Baricz Gergő már majdnem a színpadra lépett, amikor közvetlenül a produkciója előtt egy kijelzőn megpillantotta a róla és szüleiről szóló kisfilmet. „Nagyon jólesett, hogy a múlt héten itt voltak, és láttam édesapám arcát, ahogy könnyes szemmel nézett. Fantasztikus érzés volt látni, hogy ennyire büszkék rám. Hallottam, miket mondanak rólam, és megjelentek a könnyek a szememben. Tudtam, hogy így nem mehetek fel a színpadra, és hátat fordítottam a kijelzőnek, de már késő volt. A dal elején még csak szipogtam. Aztán egy időre sikerült elnyomnom ezt az érzést, viszont a dal végére visszajött, és még társult azokkal az érzelmekkel, amelyek ehhez a dalhoz kapcsolódnak, és sírni kezdtem” – mondta a Nők Lapja Cafénak az X-Faktor énekese.
Gergő saját bevallása szerint annyit gondolkodik, hogy ha ez lenne a kor mércéje, biztosan matuzsálemnek számítana. A dal közben is csak járt az agya, elmosódott képek jelentek meg a fejében, és ezek keveredtek a boldogság érzésével. „A katarzis hozta elő a könnyeimet. Egész eddig nem szerettem igazán magamat, de az X-Faktor óta azt érzem, hogy kezdek megbékélni önmagammal. Kezdem elhinni, hogy nem vagyok megvetni való, hogy van helyem az élők között.” Kemények szavak ezek egy 21 éves fiú szájából. Vajon miért érzett ilyen mély fájdalmat korábban Gergő? „A szerelemben is a szomorúság és a fájdalom hagy bennem nagyobb nyomot. A fájdalom sokkal mélyebb érzés, mint a boldogság. A boldogság hamar elszáll, de a fájdalom akár egy életen át is megmaradhat.”
Gergő könnyei ezúttal azonban a színtiszta boldogságtól törtek elő. Sikerült végre elhinnie, hogy van helye a színpadon. „Kiénekeltem magamból a fájdalmaimat, és üresség jelent meg a helyén. Azt a békét és nyugalmat, amit ott éreztem, nem adnám semmiért. És ez a lényege szerintem az éneklésnek.”