Vivien Leight megátkozta Scarlett O’Hara szerepe

„Kiosztottam magamnak Scarlett szerepét”

Az utolsó békés évek voltak. A világ egy újabb háborúra készült, de az emberek még élvezni akarták az életet, szerettek, utaztak, táncoltak és színházban tapsoltak – többek között a kor sztárjának, Vivien Leighnek. A színésznő ekkortájt a The Mask of Virtue című darabban játszott, a közönség pedig imádta. Úgy tűnt, a házassága is rendben van. 1931-ben ismerkedett meg Herbert Leigh Holmannel, egy nála tizenhárom évvel idősebb ügyvéddel, egy évvel később már a felesége volt, ’33-ban pedig kislányt szült neki. Az anyaság és a feleség szerepe mellett a színház tette teljessé az életét. Ki hitte volna, hogy egy férfi miatt mindezt nemsokára feladja?

A The Mask of Virtue egyik 1937-es előadása után találkozott egymással először Vivien és a nős angol színész, Laurence Olivier. Rövid időn belül jó barátok lettek, de csak első közös filmjük, a Fire Over England forgatásán szerettek egymásba. Ebben az időben Anglia és Amerika legszebb színésznői egy filmszerepért versengtek: Scarlett O’Hara bőrébe akartak bújni az Elfújta a szél című könyv filmváltozatában. Vivien később kissé nagyképűen azt mondta, „kiosztottam magamnak Scarlett szerepét”, a valóságban azonban minden követ megmozgatott, hogy őt szerződtessék. Ügynökének családi kapcsolatait is felhasználta, de csak magára gondolt, holott tudta, szerelme, Olivier, Rhett Butler szerepére vágyik. Egyetlen szalmaszálat sem tett keresztbe a férfiért, ő maga azonban sikerrel járt.

Titkos esküvő

Olivier New Yorkban dolgozott, Vivien Los Angelesben játszotta Scarlettet, a szerelmük azonban átvészelte az Elfújta a szél forgatását. Habár Vivien kijelentette: „gyűlölöm Hollywoodot, utálok itt filmet forgatni”, óriási sikert aratott, megkapta élete első Oscarját és szupersztár lett. Ideje volt rendezni a magánéletét is. 1940 elején Laurence Olivier-től elvált a felesége, és vitte magával a fiúkat is. Nem sokkal később Holman és Vivien is elváltak, közös lányuk az apánál maradt. A frissen elvált szerelmesek még abban az évben augusztusban szerény körülmények között Kaliforniában összeházasodtak, Vivien tanúja Katharine Hepburn volt.

Mivel jobban szerettek Angliában élni, ahol Olivier tehetségét is elismerték, visszaköltöztek a szigetországba. A férfi Londonban élt a háború alatt, Vivien pedig, akit Winston Churchill a világ legszebb nőjének nevezett, Észak-Afrikában lelkesítette a brit katonákat 1944-ig, amikor is tuberkulózissal kórházba szállították.

Verekedés és depresszió a turnén

A háború után 1947-ben Olivier-t lovaggá ütötték, Vivien Lady Olivier lett, és ezt a címet válásuk után is, egészen haláláig használta. Boldog, sikeres évek jöttek, Olivier-t 1949-ben a Hamletért jutalmazták Oscarral, Vivien 1952-ben a Vágy villamosa című filmben nyújtott alakításáért kapta meg másodszor a szobrot. Közben családot akartak alapítani, ám a színésznő elvetélt. Ez súlyos depresszióba kergette, gyakran fordult férje ellen, lelkileg és testileg is bántalmazta, majd hirtelen zokogva a lábai elé esett és bocsánatért könyörgött. Ez idő tájt jelentkezett az első idegösszeomlása, ezután egymást követték a hiperaktív időszakok és a depressziós hónapok. Amikor Vivien jól volt, „elfelejtkezett” arról, mit művelt rosszabb napjaiban, nem érzett sem szégyent, sem bűntudatot. Kiszámíthatatlan volt a munkában és odahaza. Az egyik leghevesebb összecsapásukra egy ausztráliai turnéjuk alatt került sor. Vivien megmakacsolta magát, és közölte: nem lép fel. Ekkor Olivier megpofozta, majd Vivien is Olivier-t, az asszony szitkozódni kezdett, megátkozta urát. A turné végére mindketten kimerültek és megbetegedtek.

Az ötvenes években végig a féltékenység jellemezte kapcsolatukat. Vivien hatalmas patáliát csapott, amikor kiderült, hogy férje Marilyn Monroe-val forgathat együtt. Bosszúból ő is kikezdett akkori kollégáival. A pletykák szerint ekkoriban készült filmjei forgatásán gyakran eltűnt egy-egy órára, majd jókedvűen tért vissza. Naplóiból később kiderült, hogy három nővel is folytatott szexuális viszonyt, közülük Isabel Jeans brit színésznővel, akivel szerelmesek voltak egymásba, ezt számos egymáshoz írt levelük bizonyítja. De Viviennek ennyi sem volt elég, férfiprostituáltakat hozatott magának.

„Mindenki elől el tudta rejteni valódi elmeállapotát – engem kivéve”

Mivel nyílt titok volt, hogy mindeközben férjének is voltak viszonyai férfiakkal és nőkkel egyaránt, Vivien nem zavartatta magát. Bár tudtak egymás félrelépéseiről, válni egyikük sem akart. Hittek benne, hogy lelki társak, és még mindig szerettek volna gyerekeket. Csakhogy a színésznő másodszor is elvetélt, amit megint súlyos depressziós időszak követett. Ekkor kezdtek végleg eltávolodni egymástól. 1958-ban Vivien Jack Merivale nevű kollégájával vigasztalódott, Olivier pedig viszonyt kezdett későbbi feleségével, a nála 22 évvel fiatalabb Joan Plowrighttal.

1959 a borzalmak éve volt Vivien számára: meghalt az apja, és férje kérésére külön töltötték a karácsonyt. A válást 1960. március 2-án mondták ki, (ugyanazon a napon, amikor Joan Plowrightét is). A válás során Vivien és Olivier is elismerte, hogy hűtlenek voltak a házasságuk alatt. Laurence Olivier így írt Leighttel kötött házasságáról az önéletrajzában: „Mialatt a mániás depresszió gonosz és rejtélyes démona megszállva tartotta, halálos szorításában egyre szorosabban zárva karmai közé, mindvégig sikerült megőriznie egyéni higgadtságát, azt a képességet, amivel mindenki elől el tudta rejteni valódi elmeállapotát – engem kivéve. Mert előttem nem lehetett.”

Míg a válásukat követően Olivier egyre másra aratta a filmes és színpadi sikereket, az újjászerveződött angol Nemzeti Színház igazgatója lett, sőt első színészként bekerült a Lordok Házába is, addig Vivien inkább filmen, ausztrál és dél-amerikai színpadokon aratott sikereket. Újra jó viszonyba került első férjével, miközben Jack Merivale-lel élt. Dühkitörései, depressziói továbbra sem szűntek, amit csak tetézett, hogy újra megbetegedett tuberkulózisban.

Vivien Leigh 53 évesen, 1967. július 7-én halt meg tuberkulózisban. Jack Merivale azonnal értesítette Olivier-t, aki rohant a halálos ágyhoz. „Csak álltam ott bűnbocsánatért imádkozva minden gonoszságért, ami köztünk történt” – írta önéletrajzában a színész, aki akkor is jelen volt, amikor volt felesége hamvait az otthonához közeli tóba szórták az angliai Blackboysban. Sir Laurence Olivier 22 évvel később, 1989. július 11-én egy izombetegség szövődményében hunyt el, hamvai a londoni Westminster-apátságban nyugszanak. Halálos ágya mellett is őrzött egy fényképet Vivienről, akit ő egész életében csak úgy nevezett: Lady Olivier.