A Borgiák forgatása miatt rengeteg időt töltött Magyarországon, de már játékfilmeket is forgatott nálunk. Milyen képe alakult ki rólunk, magyarokról, és mit gondol, hogyan változtunk az évek során?
Az biztos, hogy sikerült hozzászokniuk a kapitalizmushoz. Néhány művészükön mintha azt látnám, hogy még ma is sajnálja ezt a változást. Úgy hiszem, a művészeik sokkal bátrabban dolgoztak az előző éra idején, motiváltabbak voltak. Néhányuknak egyenesen hiányzik az a korszak. Azért úgy hiszem, a magyarok java úgy gondolja, hogy most jobb élni, mint akkoriban. Szeretek Magyarországon lenni. Mindig meleg fogadtatásban részesítettek és nagyon kedvesek voltak velem. Már hozzászoktak az idegenekhez, az idegen hódítókhoz. Voltak a törökök, aztán az osztrákok, majd a nácik és az oroszok. Megedződtek ez idő alatt. Bízom benne, hogy engem azért szívesebben látnak, mint az előbb felsoroltakat…
Abban biztos lehet.
Budapest egy elképesztően barátságos és hatékony város, ha az ember filmet akar készíteni. Ezért is lehetséges az, hogy én is újra meg újra visszatérek. Fantasztikusak a stúdióik, csodás technikusaik vannak, és mindig nagy barátsággal fogadnak. Amikor érkezem a repülővel, felülről nézve az egész ország barna… Nem tudom miért, de így van. Ilyenkor úgy érzem, mintha hazatérnék, és ez jólesik. Amikor akad pár szabadnapom, akkor igyekszem minél többet felfedezni az országból, a Budapesten kívüli részből. Szeretem, hogy Magyarország nagyon más, mint az angolszász vidék, ahonnét jövök. A történelmük is más. Sok időt töltök ezzel, próbálom megérteni. Annak ellenére, hogy a gazdaságuk egyre bizonytalanabb lábakon áll, szeretem, hogy itt még mindig van idő beszélgetni egymással, van idő a jó ételekre… és Budapest nem vált olyanná, mint sok nagyváros, ahol az élet nem más, mint egy non-stop üldözési mánia. Valahogy lassúbb az élet Budapesten, és én nagyra értékelem ezt. Minden várost imádok, amit folyó szel ketté. Még mindig dolgozom azon, hogy felfedezzem, és úgy érzem, soha nem tudok csalódni benne.
A Borgiák sorozat nagyrészt a hatalomról és a korrupcióról szól. Vannak olyan dolgok az életében, amiket nem kaphatott volna meg, ha nem él a filmsztársággal járó hatalmával?
Ha nem lennék filmsztár, biztos nem kaphatnék ilyen szintű fizetést, mint most. Ez igazából már-már korrupció, hiszen nagyon jól, mondhatni hihetetlenül jól fizetnek bennünket, főleg az átlagos dolgozókhoz képest. Imádom a munkám, de remélem, soha nem fogok korrumpálódni általa, és mindig érezni fogom a vele járó felelősséget. Egy mesélő vagyok, egy nagyon jól fizetett mesélő. Az ember szép lassan kiépíti a maga közönségét, minden színész ezt teszi. Úgy érzem, hűséggel tartozom nekik. Mindig remélem, hogy a döntések, amiket meghozok, olyanok lesznek, amik majd az ő elvárásaiknak is megfelelnek. Persze az én helyzetemben is előfordult már, hogy csak a pénzért vállaltam el valamit, de ezt azért tettem, hogy azután egy másik, kevésbé pénzes munkát is megcsinálhassak. Ilyenkor bizonyos szempontból magam is korrumpálódtam, mivel ezekre a munkáimra én sem vagyok büszke.
A Borgiák részben arról szól, hogy az embernek sosem lehet elég hatalma. Önnek miből nem lenne soha elég?
A jó társaságból például soha nem elég. Soha nem elég még… Igazából minden másból eleget kaptam. Elégedett vagyok az eddigi életemmel, szerencsésnek tartom magam. Jó barátokkal áldott meg a sors. Érdekes a munkám, jól szolgál az egészségem. Remélem még sok időm lesz, hiszen az olyan gyorsan repül. Igen, ha valamiből soha nem elég, az az idő.
Koltai Lajos sok helyen mesélt arról, hogy ön benne lesz a következő filmjében, a Treehouse-ban. Hogy áll az a film?
Sajnos az egy olyan terv, aminek már nem lehetek részese a jövőben, ami szégyen. Reménykedtünk, hogy sikerülhet összehozni, de már nem hiszem, hogy megvalósulna. De erről inkább a Lajost kéne kérdeznie.
A fia, Max is színész, milyen útravalóval látta el őt erre a pályára?
Először azt mondtam neki, hogy bele se vágjon. Mostanra ez a munka keményebbé vált, mint mikor annak idején én belekezdtem. De ez volt az ő álma, és szülőként nem tehettem meg, hogy akadályt gördítsek az álmai elé. Nem szeretném megítélni, hiszen ő a fiam, de mások azt mondják róla, hogy tehetséges. Szereti a munkáját. Az ember a gyerekeinek nem kívánhat többet annál, hogy boldogok legyenek. Örülök a sikereinek, és mindig bátorítom arra, hogy minél többet dolgozzon színházban. Mostanában ez kevésbé jön össze, mivel folyton filmekbe hívják. Remélem, sokat lesz a színpadon, ahogy én is, mert azon a terepen lehet sokat gyakorolni és néha akár elbukni is, mert a színpadon a bukásodat soha nem látják annyian, mint a filmek esetében.