Bárdos András: “A 25 év alattiak szinte nem néznek tévét”

nlc | 2015. Április 17.
Bárdos András, a STORY4-en látható a 7/24 főszerkesztő-műsorvezetője szerint a hírműsorok egyre inkább látványos show-k lesznek, a hírverseny helyett pedig a hírmélység-versenyben rúghatnak labdába. Nem szűnik meg ugyan az igény a szerkesztett tartalomra, de egy snitt lassan nem lehet hosszabb egy Instagram-videónál.

Németh Marika, a Viasat programigazgatója azt állítja, hogy míg a tehetségkutatókat és a valóságshow-kat továbbra is a kanapéról követjük majd, a tévésorozatokat és a híreket inkább táblagépeken, mobileszközökön fogjuk figyelni. Egyetértesz a megállapítással?

Nagyrészt igen, a hírek első számú forrása a fejlett világban most is az internet, azonban a tévéhíradók bizonyos értelemben ugyanolyan show-k, mint a valóságshow-k, és estéről estére még mindig sokan nézik őket hagyományos módon. Régóta temetjük a tévéhíradót, de jelenleg is él, sőt éppen virul. A hírek forrása az internet, de a hírmagyarázatok, hátterek, a személyes, hiteles értelmezés működtetik ma is a tévéhíradókat külföldön és Magyarországon egyaránt.

Mit jelent, hogy a híradó show-műsor?

Hír alapú show-műsorok ma már a világ nagy híradói. Az amerikai Fox News, az NBC vagy az ABC hírműsorai egytől egyig érzelmekre és kíváncsiságra hatnak. Látjuk, ahogy lezuhan egy hatalmas építkezési daru, az árvízben mindenüket elveszítő emberek sírását, távoli országokban harcoló katonák szenvedéseit. Ehhez nagy képernyő kell. A világ tele van kamerákkal, percenként videók milliói készülnek el okostelefonokkal, kiskamerákkal, fényképezőgépekkel, de ennyit nem lehet egyszerre megmutatni, az embereknek még mindig szükségük van a szerkesztett tartalmakra, az élménytévézéshez ez is hozzátartozik.

Fotó: Leéb Ádám

A fiatal célcsoportok azonban már más arányban fogyasztanak médiumokat, mint a közép- és időskorúak. Erre hogyan válaszol a hírgyártás?

Az Egyesült Államokban a hírműsorokban alig pár másodperc lehet egy szegmens egy bejátszóból. Coub- és Instagram-videó hosszúságú filmszeletek váltják egymást káprázatos sebességgel. Nagyon rövid idő alatt kell jönnie az új impulzusnak, különben a fiatalok számára egyszerűen unalmassá válik a műsor.

Így viszont az idősek nem tudják követni majd, ez nem veszélyes?

Amikor a filmekben először megjelentek a “rángatózó” kameramozgások, sokan hitték, hogy ez fogyaszthatatlan lesz az idősebbek számára, de nem így lett. Megszokták, sőt egy idő után az olyan filmekben, ahol indokolt volt a dokumentarista feldolgozás, már a pontosan megkonstruált, statívon álló kamerával rögzített képek tűntek zavarónak. Ezt is meg lehet szokni, nem hiszem, hogy valaki emiatt fordítana hátat a híradónézésnek.

A Színház és Filmművészeti Egyetem docenseként mit látsz: hogyan tévéznek huszonéves tanítványaid?

Televíziósként meglehetősen konzervatívan, de ez az egész szakma hibája, hiszen elavult sémákat látnak nézőként, ezeket reprodukálják kezdő tévésként is. Olyan rossz beidegződésekkel érkeznek, amelyeket életkoruknál fogva nem is kellene ismerniük. Nézőként azonban más a helyzet: 25 év alatt szinte nem használnak tévét, lényegében mindent a neten fogyasztanak, ez alól csak a valóságshow-k és az azokkal rokon műfajnak tekinthető tehetségkutatók képeznek kivételt.

 

Exit mobile version