A Voice felfedezettje: “Fáj, hogy eltaszított az édesapám”

„Többé nem futok utána!”

A tizenkilenc éves, még érettségi előtt álló lányt hasonlították már Kristen Stewarthoz és Madonnához is, ő azonban semmi esetre sem szeretne másokat utánozni! Fő célja, hogy önmaga lehessen a színpadon, és hogy bebizonyíthassa: igenis egy kincs, akire oda kell figyelni. „Kétéves voltam csak, amikor elhagyott bennünket az apukám, és onnantól kezdve igen minimálisra korlátozódott kettőnk között a kapcsolat – meséli szomorkásan Bianka. – Mindig is igényeltem volna azt, hogy törődjünk egymással, azonban egy idő után belefáradtam abba, hogy csak én keresem, én tudok lelkesedni iránta, és a találkozásaink csupán nekem fontosak. Többé nem futok utána! Most épp fél éve nem láttam őt, és azt szeretném, ha lát a tévében, ráébredne, ki az, akit elveszített, vagy inkább eltaszított. Nagyon örülnék, ha végre törődne velem!”

Kilométerek százai naponta!

Szerencsére vannak olyanok, akiknek Bianka hihetetlenül fontos: az édesanyjának, a kishúgának, a nagymamájának és a keresztapjának. Utóbbi nem más, mint Mészáros Árpád Zsolt, az Operettszínház színésze. Ő az, aki gyerekkora óta biztatja a lányt, hogy éljen a tehetségével, és ha eljön az ideje, mutassa meg nem mindennapi hangját a világnak. „MÁZS nagyon sokat segített nekem a felkészülésben, úgy érzem, a családunkban ő az, aki apukám helyett mindig mellettem állt. Kiskoromban jó ideig együtt is laktunk, így pontosan úgy ismer, mint anyukám és a nagymamám. Pillanatnyilag egyébként a nagyimmal élek Nyíregyházán, és ha befejezem a középiskolát, érettségi után Pestre költözöm anyukámékhoz. Abban bízom, hogy addigra már a zenei karrieremet illetően is alakul valami, boldog vagyok a Voice adta lehetőségtől.”

Ingázás Budapestre

A TV2 új tehetségkutatójában feltűnt lány Caramel csapatát erősíti a Voice-ban, és egyelőre nap mint nap feljár Nyíregyházáról Budapestre, hogy a suliban és a műsorban egyaránt jól teljesíthessen. „Nem tagadom, iszonyú fáradt vagyok, de úgy érzem, minden egyes vonaton töltött perc megéri, hiszen meg kell alapoznom a szakmai jövőmet. Az éneklés és a színház egyaránt az életcélom, akkor érzem majd teljesnek az életem, ha az előadásommal adhatok az embereknek.”