Az asszony, aki kívánta a magányt, de nem tudott nyilvánosság nélkül élni – 100 éve született Tolnay Klári

Meseautóval a sikerbe

Tolnay Klári fiatal lányként szülei biztatására vetette bele magát a fővárosi életbe. Statisztaszerepek, megalázó és sikertelen meghallgatások után a Meseautó című filmmel robbant be 1934-ben, s ez után egyenes út vezetett a Vígszínházba, majd végső “otthonába”, a Madách Színházba, ahol 48 évet töltött.
Pályájának kezdetén a kritikusok értetlenkedve figyelték őt: “Különös színésznő ez a Tolnay Klári. Nem fogyókúrázik, nem intrikál, nem nyilatkozik, nem ír, nem sportol, nem pletykázik, nem pletykáznak róla. Hogyan él egy ilyen csendes sztár?” A válasz egyszerű volt. Kívánta a magányt, de nem tudott nyilvánosság nélkül élni. Ezért aztán nappal feleség volt, anya volt, nő volt, este pedig színésznő. Azon kevesek közé tartozott, aki a szakmai és a magánéletet el tudta választani egymástól. Néha túlságosan is.

Anyósát szerette, ezért ment férjhez

Tolnay Klári első férje Ráthonyi Ákos filmrendező volt, az együtt töltött évek örökös harcban zajlottak. Két világ küzdött egymással: a film és a színház. A színésznő nem szerette a filmezést, nem tartotta igazi művészetnek, a színházzal ellentétben.
Férjét ez mélyen bántotta, és persze az sem számított éppen elhanyagolandó tényezőnek, hogy Tolnay nem is igazán volt belé szerelmes. Inkább anyósát kedvelte, aki egy különös, hozzá nagyon közel álló világba kalauzolta el, a hinduizmusba. Néhány év vívódás után a pár elvált, és kislányukat, Zsuzsannát a színésznő egyedül nevelte fel.

“Ha majd szeretlek…” – Titkos szerelem Máraival

A félresikerült házasságot különös románc feledtette Tolnay Klárival. A fiatal, már elvált asszonyba Márai Sándor szeretett bele. Kapcsolatuk szakmai jelleggel indult, de ahogyan a színésznő fogalmazott, az író egy idő után ebbe “belegurult”.
Márai több alkalommal biciklivel tekert Budapestre Leányfaluról, csak hogy találkozhassanak, együtt ebédelhessenek. Tudásával, műveltségével próbálta elkápráztatni a fiatal nőt, leveleket írt hozzá, találkozókat kért tőle, ajándékokat küldött, és szerelmes verseket írt neki. “Ha majd szeretlek, vásárolok neked, Teknőc fésűt, ezüst karperecet, Fecskefészket hozok, ezüst papírba, S a verseim, kék s zöld tussal leírva – Így élünk majd.” Tolnay Klári azonban nem viszonozta Márai szerelmét, mestereként, tanítójaként tekintett rá, de az író érzelmeit és az általa küldött leveleket, verseket nagy becsben tartotta.

Családi dráma lett a legendás szerelemből

Darvas Iván fiatalabb volt a színésznőnél, mégis az esetlen, kezdő újonccal legendássá vált szerelem bontakozott ki első látásra. A kollégák fogadásokat kötöttek, meddig tart majd a románc, így mindenkit meglepett, hogy végül tizenhárom év házasság lett belőle. Nem számított a korkülönbség, sőt a fiatal színész pótapaként is jól debütált Tolnay Klári kislányánál.
A színésznő így emlékezett vissza szerelmükre: “Gyakran vette tíz karcsú ujja közé a fejem, s mélyen a szemembe nézve megkérdezte: ki vagy te? A bájos szertartás után Shakespeare ismert szonettjével felelt: »Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…«”

A nagy szerelem azonban több ok miatt is tragikus véget ért. A színésznő lánya tizenhat évesen beleszeretett nevelőapjába, és bár az érzés egyoldalú maradt, Tolnay Klári állítólag ezért küldte Angliába a lányt vér szerinti apjához. Az igazi válság viszont akkor érte a házaspárt, amikor Darvas beleszeretett Váradi Hédibe, majd amikor politikai okokból börtönbe kellett mennie majdnem két évre, szabadulása után a pár útjai végleg elváltak.

A színház volt a nagy “Ő”

Második sikertelen házassága után Tolnay Klárinak úgy tűnt, elege lett. Mensáros László már hiába udvarolt neki és kérte meg a kezét, a színésznő ekkor már úgy gondolta, nem akar többé kísérletezni, így végül nemet mondott.
Saját bevallása szerint akkor volt a legjobb a színpadon, amikor egyedül volt a magánéletében, és ilyen sokszor előfordult. Sőt, egy idő után már nem is próbálkozott megtalálni a boldogságot. Úgy érezte, hogy ahogyan az anyaság, úgy a párkapcsolat sem az ő műfaja, ezért inkább a színházat választotta társként, azt viszont életfogytig és boldogan.