„Annamari tizennégy éves lázadó kamaszként úgy döntött, hogy elhagyva szüleit, önként állami gondozást kér, azaz »intézetis« lány lesz. Két évvel később terhesen jött ki onnan. A szülei nem vállalták a kisbaba terhét, Annamari barátja, a gyerek apja pedig arra kérte, hogy adja örökbe a picit, mert neki útjában lenne. A kicsi három évre átmeneti szülőgondozóba került, majd örökbe fogadták” – mesélte a lány egyik közeli ismerőse a Borsnak. „Szörnyű döntés, de nem volt más választása. A fiú már nagykorú volt, ő irányította az eseményeket. A kislányt három éve nem látta Annamari, nem is beszél róla. Sajnos már nem teheti meg nem történtté, hiszen lemondott róla. Látogathatná, de nem akarja felkavarni a gyerek lelkét. A nap minden percében gondol a kislányára, a kicsi elvesztése miatt lett ilyen komor, távolságtartó, furcsa lány. Nem csodálkozom, hogy ilyen lett: vastag falat húzott maga köré, hogy ne lássák, teljesen meg van törve” – mondta közeli ismerős.