Egy szovjet munkanélküli a társbérletben: Raisza Gorbacsova története

Kölcsöncipőben állt oltár elé

Gorbacsov felesége az állandó változáshoz már gyerekkorában hozzászokhatott. Egy negyvenes évekbeli télen, mínusz 30-40 fokos hidegben, báránybőrbe bugyolálva, szánon vágtak át családjával az Ural hegységen. Apja ugyanis vasútépítő mérnök volt, akit a második világháború idején a katonai háttéripar legfontosabb helyszínein vetettek be. Az Ural a második világháború alatt sem volt gyermekparadicsom: szökött katonák, dezertőrök, menekülő bűnözők húzódtak meg a tajgában. Sokszor elhagyatott kunyhókban vészelte át a család a dermesztő téli éjszakákat, de laktak Raisza visszaemlékezése szerint egykori kolostorban is. Sokféle iskolába is járt, mindegyikben közösek voltak a „durván összeácsolt padok, az otthon készített ábécéskönyvek, a rossz minőségű papírból szintén otthon készített gyakorlófüzetek. A tintát is mi magunk készítettük koromból” – emlékezett vissza gyerekkorára Raisza.

A család reménysége, Raisza kitűnő tanulóként végzett az iskolákban, ezért felvételi nélkül jutott be a moszkvai elitegyetemre. Ott ismerkedett meg az 50-es évek elején Mihail Gorbacsovval. „Kapcsolatunk és érzéseink kezdettől fogva természetesnek tűntek, sorsunktól elválaszthatatlannak. Rájöttünk: az életünk elképzelhetetlen volna egymás nélkül” – vallotta később Raisza. A két családnak csak röviddel az esküvő előtt szóltak a házasságról. Az asszony egy kölcsöncipőben mondta ki az igent. Gyűrűre ugyan nem volt pénzük, de Raisza ruháját a Kirovszkaja metróállomásnál lévő elegáns „moszkvai” szabóságnál csináltatták, ez volt a házaspár első közös komoly „beruházása”.

Társbérlők és vidéki élet

„Rajtad múlik, hogy fenntartsd a diplomáciai kapcsolatokat a többi szuverén egységgel. Remélem büszkén irányítod külpolitikánkat. De ne feledkezz meg a kölcsönös érdekek alapelvéről” – a levelet valamikor 1957 után címezte Mihail Gorbacsov a feleségének. A „szuverén egységek” a kommunalkának a tagjai voltak, akik egy hatalmas társbérletet alkottak egy Sztavropol nevű városban. A házaspár ugyanis az esküvő után ide költözött. A kommunalka sajátos szovjet találmány volt, Sztálin idején jött „divatba”: több család élt együtt, így gyakorlatilag a közösség előtt zajlott mindenkinek az élete.

A tudományos karrierjét félbeszakító Raisza pártkarrierbe kezdő férjét követte Sztavropolba, de nemcsak a kommunalkához kellett hozzászoknia. Hiába kapta filozófusként a Szovjetunió legmagasabb szintű egyetemi képzését a Moszkvai Állami Egyetemen, négy évig gyakorlatilag munkanélküli volt a vidéki városban. Végül mégiscsak feltalálta magát a számára új környezetben, férje szülőföldjén. Jó barátságba került a többi társbérlővel. Egyikük, az „aranykezű Zoja Vasziljevna” a ruháit varrta hosszú évekig, pedig geológusnak készült, s csupán katonatiszt férje miatt hagyta abba a tudományos munkát. Egy másik ismerős, Kszenyija Mihajlovna Gorbacsovék beteg gyerekére vigyázott, ha kellett, amikor Raisza végül mégiscsak tanári állást kapott a helyi főiskolán.

Hosszan tartó betegség

Gorbacsovék Irina lányuk születése után tudtak kitörni abból a bérelt szobából, amelyben 1953 óta éltek. Moszkvába a hetvenes évek végén kerültek vissza, az időközben kandidátusi fokozatot is szerzett Raisza itt már a legnagyobb presztízsű egyetemen taníthatott. Jellemző a szovjet korra, hogy a férj pártfőtitkárrá választása előtti este a házaspár csak a szabadba „kimenekülve” merte megbeszélni a teendőket, mert attól féltek, hogy moszkvai házukban lehallgatják őket.

Gorbacsov 1985-ös pártfőtitkárrá választása után Raisza az első szovjet first ladyként kísérte el a legfontosabb hazai és külföldi eseményekre a férjét. A szovjet-orosz first lady státusza előtte is és utána is betöltetlen maradt: sem Lenin, sem Sztálin, sem Hruscsov, sem Borisz Jelcin, sem pedig Vlagyimir Putyin felesége nem játszott szerepet a szovjet-orosz közéletben. Ám Raisza sorsa is szomorú fordulatot vett: egyes források szerint a férje elleni 1991-es puccs során már kisebb agyi katasztrófát szenvedhetett el, 1993-ban pedig nagy valószínűséggel stroke-ot kapott. Mások szerint már a puccs előtt leukémiát diagnosztizáltak nála, majd a 90-es években több infarktust is átélt, s közben látása is fokozatosan romlott. Raisza Gorbacsova 1999-ben hunyt el Németországban, ahol leukémiával kezelték.

Felhasznált irodalom:
Raisa Gorbachev: I hope. HarperCollins Publishers, 1991.
Archie Brown: The Gorbachev Factor. Oxford University Press, 1996.