A gyerekek sokszor nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Különösen akkor, ha olyasvalakivel találkoznak, aki különbözik az átlagtól, aki nemcsak szívbemarkolóan tökéletes, ugyanakkor még gyermekien édes énekhanggal rendelkezik, hanem olyan okos, hogy egy esztendő leforgása alatt két évet végzett el a tatabányai általános iskolában, ahová jár. „Nincsenek barátaim, azt hiszem, én egy kicsit más vagyok, mint a többiek – mesélte elgondolkozva a fiúcska. – Egyszer például tesióra előtt az öltözőben elkezdtem énekelni, csak mert kedvem támadt, csakhogy ez a többieknek nem tetszett, ezért megvertek” – tette hozzá rögtön afféle magyarázat gyanánt, amely azon nyomban könnyeket csalt Szulák Andrea szemébe.
A szomorú szemű kisfiú produkciója, a különleges lénye, a meg nem értettség és a magány, amely áttetszett énekén, annyira megérintette őt, hogy még a TV2 folyosóján is utánaszaladt, hogy jól megölelgesse. Andrea abban bízik, a műsorban való részvétel önbizalmat, lelkierőt ad majd Álmosnak, és ha megszeretik az emberek, az majd sokat lendít az iskolai helyzetén is. Mindenesetre, amikor Friderikusz Sándor és Andrea személyesen értesítették őt a felvételéről, az iskolájában már tapsvihar dúlt, melynek közepette Álmos csupán hitetlenkedve ingatta a fejét – alig hitte, hogy őt ünneplik, hogy mindez vele történik. Áldott szerencse, hogy a családja is hisz benne, hogy otthon nemcsak a szülei, de három idősebb testvére is várják, vigyázzák, óvják őt, amennyire csak lehet. Különleges kisugárzásával kétségkívül a kis Álmos a mezőny egyik legérdekesebb és legígéretesebb színfoltja.
