Minden akkor kezdődött, amikor Eszter diplomata édesapja 2006-ban hirtelen lebetegedett. „Apu nagyon aktív, egészséges ember volt. Egyszer azonban síelés közben azt vettük észre, hogy iszonyatos légszomjjal küzd” – emlékszik vissza az öt évvel ezelőtti eseményekre Eszter. A lány édesapja hat hónapon keresztül járt különböző kivizsgálásokra, szinte állandóan kórházban volt. „Mintha elátkoztak volna minket, mert amikor apu beteg lett, akkor kellett megműteni a vállamat. Az altatás után azonban arra ébredtem, hogy nem mozgott a bal karom.”
„Fel kellett nőnöm”
Eszter három hónapig járt fizikoterápiára, hogy visszakapja karja erejét. „Amikor apu a vizsgálatok miatt a kórházban feküdt, anyu is rosszul lett. Kiderült, hogy leukémiás (krónikus mieloid leukémiája lett). A szüleim 2006 őszétől karácsonyig a Kútvölgyi kórházban feküdtek egy kétágyas közös kórteremben. Volt, hogy édesanyámat lélegeztetni kellett, de akkor sem engedte, hogy elaltassák. Én pedig két fizikoterápia között rohantam hozzájuk a kórházban. 25 éves voltam akkor, és igen, ekkor lettem felnőtt.”
„…úgy érezte, ez nem méltó hozzá”
Karácsonyra Eszter édesanyja jobban lett, és gyógyszerekkel a mai napig „kordában tudják tartani” a betegségét. De édesapja állapota egyre csak romlott. „Csak fél évvel az első tünet megjelenése után tudták diagnosztizálni, hogy daganatos beteg. Hat hónap agresszív kezelés, megannyi kemoterápia után édesapám egyre inkább leépült. Ő, aki mindig aktív életet élt, már nem tudott felmenni a második emeletre, és úgy érezte, ez az élet nem méltó hozzá.”
Eszter papája végül önként döntött úgy, hogy elege van az orvosi kezelésekből. „Lemondott minden terápiát, és arra kért engem és az édesanyámat, hogy hozzuk haza a kórházból. Kedden eleget tettünk a kérésének, majd két nappal később, 2007 márciusában apu elment.” Eszternek van már egy kis saját kuckója, abban mégis egy albérlő lakik, ő pedig visszaköltözött édesanyjához. „Aggódom érte, de egyszer újra el kell költöznöm, ez a természetes” – mondta a lány, akinek unokatestvérei, nagynénje, na és persze a teljesen rokonság megígérte, hogy gondját viselik édesanyjának, amíg ő a villában lesz.