Somló Tamás titkolta, hogy egyetemre jár

Sándor András | 2012. December 25.
Kevesen tudják, hogy a Voice mestere valójában jogász, ezért a "doktor" titulust is nyugodtan oda lehetne írni a neve mellé. Somló nyolc éve, 56 esztendősen végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Utána teljesítette az ügyvédbojtári szolgálatot, és nemrég megszerezte az ügyvédi oklevelet is.

– Anyagilag én a középréteget képviselem. Nem élek rosszul, de gazdag sem vagyok. Az én generációmnak az is nagy feladat, hogy lépést tudjon tartani a korral, a rohanó élettel. Rá vagyunk kényszerítve, hogy idomuljunk az éppen aktuális lehetőségekhez.

– Ezért kezdtél el jogot tanulni?

– Nem. Mindig is érdekelt ez a terület. Amikor az Omegában zenéltem, a csapatból mindenki egyetemre járt, csak én nem. Kicsit cikinek éreztem. A 70-es évek közepén, illetve végén aztán már jelentkeztem egyetemre, csak nem vettek fel. 1976-ban az írásbelin, 1979-ben pedig a szóbelin buktam el. Akkor elkeseredtem, s hosszú évekig nem is gondoltam arra, hogy újra jelentkezzek.
Aztán egy szép napon szólt a húgom, aki orvos, hogy kísérjem el az egyetemre. Olvasta az újságban, hogy indul egy jogászképzés, s azt gondolta, ha elvégzi, orvos-jogász lesz. Elmentem vele, s a hölgy, aki átvette a jelentkezési lapját, megszólított. Azt kérdezte, hol az én papíron. Mondtam csak kísérő vagyok, mire ő megdorgált, hogy ne vicceljek, ha már kétszer jelentkeztem, adjam be a papírt harmadszorra is. Emlékezett rám. Meggyőzött. Azon nyomban jelentkeztem, s két hét múlva kaptam egy értesítést, hogy felvettek. Nekivágtam, és sikerrel vettem az akadályokat. Kéthetente három napot ültem egyfolytában az előadásokon. Nem mindenkinek tetszett, hogy „híres ember” is van ezen a szakon, volt olyan, aki megkérdezte, mit keres itt ez a bohóc.

– Sokáig a zenésztársaid előtt is titkoltad, hogy egyetemre jársz. Miért?

– Nem akartam nagydobra verni, mert féltem, hogy valamelyik vizsgán megbukom. A diploma megszerzése után persze már büszkén hirdettem. És az is jó, hogy így már felzárkóztam a testvéreim mellé. Az egyik orvos, a másik mérnök. Én jogász lettem. Nyolc éve van diplomám, teljesítettem az ügyvédbojtári szolgálatot, és nemrég megszereztem az ügyvédi oklevelet is, de a hivatásomat nem gyakorolhatom. A fellépéseim után járó honorárium felvételéhez ugyanis fenn kell tartanom egy céget. Egyszemélyes cég, amelynek az ügyvezetője is én vagyok. Az ügyvédi törvény viszont tiltja, hogy vállalkozói tevékenységet végezzek, ezért bizonytalan időre szögre akasztottam a talárt.

A teljes interjú Sándor András január 15-én megjelenő, „Mélyinterjúk 2. (Újabb 45 beszélgetés)” című kötetében olvasható majd el. A könyv előrendelhető itt.

Exit mobile version