Nyakunkon a berlini úszó EB. Egy ilyen szintű eseményre mikor kell elkezdened a felkészülést?
Már januárban elkezdtem készülni rá, de a végső simítások nagyjából egy hónappal a verseny előtt kezdődnek. A végén már nem is azon van a hangsúly, hogy minél többet ússzunk, hanem kicsit kevesebbet, de azt intenzívebben, hogy jobban felgyorsuljunk, és mire jön a verseny, addigra kipihenhessük magunkat. A vége tehát már nem a nagyon kemény edzésekről szól, de azért vannak edzések.
Egy ilyen hét hónapos, intenzív felkészülési időszak alatt van lehetőséged azért lazítani?
Az elején, úgy január-február környékén még másfajta edzések vannak. Abban az időszakban még lehet könnyebben venni a dolgokat. Aztán, ha jól emlékszem, volt még egy egyhetes szünetünk is, meg közbe jönnek versenyek, időnként becsúszik egy betegség… Azért ilyen hosszú a felkészülés, hogy mindenre jusson idő.
Azt tudom, hogy az olimpiai arany még mindig fontos cél, de az Európa-bajnokság, ahol már feljutottál a csúcsra, még tud motiválni?
Mindenféleképpen. Szeretnék jól úszni, és szeretnék elégedetten kijönni a medencéből, ehhez pedig az kell, hogy a felkészülésem is jól sikerüljön.
Amikor kikapcsolódsz, és egy kicsit távol akarod tartani magad az úszástól, mit szoktál csinálni?
Az úszástól nem nagyon tudom távol tartani magam, mivel az életem minden részét érinti. Amikor például elmegyek horgászni – ami talán a legkedvesebb hobbim –, ott is adott a víz. Amikor nincs kapás, akkor is fantasztikus ücsörögni a székben, élvezni a napsütést, és még az is elő szokott fordulni, hogy bealszom egy kicsit, és átszellemülten ébredek fel.
Emlékszel életed első horgászélményére?
Az emlékeim eléggé homályosak, de az biztos, hogy a nagyszüleim nyaralójánál, a kis-Dunán pecáztam először.
Életed legnagyobb fogása?
Egy több mint tizenkét kilós ponty volt, még a pekingi Olimpia előtt fogtam. Annyi volt a bánatom, hogy nem a saját botommal, de én voltam a legközelebb és én fáraszthattam és húzhattam ki. Nagy élmény volt, és remélhetőleg sikerül még túlszárnyalnom.
A halat megevő vagy a halat visszadobó horgászok közé tartozol?
Nagyon erősen a visszaengedős horgászok közé tartozom, mivel a halak és a vízben élő dolgok ízét nem szeretem. Néha a nagyszüleim szokták mondani, hogy “Jó-jó, hogy már megint mész horgászni, de valami halat igazán hozhatnál”. Ők szeretik, és nehéz megértetni velük, hogy én csak kifogom, megmérem, és vissza is engedem.
A halászléből még a levét sem?
Nem, mert még a szagát se bírom. Próbálkoztam a hallal, de valahogy nem jött be, és ennek tényleg semmi köze ahhoz, hogy úszó vagyok.
Milyen gyakran jársz ki? Hol vannak a kedvenc helyeid?
A szabadidőmmel hadilábon állok, ezért nem elég gyakran, de ha akad egy szabadnapom, akkor reggeltől estig kint vagyok a vízparton. Általában a kisebb tavakat szeretem, mert azok a legkönnyebben elérhetők számomra, de bárhová szívesen megyek, ahová hívnak, vagy ha ajánlanak egy helyet. Mindegy nekem, csak tudjak egy jót pecázni.
Tengeren horgásztál már?
Még nem, de szívesen kipróbálnám. Azt hallottam, hogy ott jóval erősebb halak vannak. Kíváncsi vagyok, mire jutnék velük.
Ki az ideális horgászpartner?
Nekem teljesen mindegy. Egyedül is szívesen kimegyek, ha arról van szó. Persze társaságban minden jobb, és jobb is a hangulat.
Tudjuk, hogy az olimpiai arany még ott lebeg a szemed előtt. Rio de Janeiro az utolsó Olimpiád lesz?
Jelenleg azt mondom, hogy az utolsó lesz, de ki tudja? Talán új erőre kapok, és még eggyel megpróbálkozom.
És vannak terveid, hogy mihez kezdesz majd magaddal az úszás után?
Egyelőre erősen gondolkodom rajta.