Hollywood bármit feláldoz egy jó sztoriért – ha valós személyek életének filmfeldolgozásáról van szó, akár a tényeket is. Minthogy épp ezekben a napokban volt, vagy lesz – a pontos dátum nem ismert – 400 éve annak, hogy elhunyt Pocahontas (esetleg magyarosan írva, Pokahontasz), aki az egyik leginkább eltorzított történelmi alak a mozi világában. Összegyűjtöttünk öt olyan esetet, amikor a forgatókönyvírók és a rendezők tényleg minden határon túlmentek.
Pokahontasz (Pocahontas)
A rajzfilmben: Az indián lány beleszeret az angol telepesbe, John Smithbe, ami kis híján nyílt összecsapáshoz vezet az amerikai őslakosok és a jövevények között, de végül – nagyrészt magának a címszereplőnek köszönhetően – sikerül megakadályozni a komolyabb vérontást. Pocahontas az invitálás ellenére ugyan nem kíséri el Angliába az események során megsérült Smitht, de apjával együtt visszavárja őt, miután felépült.
A valóságban: Pocahontas valószínűleg nem mentette meg John Smith életét, és nem akadályozott meg semmiféle összetűzést az indiánok és az angolok között, sőt fogságba is esett a harcok során. Ezután felvette a kereszténységet és a Rebecca nevet, majd amikor visszatérhetett volna sajátjaihoz, elutasította a lehetőséget, és inkább hozzáment egy angolhoz. Ez az ember azonban nem Smith volt (nehezen is lehetett volna, vele ugyanis 10-11 évesen hozta össze a sors), hanem bizonyos John Rolfe, és a pár nem is maradt Amerikában: két év után Angliába utaztak, és a korai halál is itt érte a következő márciusban – kereken 400 esztendeje – a 20 vagy 21 éves lányt.
William Wallace (A rettenthetetlen)
A filmben: Az egyszerű skót földműves lázadást szít, miután a gonosz angol király megöli az apját és a feleségét, és szedett-vedett serege élén, kiltben és kék-fehérre mázolt arccal ő lesz az elnyomók elleni harcot vezető Rettenthetetlen.
A valóságban: William Wallace köznemes volt, az angolokkal való nyílt szembenállása pedig vagy akkor kezdődött, amikor egy fogadást követően összeverekedett két katonával, és megölte őket, vagy akkor, amikor meggyilkolta Sir William Heselrig lanarki főispánt. Hogy ezt azért tette-e, mert Heselrig megölte a kedvesét, vagy sem, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy kiltet nem hordott, a viselet ugyanis csak évszázadokkal a halála után terjedt el – és az arcát sem mázolta kék-fehérre, mert az meg a piktek körében volt szokás, ezer évvel korábban. Nem mellesleg elég macerás is lett volna kipingálnia magát, ugyanis hatalmas szakálla volt.
William Murdoch első tiszt (Titanic)
A filmben: Előbb pénzt fogad el Caledon Nathan Hockley-tól azért, hogy helyet biztosítson neki az egyik mentőcsónakban, majd a felfordulásban két utast is lelő. Végül tettétől elborzadva saját maga ellen fordítja a fegyverét, és öngyilkosságot követ el.
A valóságban: A filmben ábrázolt gyáva, megvesztegethető gyilkossal ellentétben a valódi William Murdoch hős volt, akinek skóciai otthonában még emléktáblát is állítottak. A történészek szerint az első tiszt minden tőle telhetőt megtett, hogy mentse az utasokat: a fedélzeten lévőket igyekezett a mentőcsónakokhoz terelni, közben pedig még arra is maradt energiája, hogy nyugágyakat dobáljon a vízbe a fuldoklókat segítve. A feladata teljesítése közben megfulladt hős emlékének meggyalázásáért a film készítői később bocsánatot is kértek, sőt felajánlottak 8000 dollárt is a Murdoch Emlékalapnak – bár ettől azért nehéz hanyatt esni, ha azt nézzük, hogy a produkció közel 2,2 milliárdos bevételt termelt.
Antonio Salieri (Amadeus)
A filmben (és az alapjául szolgáló darabban): Szorgalmas, de nagyobbrészt tehetségtelen zeneszerző, nem mellesleg pedig magányos, karót nyelt agglegény, aki halálosan féltékeny ifjú riválisára, a született géniusz Mozartra, ezért a legválogatottabb módokon igyekszik tönkretenni annak karrierjét és életét.
A valóságban: Az olasz komponista valóban nem született akkora tehetségnek, mint Wolfgang Amadeus, de ez azért a legnagyobbakon kívül szinte minden zeneszerzőről elmondható – úgy egyébként pedig házasember és nyolcgyerekes apa volt, aki baráti viszonyt ápolt Mozarttal. Annyi ugyan igaz, hogy pályája elején az ifjú osztrák úgy érezte, Salieri miatt nem tud befutni, de később már tisztelték és segítették egymást: az olasz több Mozart-művet is maga javasolt bemutatásra, A varázsfuvola premierjét a szerző beszámolója szerint hangosan végigujjongta, Frank Xaver Mozartnak pedig ingyenes zenei leckéket adott apja halála után.
Franklin Delano Roosevelt (Pearl Harbor)
A filmben: Feláll a kerekesszékéből, és megtesz néhány lépést is, amikor a Pearl Harbor elleni támadást követően azonnali válaszcsapást követel az Egyesült Államok vonakodó katonai vezetőitől.
A valóságban: Bár az 1921-ben deréktól lefelé lebénult elnök keményen küzdött a paralízis ellen, és fémmerevítők illetve bot segítségével valóban megtanult megtenni néhány lépést, arra nem lett volna képes, amit a filmben láthatunk tőle – és egyébként sem állt volna fel, hogy azt demonstrálja, nincs lehetetlen, ugyanis még csak beszélni sem volt hajlandó a fogyatékosságáról. (Nem mellesleg az egész jelenet a fantázia terméke, tudniillik a valóságban Rooseveltnek győzködnie sem kellett a retorziópárti Nimitz admirálist és Marshall tábornokot a válaszcsapásról.)
Olvass tovább a történelmet eltorzító filmekről és sztárjaikról az NLCafén:
- A William Wallace-t alakító és John Smitht szinkronizáló Mel Gibsonnak nemrég megszületett a kilencedik gyermeke
- Kate Winslet szerint Rose a halálba küldte Jacket a Titanicban
- Ki csinált Leonardo DiCaprióból szexszimbólumot?
- A Rooseveltet megformáló Jon Voightot meg sem hívták lánya, Angelina Jolie esküvőjére