Ha visszagondolsz a szabadulásod utáni első színpadra lépésedre, mit éreztél akkor?
Rettenetesen izgultam, ami rám nem jellemző. Általában a színházba azok jönnek el, akik szeretnek, úgyhogy ilyen szempontból olyan nagy veszélye azért nem volt a dolognak, inkább a saját teljesítményemtől tartottam. Bennem volt, hogy most lépek először színpadra, amióta kijöttem egy börtönből. Igaz a mondás, hogy a tehetség csak egy állapot. Nem a kiesett idő miatt féltem, hanem az egész idegbajtól, ami akkoriban körülvett, mert ez nagyban befolyásolta az állapotomat. Szerencsére óriási szeretettel fogadtak. Az egy meghatározó pillanata volt az életemnek.
Úgy tudom, hogy a börtönszínházban rendeztél is. Idekint nincsenek ilyen ambícióid?
Áh, azt inkább ne nevezzük rendezésnek! Inkább csak segítettem a kultúrkörben. Éppenséggel le tudnék vezetni egy előadást, mint egy játékmester, de ezt még nem hívnám rendezésnek. Egy villanyszerelő ne akarjon kőműves lenni!
Utoljára a 2008-as Bakkermann című filmben láthattunk moziban, de az igazi csúcsidőszakod az ezredforduló környékére (Rosszfiúk, Meseautó…) tehető. Nem jutott a filmekre időd a tévézés mellett, vagy pont a tévézés miatt kerültek a filmesek?
Nem az én döntésem volt, hogy távol tartom magam a magyar filmektől. Egyfelől mert nagyon szeretek forgatni, másfelől ezek a munkák jól fizetnek. Azzal, hogy a kereskedelmi tévékben elkezdtem műsort vezetni, egyszerűen kiírtam magam a művészfilmes világból. Akkoriban még nem nagyon voltak közönségfilmek, illetve amikor lettek, akkor jött egy újabb színészgeneráció, akik ezeket a fiatalabb hősszerepeket betöltötték.
Már bánod, hogy anno a kereskedelmi televíziózást választottad?
Semmit nem bánok. Már csak azért sem, mert nem készülnek magyar filmek. Idén is óriási szerencsém volt, hogy a Nejem, nőm, csajom mellett szerepet kaptam Miklauzic Bence tévéfilmjében is, amit augusztusban kezdünk el forgatni. Ezt azért is várom, mert egy fiatalabb rendezőről van szó, és jó érzés, amikor egy fiatalabb generáció is gondol az emberre. Ez az egész kereskedelmi televíziós bélyeg, úgy tűnik, lekerült rólam. A színházi munkáimon látják, hogy megmaradtam színésznek.
A Nejem, nőm, csajom című új filmeben kit játszol?
Egy orvost alakítok, akinek feltűnik, hogy nem igazán hasonlít rá a gyereke, ezért elkezd nyomozni utána. Ez végre egy olyan szerep, ahol a saját korosztályomat játszhatom, és apaszerepben sem bizonyíthattam korábban a vásznon.
Ősszel indul az RTL kettes csatornáján a Szombat esti láz. Várhatjuk a feltűnésed az új szériában?
Konkrétumokat erről még nem tudok mondani, de tárgyaltam a csatorna vezetőivel, akik azt mondták, hogy ha ősszel lesz nekem való feladat, akkor számítanak rám. A kedvenceim mindig azok a műsorok voltak, amik vagy tehetségkutatásról szóltak, vagy valamilyen teljesítményt kellett felmutatni. Imádtam a Csillag Születiket, és nagyon-nagyon szerettem a Szombat esti lázat. Utóbbi egy kifejezetten szép műsor, amit élmény nézni. Jó volt vezetni, táncolni benne pedig elképesztő kihívást jelentett.
A börtönbe vonulásodkor a sajtó sokat foglalkozott azzal, hogy mi lesz az olyan hozzád kötődő sztárok szinkronizálásával, mint Jude Law vagy Matt Damon. Te nem tartottál attól, hogy találnak egy tehetséges helyettest, és ezeket a munkáidat is elveszíted?
Nem igazán, mert azért már elég hosszú ideje ezeknek a színészeknek a hangja vagyok. Azt viszont nem állítom, hogy nem esett rosszul a dolog. Amikor kijött a Sherlock Holmes 2, és Jude Law-t a Nagy Ervin szinkronizálta, nem mondom, hogy nem volt rossz érzés. Ráadásul, amit láttam belőle, ott még jó is volt Ervin. Azért reménykedtem benne, hogy a visszatérésem után ezeket is visszakapom.
És visszakaptad?
Igen.
Hamarosan újabb könyv jelenik meg rólad. Miben lesz ez más, mint a tavalyi kötet? Nem vált ez ki negatív érzést az emberekből?
Minden este írtam a börtönben. Ami velem aznap történt, azt leírtam. Később ezt elmeséltem egy írónőnek, és jelen állás szerint úgy fest, hogy kb. egy hónapon belül ebből meg is jelenhet az újabb könyv. Nem lesz botránykötet semmiképpen. Az első sem annak készült.
Külső szemlélőként úgy tűnik, hogy tavaly még egy ország volt Stohl András ellen, viszont ez mára megfordult, és a legtöbben szurkolnak a sikeredért.
Nagyon remélem, hogy így van. Bár igazad lenne! Általában úgy működik, hogy akik nem kedvelik az embert, azok nem jönnek oda, hogy ezt a szemébe mondják. Azok jönnek oda, akik szeretnek, és ez nagyon jó érzés. Lassan-lassan talán az ítélet által is, de mindenki látja, hogy én vezeklek azért, amit elkövettem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez lenne a helyzet, ha felfüggesztett büntetést kaptam volna. Akkor nem tudnék így végigmenni az utcán, vagy nem tudnék így színpadra állni.
A történtek hatására megváltozott a bulvársajtóhoz való viszonyod?
Én eddig is próbáltam távol tartani magam. Soha nem nyilatkoztam, mindig rólam írtak. Ha nem az igazat írják rólam, akkor beperlem az újságot.
Biztos, hogy ez a jó taktika? Ez nem okoz újabb konfliktust?
Sajnos kénytelen vagyok foglalkozni ezzel, mert nap mint nap, ha bemegyek egy boltba vagy egy benzinkúthoz, akkor kikerülhetetlen, hogy ne lássam a címlapokat. Nem csinálok úgy, mintha ez nem lenne. Most egy kicsit normálisabban foglalkoznak velem, amióta hírzárlat van, mivel interjúkat sem adok, mióta kijöttem.
Jogosítvány nélkül hogy oldod meg a közlekedést? Találkozhatunk veled a BKV-n?
Van egy barátom, aki vállalta a fuvarozásomat.
A történetek után hogyan maradt meg a szülői tekintélyed?
Azt gondolom, hogy minden egyes barátommal és minden egyes családtagommal ugyanolyan jó a viszonyom, mint amilyen előtte is volt, és senki nem fordult el tőlem. Apaként is megmaradt a tekintélyem.