2014-ben egy új és egy viszonylag ismert név keveredett a hazai slágerlisták dobogójára.
Utóbbi, azaz a Halott Pénz ezzel a dallal:
Előbbi, azaz a Wellhello pedig ezzel:
A 2015-ös fesztiválokon már az esti órákban játszottak, kiemelt helyen a külföldi, világszerte ismert fellépők előtt, Youtube csatornáik (klikk, klikk) nézettsége “sok tízmilliós” számokat mutat. A hirtelen jött, eszelős siker mögött mindkét esetben hosszú évek kemény vagy éppen nyögvenyelős munkája áll.
Merről merre?
A Halott Pénz Pécsről jött, egyszemélyes projekt volt 2013-ig (tehát ha cikkünk azelőtt íródott volna, nem lenne a sor elején névelő), ma viszont egy hét tagot felvonultató zenekarról beszélünk. Marsalkó Dávid 2004 óta rendre írja a zenét és a szövegeket – neve jó ideje ismert volt a hazai zenei életben, de közel sem annyira, mint manapság, és közel sem voltak olyan sikerei, mint az utóbbi egy évben: tavaly ősszel például könnyedén megtöltötték a 8 ezer főt befogadni képes Budapest Parkot, idén májusi bulijukra pedig már elfogyott minden kedvezményes jegy.
A Wellhellót (a többek közt a Mizuról ismert) Fluor Tomi alapította Diazzal, és első két számuk megjelenése után tavaly tavasszal már tudták: jó 120 koncert vár rájuk 2015-ben. Idén ugyan valamikvel kevesebbet terveznek, de a naptár így is tele – és szerepelnek benne a nyári fesztiválok helyszínei is.
Nyarak himnusza
A két zenekar tavaly közösen írta meg a VOLT himnuszt, és idén is az ő daluk szól majd Sopronban. Kutas Krisztina, a Sziget Kft. marketingese szerint “létezik nélkülük fesztivál, de az látogatószámban nem olyan sikeres”. Hozzátette, hogy
a VOLT duplázik a két előadóval, mivel a tavalyi himnuszból hamarosan remixpályázat indul, az idei pedig egy Halott Pénz, Wellhello és barátaik produkció lesz.
A két zenekar stílusa egyébként teljesen más (de könnyedén dúdolható refrént röhögve ír bármelyik), rajongói közegük pedig a tavalyi VOLT koncertek közönségéből kiindulva összeér – pedig igenis lehet választani közülük.
Fradi vagy UTE?
Vagy inkább: “Iron Maiden vagy a Judas Priest?” – tette fel a kérdést a Hippikiller 2002-ben. Úgynevezett “halottpénzes” vagy “wellhellós” táborról aligha beszélhetünk, de egyiket a másiknál lehet jobban szeretni, vagy ne adj’ isten csak az egyik mellett voksolni. Az Uzipov frontembere, Hosszú Gábor inkább az utóbbira tesz: “a Wellhello koncepciózus, színvonalas produkció, tele a kölkök által használt és újító szlenggel is. Én nem élem ezt a vonalat, de hallgathatónak tartom. Tomi már régóta dolgozott ezen, és örülök, hogy meglett az eredménye. Egyébként meg sosem lehet tudni, mi akad be a közönségnek, nekem is nagy meglepetés volt, hogy ennyire gyorsan felívelt ez a történet. Sok sikert nekik továbbra is!” Megkérdeztük Hosszút, hogy beszállna-e a Wellhellóba, és annak ellenére, hogy alapvetően jó a véleménye róluk, a következőket mondta: “Előbb lövöm magamat tarkón, mint hogy egy ilyen zenekarban bármit is csináljak.” Az Uzipov egyébként a nemrégiben életrajzi kötetet megjelentető Ganxsta Zolee kedvence.
Azért ez a kettő egész hasonló
Az áprilisban a negyedik nagylemezét megjelentető Esti Kornél gitárosa, Horváth Kristóf a két produkciót némileg összemossa. “Mindkét zenekar megtalálta azt a hangot, stílust, amivel bárki könnyedén tud azonosulni kábé 12 éves kortól – mondja, és hozzáteszi: – Azért tényleg ritka, hogy ekkora zenei egyetértés legyen a Petőfi Rádió és a Class FM között. Hozzám egyébként nem igazán áll közel ez a zenei műfaj, de értem, hogy miért működik, és megemelem a kalapom, mivel látom a munkát, ami benne van. Bármikor végig tudom dúdolni a Rakpartot vagy a VOLT-himnuszt. Fülbemászó mind.”
Lesz ekkora siker jövőre?
Mindig kérdéses a hirtelen felkapott zenekarokkal kapcsolatban, hogy meddig tart a siker. Vermes Orsolya, aki évekig bábáskodott Fluor karriere felett, úgy véli, hogy “nem feltétlenül kell megtartani pont ezt a sikert. Szerintem törvényszerű, hogy ezek a produkciók folyamatosan változzanak, hogy akár fél-egy-két év múlva különböző hatások, tapasztalások, trendek, szabályszerűségek vagy bármi más mentén alakuljanak valami újjá. Ha az adott projekt nem működik annyira, akkor tovább kell lépni. Látom a régi nagy zenészeket, mennyire lélekölő tud lenni húsz évig ugyanazokkal a dalokkal közönség elé állni”. Vermes abban hisz, hogy csinálja azt az ember, ami szívből jön, ami inspirálja, mert így tud adni a közönségnek. “Ha már unja az aktuálisat, akkor váltson, és találja meg az új utat. Nem féltem a fiúkat, szerintem egyikük sem fog elveszni.”
Nem kötelező szeretni
A két zenekarról emailben kérdeztük a lassan 30 éve létező, és sajnos ritkán koncertező Flash szövegíróját és énekesét, Barcs Miklóst, aki felesleges mellébeszélés nélkül foglalta össze a jelenségről alkotott véleményét. Mint azt a közcímben megjegyeztük, nem kötelező szeretni, tehát: “Nyállal mindig jól lehetett keresni, vinnyogjanak a butuskák a közönségben ezresével, miközben a debilrádiók tolják ezerrel a zenekart, oszt dől a lé. A felszínes, kretén szöveg bárhogy értelmezhető, most hallottam valami autórádióban valami vernyákolást, az énekesnő direkte értelmetlen szavakat vinnyogott, naná, az ének hangszíne már sokkal fontosabb mint a szöveg tartalma. Ez a két csizma, akiket kérdezel, szintén ráérzett a fülbemászóságra, mint ufópataki Atilla. Tehetség, ha van, péterfillérkékre váltható.”
És akkor: apuveddmeg:
