| Fotó: Red Lemon |
Mosolyka nagy izgalommal várta, hogy találkozhasson a gyermekekkel. “Ők azok, akik soha nem a kerekes székemet látják, hanem az embert. Különleges élmény volt velük együtt festeni, ráadásul egy olyan logót, amiben az egyik figura mintha épp kiugrana a székéből. Ez az álmaimat jelképezi, azt, hogy egyszer ez nekem is sikerülhet! Nem véletlenül ért fülig a szám, amikor a logónak épp ezt a részét festettük” – árulta el Mosolyka, aki azt is hozzátette: bár tökéletes kikapcsolódást jelent számára a festés és a rajzolás, az igazi szerelme az írás és – bármilyen furcsán hangzik is tőle – a tánc.
Geszti Péter szerint a tolerancia nem az ország legerősebb pontja, ezen kizárólag a nevelés és persze az olyan fesztiválok – mint például a közelgő Anamesa – amely közelebb hozza egymáshoz az embereket.
“Kislányaimat mindig abban a szellemben neveltem, amit a II. Anamesa Találkozó is zászlajára tűzött: fontos a nyitott és toleráns gondolkodás, a sérült emberek elfogadása, felkarolása. A művészet, az együtt alkotás egy csodálatos eszköz ehhez, amelyben szerencsére minden nap részesülök: Sári lányommal – aki már nagyon ügyesen Anyának és Apának dedikálja a rajzait – ugyanis szinte minden nap festünk és rajzolunk együtt. A művei átvették az uralmat az autómban, csak rájuk kell nézni és egyből jó kedvem lesz” – mesélte Geszti Péter.
A II. Anamesa Találkozó egyik főszervezője a Francia Iskola, a nemzetközi rendezvénynek pedig Budapest ad otthont április 23–25. között. A találkozó célja, hogy megváltoztassa a sérült emberekkel szembeni felfogást, ehhez pedig a művészeteket, zenét, táncot, színjátszást hívja segítségül.
| Fotó: Red Lemon |