Johnny Cash a huszadik század egyik legnagyobb hatású muzsikusa, aki (többek közt Bob Dylan, Woody Guthrie vagy a Byrds zenekar mellett) a country és a folk műfaját beemelte a könnyűzenébe – két akkord közt, előtt és után is irdatlanul kaotikus életet élt, legalábbis annál biztosan zűrösebbet, mint ami a szegény gyerekkor és a szigorú baptista nevelés nyomán kiszámítható lett volna a képletből. Mindjárt elmondjuk, hogy mennyire volt zűrös ez az élet.
Cash 1932. február 26-án született az arkansasi Kingslandben. Kingsland kábé annyira népes település, mint a Bács-Kiskun megyében található Móricgát: előbbiben 447-en laktak 2010-ben, utóbbiban 445-en 2015-ben. Cash alig hároméves volt, amikor a család Dyessbe költözött (ami egy pont akkora méretű község volt, mint Kingsland vagy Móricgát), és alig múlt ötéves, amikor a település körüli gyapotültetvényeken dolgozni kezdett – a családjával járta a földeket, és hogy ne unják a monoton munkát, meló közben énekeltek.
Cigi, húrok
Tizenkét éves korában Cash utánanyúlt két dolognak, amit élete végéig nem tett le: az egyik a cigaretta, a másik a gitár. Azt nem tudjuk, hogy ki kínálta meg az első staubbal, azt viszont igen, hogy az anyja és egy ismerőse tanította neki az első akkordokat. Amint megvolt pár alapfogás, megszülettek az első dalok is, noha egy tragédia hatására: elvesztette bátyját, akinek egy fűrész egy malomban szinte kettévágta a testét – a fiú egy hetet volt még életben a kórházban, utána meghalt. Az öcs lelkileg darabokra hullott, és állítása szerint sosem heverte ki a megrázkódtatást.
Cash egyébként tagja volt az iskolai énekkarnak, noha akkor még tenor hangon énekelt – jóval később, kamaszkora végére alakult ki jellegzetes baritonja.
Becsajozik, bevonul, belecsap a házasságba és az ital/drog/nők hármasába
19 éves volt, amikor egy görkoripályán találkozott az akkor 17 éves Vivian Libertóval, de alig három héttel később Németországba ment az amerikai hadsereg kötelékében. Három évet töltött (onnan nézve) a tengerentúlon, és több száz levelet írt Viviannek, ám a szolgálat más szempontból is elég fontos volt, mivel
megvette élete első saját gitárját!
1954. augusztus 7-én, alig egy hónappal azután, hogy leszerelt, Cash elvette Viviant, a házasságuk viszont nagyjából az első pillanattól kezdve káosz volt. Vivian azt akarta, hogy Cash dolgozzon, és Isten lássa lelkét, próbált is ügynökként megélni, de nagyjából annyira értett az eladáshoz, mint a vegyészethez – csak a zenélés érdekelte, pedig a gyerekek születtek sorjában, pénz meg kellett volna, hogy az asszony épkézláb háztartást vezessen. Cash végül összehozott egy zenekart, amivel sikerült felvennie egy kislemezt, és ezzel megvolt a kezdőlöket
- a zenei karrier elindításához és
- a hétköznapi munkától való teljes eltávolodáshoz.
Úton. Szállodákban. Koncerttermekben. Ágyakban.
Cash elkezdett turnézni, a turnék pedig kimerítőek. Miközben a négy lánya otthon szaladgált, ő folyton úton volt, és sikerült is rákapnia először az italra, majd a drogokra (leginkább az amfetaminszármazékokra), később még a nőkre is. Ha egy átlagos rocksztárt nézünk: az első még talán belefér, a második veszélyes üzem (mégsem lehet az ember állandóan betépve), de a harmadik már bőven az a kategória, aminek egy házastárs aligha örül, sőt hajlamos lesz a válásra is. Vivian is hajlamos volt: 1966-ban adta be a válókeresetet az előbb felsorolt okok és June Carter miatt.
Na de ki az a June Carter?
1. A fáma szerint Cash már a hangjába beleszeretett, amikor gyerekként meghallotta a rádióban. A rádióban? Igen, mivel June az akkor USA-szerte régóta híres folkzenekar, a Carter Family tagja volt.
2. Cashhel egy időben June is sztár volt, és turnéztak is közösen, miközben az egyre népszerűbb zenész rendre ostromolta őt. June egyébként akkortájt a második férjével élt, és két gyermeket nevelt (egy még az első házasságából született).
Miután Cash elvált, Carternek is elege lett a házasságából, és ő is elköltözött férjétől. Nem kellett sok idő, hogy egymás karjában kössenek ki, 1968-ban pedig össze is házasodtak – pont abban az évben, amikor megjelent Cash első, börtönben felvett és máig egyik legsikeresebb lemeze, az At Folsom Prison, melynek leglüktetőbb dalát itt meg is lehet hallgatni:
Jó napot kívánok, esetleg heroint csempészünk?
Az ötvenes évek végétől kezdve Cashnek nem egyszer meggyűlt a baja rendőrséggel, de soha nem ítélték el, és sosem ült börtönben – viszont jó pár éjszakát töltött el az USA egyes rendőrőrsein. Az egyik leghíresebb ügye 1965-höz és Texashoz köthető, amikor egy szövetségi drogellenes osztag letartóztatta. Azt hitték róla, hogy heroint csempészett Mexikóból, pedig
- egy: neki soha nem volt köze a heroinhoz,
- kettő: eleve nem rajongott az opiátokért,
- három: ekkor is csak Dexedrine-t találtak nála, ami egy amfetamin tartalmú tabletta, azaz pörögni lehet tőle, és nem tudattalan állapotba kerülni.
Cash egyébként csökkentette a droghasználatot, miután elvette Cartert, sőt 1970-től hét évre leállt, aztán 1977-től hat évre megint visszaszokott, később vissza-vissza csúszott, de 1992-ben végleg leszokott egy kaliforniai klinikán, ahova egyébként a fia is befeküdt két hónappal utána – hasonló problémák miatt.
Johnny Cash és lánya, Colleen Carter
Háttérből előre
Noha a country és a folk már bőven nem volt divatos a kilencvenes évek elején (kit érdekelt a műfaj, amikor volt Nirvana, Body Count, Jane’s Additction és Snoop Doggy Dogg), Cash mégis megtöltötte a kisebb koncerthelyszíneket, és rendre kiadott lemezei is szépen fogytak. De azt még ő sem gondolta volna, hogy ha összeáll az ikonikus producerrel, Rick Rubinnal (neki köszönhetjük a Red Hot Chili Peppers vagy a Slayer számos remek lemezét, de még jó pár Jay-Z slágert is), akkor olyan hibátlan albumot raknak össze 2002-ben, mint az American IV: The Man Comes Around, rajta ezzel az (eredetileg Nine Inch Nails) klasszikussal:
Ha Cash nem lett volna már cefetül beteg a felvételek idején, telt házak előtt turnézhatta volna körbe a lemezzel a világot, de túl ramaty állapotban volt már ahhoz, hogy útnak induljon. A Hurt klipjében még szerepel a felesége, June, aki három hónappal a forgatás után szívelégtelenségben halt meg, Cash pedig négy hónappal utána, 2003. szeptember 12-én követte őt.
Kulturális hatás
Johnny Cashről egybehangzón állítja a szakma és a kritika, hogy a XX. század egyik legnagyobb hatású dalszerzője és énekese. Szövevényes, zűrös életéről megjelent könyv, illetve Joaquin Phoenix és az éppen visszavonuló Reese Witherspoon főszereplésével filmet is forgattak róla A nyughatatlan címen – June Carter megformálásáért Witherspoon megkapta a Legjobb Női Alakításért járó Oscar díjat 2006-ban.
Cash még bőven élt, amikor már számos zenekar játszotta a dalait világszerte, sőt nekünk is van saját Cash-tribute zenekarunk: A Nyughatatlan folyamatosan koncertező zenekar, repertoárjukban Cash dalok mellett saját szerzemények is szerepelnek.
Az amerikai folk és country előadók általában csak az USA-ban híresek, esetleg Ausztráliában szeretik őket. Gondoljunk csak például Keith Urbanre, aki előbb lett ismert Európában Nicole Kidman férjeként és két gyereke apjaként, mint előadóként, miközben a tengerentúlon stadionokat tölt meg. Tengernyi nevet biggyeszthetnénk ide a hasonló, “helyi” sztárok közül, de Cash kilóg a sorból: dalai bőven átértek az óceánon, és máig nem vesztettek semmit értékükből. Ikonikus figura volt. Van. Lesz.
Kapcsolódó írásaink:
- Drog, csajok, satöbbi – kendőzetlenül a ma 71 éves Rod Stewartról
- Betépve – cikksorozat a mai magyarországi droghelyzetről