Csányi Sándor: “Van olyan kudarcom, amit nem cserélnék el semmiért”

Gedeon Zsófi | 2013. December 09.
Vajon miért imádkozott Csányi Sándor, amikor megszületett a kisfia? És mi az a dolog, amellyel a leginkább fel lehet bosszantani, s amit nem hajlandó szó nélkül hagyni?

10 szó, 10 válasz Vajon mi az első gondolat, ami az interjúalanynak az eszébe jut róla? Sorozatunk további részei:
– Várkonyi Andrea: „Nem a papír tesz két embert boldoggá”
– Liptai Claudia: „Rossz szembesülni azzal, ha nem kellek”
Rubint Réka: „A pszichológus egy hasznos segítség”
– Tóth Gabi: „A mentoráltak felerősítik az anyai ösztöneimet”
– Epres Panni: „Borzasztóan büszke vagyok a férjemre és a csapatra”
– Világbékéről és Molnár Csilláról kérdeztük az új szépségkirálynőt
– Weisz Fanni: „A szépség a sors mulandó ajándéka”


1. Szerencse

„Az a dolog, ami nélkül nincs is talán ez a pálya. A színészethez kell egy csomó minden; elszántság, szorgalom, elhívatottság és még lehetne sorolni, de egy biztos, szerencse nélkül nem működik. Engem eddig hál’ istennek végigkísért… Szerencse kellett ahhoz, hogy bekerüljek a Kontrollba ugyanúgy, mint ahhoz, hogy Orosz Dénessel a Poligamy után a Coming out című filmet is elkészíthessem. Azt gondolom, nem érdemes az életet sem elkezdeni szerencse nélkül.”

2. Kudarc

Fotó: Kállai-Tóth Anett

„A siker és a kudarc egyaránt el tudják az embert vinni valamilyen irányba. Ha valakit folyamatosan kudarc ér, görcsössé válik, ami a teljesítményét is befolyásolja. Ha pedig csak sikerélménye van, tévesen azt hiheti, hogy neki minden megy, például nem kell annyit próbálnia. Az a szerencsés arány, ha ez a kettő valahogy kiegyenlített. Van olyan kudarcom, amit nem cserélnék el semmiért, mert olyan hibámra, gyengeségemre mutatott rá, amit éreztem, hogy fejlesztenem kell. Egy-egy ilyen kudarcélményemhez ezért jobban ragaszkodom, mint a sikerekhez.”

3. Cigarettafüst
„A főiskolás évek jutnak eszembe. Akkor még lehetett szinte mindenhol dohányozni… Emlékszem, éjfélig ültünk atlétában, meg pólóban a teremben, és egy-egy jelenet kidolgozásán agyaltunk – az egész osztály cigizett. Nem voltunk se fáradtak, se éhesek egyáltalán, szinte csak cigarettán éltünk. Ma már nem is értem, hogyan bírtuk, de nagyon boldog időszak volt.”

4. Térkép
„A férfiak agya úgy működik, hogy tudnak térben gondolkodni. Ez belőlem teljesen hiányzik, egyáltalán nem tudok térképet olvasni. Ha negyedszerre járok valahol, akkor is képes vagyok teljesen eltévedni – nem tudom megjegyezni az útvonalakat.”

5. Női agy
„Csodálatos dolog a női agy. Sokkal nagyobb távlatokban gondolkodik, mint a férfi agya. Érzelmileg is képes összekötni és átgondolni dolgokat. Például a Balkán kobra című darabban Schell Judit a partnerem, aki azt mondja, velem álmodott, és elmeséli, hogy mit. Erre én azt felelem, nem tehetek arról, hogy te mit álmodsz. Ő meg arra hivatkozik, hogy de igen, hiszen ha nem tehetnél róla, miért álmodtam volna. Valahogy így működik a nőknél ez az oda-vissza kapcsolás, folyamatosan felrúgva a szabályokat.”

6. Másnap
„Harminc fölött ez már egy másik kategória – a másnap egy kétnapos történet. Ilyenkor már nem nagyon dobálózik az ember egy hétköznapi másnapossággal…” (Nevet.)

7. Pótlék
„Erről a családi pótlék jut az eszembe.”

8. Gyerekcsíny
„Amikor megszületett a fiam, Misi, azon imádkoztam, hogy azoknak a csínyeknek, amiket én elkövettem, maximum a felét csinálja meg. Elképesztő, hogy a gyerekek olyan dolgokat művelnek, amiket egy felnőtt ember egyszerűen nem élne túl – nekik meg semmi bajuk. Szerencsére a jóisten vigyáz rájuk, hiszen folyamatosan életveszélynek vannak kitéve.”

9. Kortina
„Az a pillanat jut eszembe, amikor a színházban kezdődik az előadás. Van egy olyan jóleső izgalom, amikor elalszik a fény a nézőtéren, mielőtt felmegy a függöny. Nagyon-nagyon izgulsz, várod, hogy mi fog történni – hiszen minden előadás tartogathat meglepetést –, várod, hogy elvarázsoljon a színház. Akárhányszor állsz a színpadon, ez az érzés minden alkalommal a hatalmába kerít.”

10. perc
„Ha ismert lesz valaki, az élete részévé válik, hogy az újságok, a média foglalkozik vele, még ha nem is ad egyes lapoknak interjút, címlapra kerülhet a magánélete. Ezt az ember vagy szó nélkül hagyja, vagy nem tűri, és akkor adódhatnak olyan helyzetek, amikor perre viszi a dolgot. Nekem is meg kellett ezt tanulnom, hogy magamat nem hagyva, időnként a bulvárújságokkal perre kell menni.”

Exit mobile version