Pokoli élményeket rejtett a mosolya
Szécsi Pál 1944. március 19-én született, és 1974-ben halt meg, mindössze 30 évesen. Szó szerint belehalt a szerelembe. Illetve annak hiányába. Egy ország rajongott érte, csodálta az állandóan mosolygó, magabiztosnak tűnő, sikert sikerre halmozó fiatal, sármos énekest, de a színfalak mögé csak nagyon kevesek láttak. Valójában egy hányattatott gyermekkorú, alkoholproblémákkal, pszichés gondokkal és szerelmi csalódásokkal küzdő ember volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék, máskülönben nem akart, és nem is tudott élni. Testvére szerint: “Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, akinek indult.”
Egyéves volt, amikor nyelvész édesapját zsidó származása miatt kivégezték, édesanyja pedig elhagyta őt és két testvérét, Amerikába disszidált, és összesen kilencszer ment férjhez. A kis Palika (ahogyan környezete hívta) nevelőszülőknél és intézetben nevelkedett. Ezek a gyermekkori traumák egy életre meghatározták a sorsát. Egy idő után az iskola sem érdekelte már, majd végül tizenévesen került Budapestre, ahol belevetette magát a felnőtt életbe.
Eleinte segédmunkásként próbált szerencsét, de egy vállalati eseményen felfigyeltek különleges kisugárzására. 1965-ben már egy divatbemutatón jelent meg mint az egyik legcsinosabb férfimodell, és ami ezután történt, az szinte mesébe illő volt. A bemutató után ugyanis a bárban dalra fakadt, és ebből a néhány hangból már tudni lehetett, hogy nagy jövő állhat előtte énekesként. Képezni kezdte magát, és alig két évvel később, az 1967-es Táncdalfesztiválon a Csak egy tánc volt című dallal egyből életre szólót dobbantott.
Tündérmesének indult, tragédia lett a vége
Szécsi az olasz slágerátiratokkal és a saját dalokkal, az Egy szál harangvirággal, a Gedeon bácsival vagy a Kósza széllel nemcsak az ország egyik legismertebb előadója lett pillanatokon belül, hanem a hölgyek kedvence is. A hirtelen jött sikert azonban nem volt könnyű kezelni, és a fiatal énekes nem is tudta. A színpadon csillogás, a magánéletben meg nem értettség és magány övezte. A környezete szerint állandóan szerelmes volt, de valójában csak keresett valakit. Valakit, aki egyszerre lehetett volna a párja és a sosem volt édesanyja, aki nemcsak szereti őt, de gondoskodik is róla, aki biztonságot nyújt számára. Talán ezért is kereste a nála idősebb nők társaságát, mindkét komoly kapcsolata ugyanis nála idősebb hölgyekkel köttetett.
Élete legnagyobb szerelmével, Domján Edittel két évvel a halála előtt találkozott az énekes. Ekkor már alkoholproblémákkal küzdött, és a lángoló szerelem nem bírta el ezeket a kilengéseket. Bár először Domján Edit szakított Szécsi Pállal, a kapcsolatuk egy ideig mégis fent maradt, és végül Szécsi hagyta el a színésznőt. 10 hónapig voltak együtt, és bár a színésznő teherbe esett Szécsitől, nem tartotta meg a babát. Végleges szakításuk után Domján Edit öngyilkos lett, éppen 40. születésnapján, karácsonykor, amit Szécsi soha nem tudott feldolgozni, és élete végéig úgy gondolta, miatta szánta el magát erre a lépésre a szeretett nő.
A színésznő halálának hírére Szécsi annyira összezuhant, hogy a környezete komolyan féltette őt attól, hogy végzetes lépést tesz. Jól gondolták. Katalin, Szécsi Pál testvére olvasta a levelet, amelyet az énekes a színésznő halála után írt. Ebben Szécsi azt írta, hogy ezek után többé már nem képes énekelni, és úgy döntött, hogy elmenekül. Elmenekül a gondok, a fájdalmak, a valóság elől, és Németországba szökött. Szeretett volna tovább utazni, meglátogatni Amerikában élő édesanyját, aki viszont visszautasította a megkeresést. Ismét egy nagy pofon érte, pont attól, akire a legnagyobb szüksége lett volna.
“Ha valaki el akar menni, azt nem lehet visszatartani”
Az énekes nyolc alkalommal próbált meg öngyilkosságot elkövetni, de a végső alkalmat kivéve az utolsó pillanatokban mindig volt, aki a segítségére sietett, és megakadályozta ebben. Egyszer gyógyszereket vett be és sokat ivott rá, majd felhívta Harangozó Terit és elköszönt tőle. Ez a telefonhívás mentette meg az életét, mert az énekesnő rögtön értesítette a mentőket. Akkor 15 percen múlt az élete.
Testvére szerint sosem akart ő igazán meghalni, csak figyelemre, szeretetre, megértésre vágyott, és képtelen volt elviselni, ha valakinek csalódást okozott. Harangozó Teri ezt úgy fogalmazta meg egy interjúban, hogy “életkedvet kellett neki adni”. Ő ugyanis szívvel-lélekkel élt. A lelkiismerete mindennél erősebb volt, az idegei viszont gyengék, így elég volt egy apróság is ahhoz, hogy teljesen labilissá váljon érzelmileg. Kovács Kati úgy emlékezett rá vissza egy interjúban: “Nem bírta elviselni a kudarcokat.”
Szécsi Pál két évvel Domján Edit halála után, 30 éves korában önkezével vetett véget életének.
Szécsi Pálnak nem sikerült újra látnia édesanyját, nővérének azonban igen. Katalin több mint 40 év után újra találkozott Amerikában élő idős anyjával, akinek fotókat vitt Paliról és lemezeket, hogy legalább egyszer hallgassa meg fiát. Az idős hölgy akkorra már úgy gondolta, vétek volt elhagynia három gyermekét, és megbánta, amit tett. Ahogyan ő fogalmazott egy tv-interjúban: “Rossz anya voltam.” Katalin és a másik testvér, Mária megbocsátott az asszonynak, de Palika viszont egész életében úgy gondolta, ahogyan énekelte is: “Nevetek, de közben könnyezem…”
