– Nem is értem a helyzetet. Ha nemzetközi hírességektől szeretnék interjút, általában hat ügynökön kell átverekednem magam, hogy az illető legalább e-mailben válaszoljon néhány semmitmondó kérdésre, a keményebbeket meg szkippelje. Normális ez, hogy bármikor felhívhatlak?
– (Nevet.) Nézd, nekem is van ügynököm, menedzserem, sajtósom, ügyvédem, ennek ellenére csak indokolt esetben fordulok hozzájuk, mert szeretem a saját ügyeimet én kézben tartani. Emellett nem érzem, hogy komolyabban kellene vennem magam, hogy allűröket kellene gyártanom pusztán azért, mert egyre több országban ismernek. Különben is, az utam elején megfogadtam, hogy maradok az a tamási lány, aki voltam, és kértem a régi barátaim: ha az elszállás jeleit vélik felfedezni rajtam, azonnal rántsanak vissza a földre.
| Az Aftershock (Utórengés) című filmben |
– Mi a titka annak, hogy az ember Hollywoodban is önmaga maradhasson?
– Először is fel kell ismerni, hogy az emberek, akik közelednek hozzád, kizárólag érdekszempontok miatt szeretnének veled összebarátkozni, így nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani annak, ha valaki azt mondja, megőrül az új mozidért, a szépségedet vagy a tehetségedet dicsőíti. Ezt a felszínességet el kell fogadni Los Angelesben, ahogyan azt is, hogy minden a munkáról szól, még a vasárnap délutáni, elvileg baráti barbecue-partikon is az a téma, ki miben utazik éppen. Bezzeg Tamásiban vagy a Balaton partján, amikor a régi barátaimmal esszük a lángost… (Mosolyog.) Szóval a lényeg: hogy az ember ne engedje el a gyökereit, és ne dőljön be L. A. hamis csillogásának, amely csak addig tart, míg ő maga is tündököl.
– Olaszországban már befutott filmszínésznő voltál, amikor úgy döntöttél, szerencsét próbálsz Amerikában is. Mi késztetett arra, hogy ismét fejest ugorj az ismeretlenbe?
– Egyrészt vége lett a szerelemnek, ami egy olasz férfihoz fűzött. Tudod, akkoriban egész más terveim voltak: vele szerettem volna családot, ő pedig megijedt a dolog komolyságától, és egyik napról a másikra eltűnt az életemből. Tudtam, ha nem akarok letargiába esni, azonnal kell egy új cél, ami mozgat, ami feltölt, ami örömet szerez. Elővettem hát az álmomat, elérkezettnek láttam az időt, hogy ismét megmásszak egy nagy hegyet.
– Gondolom, az első időkben nem lehetett könnyű…
– Nem is volt. Válogatás válogatást követett az életemben, és egy éven keresztül nem történt a világon semmi. Egyetlen szerepre sem választottak ki, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, talán vissza kellene mennem Olaszországba. Egy film erejéig meg is tettem ezt a lépést, de aztán megmakacsoltam magam és úgy döntöttem, akkor is elbánok Hollywooddal!
– A Szállító-sorozat óriási változást hozott az életedbe…
– Jellemző a sorsom alakulására, hogy a lehetőség akkor talál rám, amikor már a tűrőképességem és türelmem végső állomásán járok, így alázattal fogadom és helyén értékelem a sikert. Kellett ez az egy év kőkemény küzdés ahhoz, hogy ne hordjam magasabban az orrom, pusztán mert egy igazi, nagy költségvetésű filmsorozatban játszom.
– Forgattál már Robert Redforddal, Julia Robertsszel és Brad Pitt-tel is, de ha tetszik egy-egy forgatókönyv, az itthoni rendezők rendelkezésére is állsz. Láthatunk errefelé a közeljövőben?
– Pár hete mutatták be a magyar mozik is az Utórengés című új filmemet, így a vásznon mindenképp. És a Balatonon is bárki összefuthat velem! Ezen a nyáron végre jó néhány hetet itthon tölthetek, mert épp nem forgatok. A kedvesemmel, a barátaimmal és a családommal töltődöm, mielőtt visszautaznék Olaszországba vagy Amerikába, ha egy mozihoz épp egy ilyen lányt keresnek, mint én…