Jakupcsek Gabriella kislánya, Emma Róza igen ritkán szerepel újságok címlapján, és édesanyja is inkább óvja a megjelenésektől, nyugodt, a média zajától mentes életet szeretne biztosítani neki, most azonban a Nők Lapjával kivételt tett.
Jakupcsek Gabriella korábban elmondta, hogy míg fiainál minden ösztönös döntés volt, addig kislánya születése már egy átgondolt lépés volt.
“Emmánál minden megfontolt döntés volt, semmi nem volt a véletlenre bízva, egy elhatározás volt, nem egy berobbanó dolog. Ez egy minden percében megélt és kiélvezett terhesség és gyerekvállalás volt. A két korábbi gyerekkel elég hektikus volt az élet, mindent akkor akartunk, az egy nagyon más érzelmi állapotban volt.”
Korábban 2012-ben láthattuk Emmát:
Most pedig a Nők Lapjának a hasábjain mosolyog édesanyja mellett. Gyönyörű kislány.
A lapnak egyébként a korábban az MTVA-tól elbocsátott Jakupcsek Gabriella elmondta, hogy bár rettenetesen nehéz időszakon van túl, sok munka találta meg, ennyi nemet szinte még életében nem kellett mondania, és erkölcsileg is tisztázva érzi magát.
“Ennyi nemet, mint az elmúlt hetekben, nem mondtam ez elmúlt ötven évemben. Nem mintha nem örülne nagyon az ember ilyenkor minden lehetőségnek, nem mintha ne lenne hatalmas megkönnyebbülés, hogy gondolnak rám. De éppen amiatt, ami az elmúlt időszakban körülöttem, a szakmában és bennem történt, súlya van a döntésemnek. (…) Az életem legfájóbb és legigazságtalanabb két hónapján vagyok túl. (…) Kicsi árulások, nagy sunnyogások, félrenézések… mégis, ha arányokról beszélünk, sokkal több a pozitív élmény. (…) Nem titkoltam el, hogy fáj. Azt sem fogom eltitkolni, hogy mit tartok igazságtalannak és azt sem, hogy én ebből jól jövök ki erkölcsi értelemben. Jól jövök ki, mert tisztán álltam bele. Szerepeltem, az 50 legbefolyásosabb nő című összeállításban. (…) Amikor januárban munkanélküli lettem, jöttem-mentem a piactól az iskoláig, a buszsofőrtől a doktor néniig mindenki “Hajrá, Gabi!”-zott, akkor azt éreztem, hogy én most lettem befolyásos ember. Nem eddig voltam. És én nagyon köszönöm.”
