Soha senki nem látta naranccsal a térde között és papírkoronával a fején le-föl rohangálni a trónteremben II. Erzsébet királynőt, csak az unokái. „Úgy játszottunk és bolondoztunk, mint egy átlagos család” – mesélték egy interjúban a hercegek nagymamájukról, hozzátették azt is, hogy kisgyermekként fogalmuk sem volt róla, hogy a nagyanyjuk a királynő. „Amikor idősebb lettem és elmondta, hogy ő az uralkodó, azt feleltem neki: Ne szórakozz, nagymama – meséli Vilmos herceg az interjúban. – Zárt ajtók mögött ő ma is a nagymamánk, olyan nagyi, mint amilyen bárki másnak van. Mindig érdeklődött az iskolai eredményeinkről, elmehettünk vele lovagolni, bármit megbeszélhettünk vele.”
A különbség az, hogy más nagymama előtt nem kell fejet hajtani, más nagymama nem mutogat az unokájának felbecsülhetetlen értékű, első kiadású több száz éves könyveket, ritka bélyegeket, és nem mesél miniszterelnökkel, elnökökkel folytatott beszélgetésekről.