Karinthy Ferenc egyfelvonásos művével kezd a baba születése után. Ez egy jó darab a visszatérésre?
A Dunakanyar érzelmes mű, amely azt a kérdést veti fel, hogy feloldható-e a magány, tudunk-e együtt élni? A színészen, a szituációkon és a két művész kapcsolatán keresztül valósul meg a történet, hálás szerepek, ezért nagyon jó ezzel kezdeni.
Egyfelvonásos műről beszélünk. Színészileg nehezebb ezekben játszani, mint azokban, amelyet egy szünet kettéválaszt?
Nehéz erre válaszolni, mert nem igazán a hossz határozza meg a játék lehetőségeit. Ha dramaturgiailag jó a produkció, akkor mindkét változat teljes egészet képez, éppen ezért nem érzek lényegi különbséget köztük. A Dunakanyarban nem is lehetne szünetet tartani, így természetes az egész.
Jelenleg elsősorban édesanya. Hiányzott már a színpad?
Nem. Kevesebb munkával, de lényegében ugyanolyan ritmussal dolgozom, mint korábban. Május 9-én játszottam utoljára, László Barnabás pedig május 28-án született. Az évad általában nyár elején ér véget, és ősszel kezdődik újra. Volt olyan színházi év, amikor ilyenkor még el sem kezdtem próbálni. Tehát igazából nem volt nagyobb kihagyás, mint máskor. Viszont ahhoz képest, hogy május végén az életem mennyire megváltozott, nagy lépés volt, hogy újra próbáltam. Egy másik ember tért vissza a színpadra.
Miért vállalta el a felkérést, ha még nem hiányzott a színpad?
Mert ez a szakmám, szeretem, és szeretnék minél egészségesebb, harmonikusabb édesanyja lenni a kisfiamnak, és ehhez a szakmám is hozzátartozik. Először megijedtem, de a partnerem, Márton Andris felajánlotta, hogy akkor és úgy próbálunk, ahogy az a babának jó. Andrissal most dolgoztunk először együtt, ami elég meglepő, hiszen egyikünk sem ma kezdte a pályát, de valahogy mindig elkerültük egymást.
Említette, hogy más emberként tért vissza a színpadra. Mennyiben jelentkezik a munkájában az, hogy változott?
Ezt nem tudom megállapítani. Valószínűleg ezt az veszi észre, aki többször látott már színpadon. Talán ez most még nem is látható változás. De amióta az anyaság csodájával gazdagodott az életem, mások a félelmeim, másképp működnek a reflexeim, egészen másképp látom a világot. Mindezek pedig biztos, hogy hatással lesznek a munkámra. Technikailag ugyanúgy dolgozom, mint eddig, de más szemmel látom a világot a baba születése óta.
Mindig megdöbbenek, amikor szembesülök azzal, hogy elmúlt ötvenéves. Mi a titka a fiatalságának?
Nincs titkom, nem tudom pontosan, miért van így, de örülök neki, ha ilyennek lát. Én is hiú vagyok, nekem is fontos, hogy hogy nézek ki, de a korom nem központi kérdés az életemben. Biztos számít az is, hogy szeretem, amit csinálok. Emellett rendszeresen sportolok és imádom a zöldségeket, gyümölcsöket.
Színésznőként és anyaként mit gondol, mikor érdemes és milyen darabbal elkezdeni a gyerekek színházhoz szoktatását? Ön mire vinné először Barnabást?
Először itthon bábszínházat játszok majd neki. Szerintem minél hamarabb érdemes színházba vinni a piciket. Nem baj, ha nem ért mindent, az a fontos, hogy érezzen, a színháznak ilyen korban még nem is az értés, hanem a játékos közös élmény a lényege. Amint hosszabban le tudja kötni valami, akkor elvisszük színházba. A város tele van remek gyerekdarabokkal, nagyon sok pici hely van, ahol a legapróbbaknak játszanak.
| November 30-án és december 13-án látható a MOM Színházban egy előadásban Karinthy Ferenc két egyfelvonásos darabja a Bősendorfer és a Dunakanyar. |