Al Capone 1899. január 17-én, olasz bevándorlók gyermekeként született a New York-i Brooklynban – a kerület akkoriban a bűnözés melegágya volt. A későbbi gengszterfőnök kirívóan okos diák volt, bár a jegyein nem látszott, hogy csavaros eszű kölyök. Az iskolában folyamatosan magatartási problémái voltak, mivel képtelen volt kordában tartani az indulatait. 14 évesen tanácsolták el, miután arcon vágott egy tanárnőt, akivel összetűzésbe került. Esze ágában nem volt másik iskolát keresni, inkább az utcát választotta, és csatlakozott a New York-szerte hírhedt, ám akkor már szétesőben lévő Five Points bandához – ennek a maradványain kóstolt bele a bűnözésbe.
Sebhelyesarcú
A Five Points egyik tagja, Frankie Yale alkalmazta őt a kocsmájában, ahol csaposként és kidobóként dolgozott. Innen egy brooklyni éjszakai bárba vitte a “karriere”, ahol nem éppen úriember módjára kikezdett egy nővel. A jelenet nem nyerte el a nő bátyjának tetszését, ezért kést rántott, és megvágta Capone arcát. “Ha nem lettem volna részeg, a torkát hasítom fel” – nyilatkozta később a tettes.
A vágás okozta heg megmaradt, ennek köszönhette Capone a becenevét, amit olyannyira nem szeretett, hogy egy hűséges emberét, aki egyszer Sebhelyesarcúnak nevezte, agyba-főbe verte. Az erőszakot viszont csak az utcán ismerte, az otthonába nem engedte be, sőt romantikus férj hírében állt.
Életen át tartó románc
Capone alig tizenkilenc évesen vette el Mae Josephine Coughlint, aki ír bevándorlók gyermeke volt. Egy fiuk születet, Sonny. Mae egyébként két évvel idősebb volt a gengszterfőnöknél, és Capone élete végéig együtt voltak.
Capone családja viszont sokáig képtelen volt megbékülni azzal az olasz bevándorlók által szentségtörésnek tartott ténnyel, hogy a fiú nem olasz nővel állt oltár elé. Őt azonban sosem érdekelte a bőrszín, a vallás és a származás: bűnszervezetébe is bárki beállhatott, csak az számított neki, hogy a tagok feltétlenül hűségesek legyenek hozzá – nem ártott annak lenni, figyelembe véve, hogy a hűtlenségnek egyenes következménye volt egy gyászoló család és egy fekete koporsó.
Irány Chicago!
New Yorkot “üzletileg” túlzsúfoltnak találta, ezért Capone 1920-ban fogta magát, és Chicagóba tette át a székhelyét (ez egyébként a nem kevés fikcióval megspkékelt Genszterkorzó című sorozat egyik fővonala), ahol a város egyik gengszterfőnökének, John Torriónak lett a kegyeltje – nyilvánosházakat üzemeltettek, ahol a szesztilalom idején alkoholt árusítottak, sőt ha már ittak és nőztek is náluk a kuncsaftok, a maffia a tiltott szerencsejátékot is bevette a portfólióba. “Az emberek általános igényeit szolgálom ki” – mondogatta Capone. Az üzlet természetesen ontotta a pénzt, a konkurenciával pedig többnyire véres kézzel számolt le a két gengszter. Torrio 1925-ben Európába költözött, és átadta a várost Caponénak, aki az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság éveiben még jobban megszedte magát. Vér sosem tapadt a kezéhez közvetlenül és bizonyítottan, a nevén pedig még egy garzonlakás sem volt, így a hatóságok csak bottal ütötték a nyomát, de 1931-ben végül adócsalásért elkapták. A sitt előtt viszont még sikerült elérnie, hogy a tejeken legyen ott a lejárati dátum.
A romlott tej és a Cadillac esete
Az 1920-as évek Chicagójában (és nagyjából mindenütt a világon) a tejet általában tejeskocsival szállították ki. Mivel hűtő jellemzően nem volt a lakásokban, a tej pedig nem tartós cikk, sokszor romlott meg a konyhapulton. Capone egyik belső embere egyszer súlyos gyomorpanaszokkal került kórházba, és kiderült, hogy a romlott tej okozta a rosszullétet. Mivel 1930-ban már látszott, hogy a szesztilalom nem tart sokáig, Capone új üzleti lehetőségek után nézett, és megvett egy Chicago melletti tejüzemet, amit a maga módján hamar fel is futtatott, a városvezetésnél pedig sajátos “rábeszélő technikájával” elintézte, hogy a tejesüvegekre kötelező legyen rányomni a lejárati dátumot. Ugyan népegészségügyi kérdésekre hivatkozott, de hozzá kell tenni, hogy a polgártársak gyomra helyett inkább a profit érdekelte – kizárólag neki volt Chicagóban olyan nyomdagépe, amivel az üvegre lehetett nyomtatni. Bár a tejbiznisz hamar beindult, Capone nem sokáig szedhette belőle a pénzt, ugyanis pár hónappal az üzemfelvásárlás után már tartott a pere, és 1932 májusában lecsukták. Cadillacjét lefoglalta a rendőrség, de ahelyett, hogy bezúzták volna, a Kincstárhoz került, ahonnan 1941-ben Franklin D. Roosevelt amerikai elnök emberei kölcsönözték ki, amikor az elnöki limuzin elromlott, de hirtelen szükség volt egy golyóálló, biztonságos autóra.
Börtönévek
Egy gengszterfőnök élete eleve nem nevezhető szokványosnak, és első börtönében kiderült, hogy Caponénak a cellája sem lesz az a hétköznapi cella. Bútorokat, többek közt íróasztalt és egy kényelmes ágyat vitetett be magának, sőt azt pletykálják, hogy egy ideig külön telefonja volt, és arról intézte az üzleti ügyeit. Az elzárás viszont nem túl jól kezdődött: éppen kokainfüggő volt, így le kellett jönnie a szerről, illetve ekkor diagnosztizáltak nála szifiliszt. Atlantában csak két évet töltött, 1934-ben pedig átszállították a San Francisco-i Alcatrazba, ahol egykori cellájában manapság turisták százezrei fotózkodnak. A börtönszigeten folyamatosan összetűzésbe került a rabokkal, többször ki akarták csinálni, egyszer hátba is szúrták, de felépült. Egészségi állapota viszont rohamosan romlott, és 1939 végén kiengedték a börtönből. Akkor már elmezavarral is kezelték a szifilisz mellett.
Sötét, világos…
… nagyjából ezzel a két kifejezéssel írható le Capone életének utolsó nyolc éve, melyet floridai birtokán töltött családjával. Az egykori chicagói barátok sokszor meglátogatták, sőt nemegyszer lebeszélték, hogy visszatérjen a “melóhoz”. Voltak jó napjai, de leginkább rosszak, majd 1947 januárjában először agyvérzést, pár nappal később, 24-én pedig tüdőgyulladást kapott, az egy nappal később elvitte.
Ma 69 éve, hogy Al Capone, a chicagói maffia ura negyvennyolc évesen elhunyt. Összeszedtünk róla néhány érdekességet, melyek közül nem minden csak a bűnözéssel hozható összefüggésbe. Például a tej lejárati dátuma vagy az autója, melyet később egy amerikai elnök is használt.
Máig a világ leghíresebb gengszterének tartják, tulajdonképpen ő fektette le a szervezett bűnözés alapjait. Számos könyv és film foglalkozott már az életével (például a Kevin Costnerrel és Robert de Niróval készült Aki legyőzte Al Caponét), és nyilván még jó pár fog is. Mondhatjuk úgy: alvilági élete ellenére kulturális hatása megkérdőjelezhetetlen.