Kik voltak a salemi boszorkányok?

A puritánok és a babonák

Az események kipattanását történettudósok, pszichológusok és szociológusok hada próbálta megmagyarázni, számtalan teória létezik, a legszélsőségesebb egyenesen hallucinogén szereket sejt a háttérben. A főbb kutatások szerint azonban nem LSD váltotta ki a hisztériát, a fő ok inkább a puritán vallásban kereshető. Puritánként az emberek mélyen hittek a Sátán létezésében és abban, hogy aktívan jelen van a mindennapi életben, kísértve, rossz útra csábítva őket. A démonokban és a sátáni erőkben való mély hit egyben a bizonyítékot jelentette nekik Isten és az angyalok létezésére is. Mindezt pedig elegyítették a népi babonákkal, aminek az lett az eredménye, hogy minden szerencsétlenséget, betegséget, nehéz sorsot a földöntúli erők hibájának tulajdonítottak.

Az egyház hatása

A puritánok életében a templom és a vallás állt a középpontban. A legtöbb telepes protestánsellenes nézeteket vallva érkezett Angliából Amerikába. Új otthont keresve meg akarták maguknak teremteni azt a környezetet, melyben a saját hitüknek megfelelően, a legszigorúbb katolikus tanok szerint élhetnek. Kerültek minden olyan tevékenységet, aminek szerintük közös eredője van a bűnnel. Ide tartozott például a táncolás, a nem keresztény zene, a népi hagyományok megtartása és bármilyen ünneplés: még a karácsonyt és a húsvétot is száműzték az életükből. A gyerekek sem maradhattak ki a szigorú bánásmódból: a legalapvetőbb játékok is bűnösnek lettek nyilvánítva, a babákat betiltották, továbbá a tanulást is csak vallási irányban engedélyezték.

Megszállott gyermekek

Az alaphangulat és a vak hit tehát abszolút jól megágyazott a tömeghisztéria kialakulásának. Végül két fiatal lány – a 9 éves Betty Parris és a 11 éves Abigail Williams – furcsának vélt viselkedése robbantotta ki a boszorkányüldözést.

Ironikus módon épp a helyi tiszteletes lánya, Betty volt az, aki rendkívül érdeklődött a jövendőmondás iránt. Unokatestvérével, Abigaillel karöltve elvégeztek egy ártatlan jóslást, amiből azt akarták megtudni, ki lesz a jövendőbelijük és mennyi pénzük lesz felnőttként. Amit pedig megtudtak a jövendölésből, megosztották lelkesen kis társaikkal, így hamar elterjedt a hír a közösség gyermekei között, hogy milyen tiltott dologra vetemedtek. Rendes kiskamaszként valószínűleg a szigorú rendszer elleni lázadásból tették mindezt, kicsit sem elítélhető módon. Mindenesetre egy-két héttel a jóslás után elkezdtek furcsa tüneteket produkálni. Először csak koncentrációs zavarokkal küszködtek, elfelejtették a feladataikat elvégezni, vagy épp ugatással válaszoltak a felnőtteknek. Később pedig annyira beleélték magukat a szerepükbe, hogy a földön rángatóztak, idegen nyelveken beszéltek, tomboltak és sikoltoztak, ha meghallották a templomban az Úr nevét.

A mai kor embere jó eséllyel meg sem rezzenne, ha kamasz gyermeke furcsán viselkedne, egy legyintéssel, rezignáltan tudomásul venné, hogy már megint mit talált ki a gyerek, és reménykedne, hogy egyszer végre felnő, és megjön az esze. A 17. században azonban ez a fajta rendszerellenes lázadás pont úgy festett, mintha ördögi megszállottság lenne a háttérben. Mikor vallatóra fogták a 9 és 12 éves lányokat, ők addigra annyira beleélték magukat a megszállott szerepbe, hogy megneveztek három helybeli asszonyt, akik szerintük megátkozták őket. Innen pedig megállíthatatlanul elindult a lavina.

Az 1692-es salemi boszorkányüldözés horrorba illő történet: 20 embert végeztek ki koholt vádak alapján, sokan pedig a börtönben haltak meg a tárgyalásra várakozva, kínvallatások miatt. A tömeghisztéria okait kutattuk, mi vezethetett oda, hogy 150 embert bebörtönözzenek, és meghurcoljanak?

Kevés is elég, hogy boszorkány légy

A három asszonyt – Sarah Goodot, a város közismert koldusát, az idős, jómódú Sarah Osbourne-t és egy rabszolganőt, Titubát – az addigra már teljesen felajzott városi testület őrizetbe vette, amivel megkezdődött a hírhedt boszorkányper. A bebörtönzések és a vádlottak vallomásainak hatására a salemi és a környező településbeli gyerekek körében egyre terjedt a megszállottság, sorra produkálták az ördögi tüneteket. Manapság egy jó gyerekpszichológus biztos észrevenné az összefüggéseket: a gyerekek figyelemfelhívását, szereplésvágyát, egymásra licitálását. Pár hónap alatt több mint 80 főt börtönöztek be emiatt boszorkányság vádjával, és összesen körülbelül 150 ember került gyanúba, hogy fekete mágiát használ. A legfiatalabb gyanúsított, akit egyértelműen nonszensz módon fogtak boszorkányperbe, a négyéves Dorcas volt.

Személyes sérelmek

A feljelentések és vádak leginkább középkorú, szegénysorban élő nőket céloztak meg, ám hamar rájöttek az emberek, hogy itt a remek alkalom leszámolni ellenségeikkel. A személyes sérelmeket végre megtorolhatták a testület segítségével, csupán boszorkányt kellett kiáltaniuk. A halálra kínzott Giles Corey például azért esett áldozatul, mert az övé volt Salem legnagyobb földbirtoka, amiért sokan orroltak rá. De ugyanígy menetelt a halálba a Proctor házaspár is, amiért kifejtették a véleményüket, melyben nem értettek egyet a boszorkányüldözéssel, és szerintük koholt vádak alapján hurcoltak meg a hatóságok ártatlanokat.

Egy határozott kéz

Az 1692 februárjától tartó őrületnek az első kivégzés után, júniusban érkező kormányzó próbált véget vetni, vizsgálatot rendelt el a boszorkányperek ügyében. Ám a vizsgálat még hónapokig eltartott, így a bebörtönzöttek száma egyre nőtt, és a kivégzések is tovább folytatódtak egészen őszig. A kormányzónál akkor szakadt el a cérna, amikor az ő feleségét is vád alá akarták helyezni, mint boszorkányt. Azonnal leállíttatta a pereket, és 1693 tavaszára, egy évvel az üldözések kezdete után minden eljárást megszüntetett, a börtönből pedig szabadon engedte a vádlottakat. 20 élet esett áldozatul a tömeghisztériának, később a puritán egyház tekintélye komoly csorbát szenvedett.