Szerzetes a bordélyházban
Cangjan Gyaco egyszerűen nem bírt betelni a szebbik nemmel, ezért éjszakánként álruhába bújva szökött ki a kolostorból, hogy kedvére dorbézolhasson. Fogadókat látogatott, és persze nőket. A lányos házakat megkörnyékezve számos viszonya volt, amellyel megszegte mind a buddhista tanokat, mind a dalai láma számára megengedett életvitel szabályait. Reggelre persze mindig visszatért a rendbe.
Szökésben a dalai láma
A főminiszter több alkalommal próbálta rávenni, hogy hagyjon fel léha életvitelével, de nem járt eredménnyel. Mivel Cangjan kalandjaival igencsak kitűnt a szerzetesek közül, 1706-ban megfosztották minden hatalmától, mondván, hogy mégsem ő az ötödik dalai láma újjászületett lelke, és perbe fogták. Szerzetestársai ekkor ugyan kiszabadították és elbújtatták egy kolostorban, ám végül önként adta fel magát és indult Pekingbe, az igazságszolgáltatás elé. Oda azonban soha nem érkezett meg, a feljegyzések szerint útközben meghalt, megölték. A nép viszont nem hitt a halálhírében. Alakja köré legenda szövődött, amely szerint álruhában járta be Mongóliát, Tibetet és Indiát. Állítólag onnan ismerték fel őt, hogy különböző csodákat tett. Így lett száműzött, de a nép körében tisztelt, imádott dalai láma.
“A könnyű nők jó szeretők…”
A bujkáló korábbi dalai láma felismerhető volt arról is, hogy verseket írt, és nem is akármilyeneket. Magas színvonalú költészete megalapozta a tibeti kultúrát. És hogy miről szóltak e versek? Hát persze hogy a szerelemről és a vágyról: “A könnyű nők jó szeretők, de hebehurgyák, fecsegők. Kibeszélik elődjeid, s mindenki tud majd rólad is.”
A költeményei már életében kéziratban terjedtek a nép körében, akiknek nagyon is tetszett ez a fajta művészet, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy olyan esetekről ír az elüldözött dalai láma, amelyek számára elvileg tiltottak voltak. “Beteljesülve se csökken a vágy, az életre szóló. Ha férfi s nő kötést tesznek, a lét társas útját járják örökkön-örökké, míg a túlsó boldogságig érnek” – írta egyik legnépszerűbb versében.
|
A szerelem és a boldogság bennünk él Buddha tanításai szerint a boldogság nem rajtunk kívül, hanem bennünk lakozik, és ezt kell megtalálnunk. Amikor szerelmesek vagyunk, a másikat magasztaljuk, és elvárjuk tőle, hogy boldoggá tegyen bennünket. Egyetlen célunk, hogy szerelmesek legyünk, megtaláljuk az igazit, és azt gondoljuk, hogy ezután minden tökéletes lesz az életünkben. Sok esetben azonban csalódás lesz a vége ennek a történetnek, mert rossz oldaláról látjuk a dolgot. A szerelemnek, a párkapcsolatnak ugyanis a buddhizmus szerint nem arról kell szólnia, hogy a másik tegyen bennünket boldoggá, hanem arról, hogy általa felismerjük, bennünk rejlik a boldogság, és képesek vagyunk a másikban meglévő érzelmi gazdagságot is felfedezni. |