Hogyan működik a Jakupcsek–Csiszár-páros? Nehéz elképzelni, hogy civilben nem az a két dudás egy csárdában eset a tiétek, hiszen mindketten nagyon határozott, céltudatos karakterek vagytok…
Pedig nyugodtan lehet bennünket barátoknak nevezni! Nagyon jól ismerjük egymást, érezzük a kamera előtt a másik rezdüléseit is, így a közös munka igazi ajándék. Persze a mi kapcsolatunkat nem amolyan mézesmázos barátságként kell elképzelni, nagyon sokat ugratjuk egymást.
Rádiós párosként ezt remekül érvényesíthetnétek! A sors érdekes fintora, hogy a barátságotok ellenére az éterben sosem találkoztatok, míg a tévében jó ideje rendszeresen…
Így van! Legutóbb a Magyarország szeretlek! című műsor hozott össze bennünket, és mostanában civilben is szoktunk találkozni. A miénk olyan barátság, amit mindig ott lehet folytatni, ahol abbahagytuk. Ráadásul Jenő ikrei és a kislányom, Emma, korban nagyon közel állnak egymáshoz, együtt járnak óvodába is, hihetetlenül élvezik a nyarat itt, vidéken.
És te?
Őszig Zamárdiban lakunk Emmával, a család többi tagja és a barátaink pedig ingáznak a kedvünkért. Megjegyzem, szívesen teszik, hiszen a balatoni hangulat csodálatos, más ide hazajönni esténként. Számomra a Balatoni nyár egy forgatási hetét leszámítva ilyenkor nincs tévézés, csak család, a szomszédok, a barátok. Itt még működik az a jellegzetesen vidéki specialitás, hogy ha nincsen itthon cukor, kérek a szomszédasszonytól, amit másnap esetleg lekvárral viszonzok! Nem kell autóba ülni, nem sietünk sehová, Emmával háziasszonykodunk, és várjuk a Pesten dolgozó, este hazasiető fiúkat, ismerősöket…
Úgy érzem, jól érzed magad ebben a szerepkörben…
Én már évek óta más fontossági sorrend szerint élem a mindennapjaim. Nincs bennem semmiféle megfelelési kényszer vagy görcsösség, ami a tévés pálya fiataljainak életére azért nagyon is jellemző. Már megéltem a hivatásomban mindazt, amit szerettem volna, noha természetesen vannak szakmai vágyaim, terveim, ötleteim. Mégis ma már minden szép feladatra, műsorra, amit nekem oszt a sors, csak csodálatos jutalomjátékként tudok gondolni. Pláne, hogy sok műsor megszűnt, amit nagy élmény volt készíteni, és remélem, ezek, ha más, korszerűbb formában is, de visszatérnek még. Amik most vannak, a Magyarország, szeretlek! és a Balatoni nyár, azokat szeretném maximálisan kiélvezni. A legszebb dolog a riporter-műsorvezető életében az, hogy minden nap új élményutazás lehet, ha ez ember nem hagyja, hogy bedarálja rutin. Én nem hagyom! A lelkemben eljutottam arra a pontra, hogy már nem vállalok el bármit.
Volt részed a kisgyermekes anyukák életében nagyon fiatalon és most is…
Most ugye az a kérdés jön, hogy melyik jobb? (Nevet.)
Valami olyasmi. Én is nagyon fiatalon lettem anya, és ezzel a döntésemmel nem mindenki értett egyet, hiszen a mai világban fontos a női egzisztencia. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?
Az életet valamennyire tervezni kell, de olykor kifejezetten jót tesz, ha az ember hagyja magát sodródni az árral. A túlzott tudatosság is elsülhet rosszul, ezért szerintem a legjobb megélni minden percet a maga teljességében, a szívünk és az eszünk érveit egyaránt fontolóra venni akkor, ha arról döntünk, világra hozzunk-e egy gyermeket. Az én esetem is mutatja, kisgyerekek nevelése mellett is lehet karriert építeni, szerintem ez sokkal inkább személyiség kérdése. Jó volt anyának lenni huszonévesen, és nagyon jó most is, egy érett nő tapasztalataival. Á, ez az a kérdés, amire nem lehet általánosan jó választ adni. Most jövök rá, hogy ezt a kérdést utálom! (Nevet.)