A King Cobra című filmet a Tribeca filmfesztiválon már bemutatták tavasszal, és rengeteg jó kritikát kapott. Christian Slater és a Tengerparti tinik című Disney-filmek gyereksztárja, Garrett Clayton mellett James Franco kapott még főszerepet a melegpornós produkcióban, és ez utóbbi már egyáltalán nem meglepő. Kezdem azt gondolni, hogy nincs hollywoodi melegfilm Franco nélkül.
A színész pedig kifejezetten élvezi ezeket a felkéréseket. Korábban a Milk, majd az Üvöltés, a The Broken Tower és a Wild Horses is ilyen volt, aztán jött Franco, mint a meleg aktivistából nős lelki pásztorrá avanzsált Michael Glatze. Most pedig ő lesz Harlow, a producer, aki összetűzésbe keveredik egyik riválisával.
Ahogy a színész korábbi interjúban elmondta: kihívásnak tekinti ezeket a feladatokat, de azt is érti, miért kérdezik tőle úton útfélen, hogy valóban a saját neméhez vonzódik-e.
“Gimnázium óta téma ez nálam, most, hogy ismert vagyok, érthető, ha az emberek tudni akarják, kivel alszom. Szeretem azt gondolni, hogy meleg vagyok, amikor művész vagyok és hetero a magánéletemben. Habár jobban belegondolva, a magánéletemben is meleg vagyok, egészen addig a pontig, amíg a szex nem kerül szóba, mert akkor már hetero vagyok. Szóval, egyszerűen csak attól függ, minek vallom magam, hogy pontosan mi a kérdés. Ha arra vonatkozik, kivel fekszem le, kivel van szexuális kapcsolatom, akkor nem vagyok meleg” – majd Franco hozzátette a FourTwoNine-nak, hogy a húszas és a harmincas években nem az alapján ragasztották rád ezt a jelzőt, hogy kivel bújtál össze, hanem hogyan viselkedtél. “A tengerészek férfiakkal szexeltek, de ameddig férfiasan viselkedtek, nem tekintették őket melegnek.”
James Franco a különböző meleg karakterek megformálásában azt élvezte a legjobban, hogy közben a kor normáit, elvárásait, társadalmi szokásait is megtanulta. Neki mindez a film velejárója. Ezt nevezi művészetnek.
Hogy a King Cobrában mi jelentette a legnagyobb kihívást, egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy keményen edzett, hogy a legjobb formáját hozza.
