Nicole Kidman életében bőven van bulvárpotenciál – nincs ember a világon, aki együtt élt több mint tíz évig Tom Cruise-zal, és ezt ne mondhatná el magáról. Na meg aztán azon is hosszan el lehetne például élcelődni, hogy a saját arca ellen viselt háborújának vegyifegyver-támadásaival akkora hősi halottat csinált a mimikájából, hogy annak fényében színészi karriert folytatni már külön művészet. De a helyzet az, hogy a ma ötvenéves Nicole Kidmant akárhány irányból megpróbálhatja kikezdeni akárki, akkor is korunk egyik legsokoldalúbb, legskatulyázhatatlanabb és (csak így, egyszerűen) legnagyobb színésznője marad, akivel kapcsolatban a mai napig a filmjei jelentik a legérdekesebb és legfontosabb témát. Mi sem próbáljuk meg cáfolni ezt: születésnapján a legnagyobb alakításait idézzük fel.
Az órák (2002)
Ennek a filmnek akkor is itt kellene szerepelnie, ha rossz lenne, hiszen ezért az alakításért kapta Nicole Kidman az Oscarját (ami a magányára emlékeztette). De Az órák még jó is: egy okos és eredeti dráma, amely nem feltétlenül a legszélesebb közönséget célozza (ahogy egy kritikus írta: “ezt a filmet csak csodálni lehet, a keblünkre ölelni nem tudjuk”), de cserébe nem is a pillanatnak szól, nem mellesleg pedig egy szakajtónyi színészóriást vonultat fel Meryl Streeptől Julianne Moore-on át Ed Harrisig. Utóbbi miatt egyébként a Virginia Woolfot játszó Kidmantől külön szép teljesítmény (és egészen biztosan nem csak a szerep kedvéért felöltött műorr műve), hogy ennyire ki tudott tűnni a csapatból.
Tágra zárt szemek (1999)
Aki túlélte a zseniális, de kiállhatatlan rendezőlegendát, Stanley Kubrickot, az már valaki a színészvilágban – Nicole Kidman pedig akkori férjével, Tom Cruise-zal együtt abszolválta ezt az idegenlégiós kiképzésekkel felérő feladatot a Tágra zárt szemek forgatásán, amiben az a pláne, hogy a filmben éppen egy házaspárt tesz próbára a féltékenység és a hűtlenség. A duó akkor is lemászik a vászonról, képernyőről, és egyenesen a néző bőre alá bújik, ha valaki nem tudja, hogy a film elkészültekor Cruise-ék (még) tényleg egy pár voltak, de ennek fényében egyenesen hátborzongatót játszanak, és nem feledkezhetünk meg az alkalomadtán még ma is bugyi nélkül flangáló Kidman legendás meztelen jeleneteiről sem.
Bangkok Hilton (1989)
A “tévésorozat” szó még bőven a “dögunalom” és a “ciki” közös szinonimája volt, amikor a fiatal Nicole Kidman már a szinte minden mai sztenderdnek megfelelő Bangkok Hiltonban játszotta a főszerepet. A Magyarországon is óriási sikert aratott ausztrál produkció összetett volt, de pergő, intelligens, de közönségbarát, és érzelmes, de kemény, Kidman pedig úgy alakította benne a széltől is óvott, naiv lányt, aki ártatlansága ellenére a világ legkegyetlenebb börtönében találja magát, hogy abból bárki előre megjósolhatta az egész fényes karrierjét.
Dogville (2003)
Ahogy az az itt összeválogatott filmekből is látszik, a textiltől nemrég újra megszabaduló Nicole Kidman úgy A-listás hollywoodi sztár, hogy egyáltalán nem fél a komolyabb hangvételű, akár rétegmozinak is mondható filmektől sem. Ezen a vonalon a legmesszebb Lars von Trier minimalista, színházszerű díszletek között játszódó Dogville-jével ment, túl messzire viszont még véletlenül sem ment vele: avantgárd klasszikusról beszélünk, amelyben nincs gyenge alakítás, de főszereplőként mégis ő viszi a hátán az egészet.
Mindörökké Batman (1995)
Joel Schumacher filmje messze nem hibátlan alkotás, és még a Batman-mozik között sem jegyzik feltétlenül magasan, mégis itt a helye. Egyrészt azért, mert minden hibájával együtt egészen sajátos atmoszférájú, egyedi darab, másrészt meg azért, mert abból a szempontból tipikus Nicole Kidman-film a kifejezés legpozitívabb értelmében, hogy ünnepeltünk megint csak új szerepkörben (már-már film noiri babérokra törve) remekel benne, mégpedig vagy fél tucat hasonló kaliberű színész körében, akik közt nagyon könnyű lenne elveszni.
Moulin Rouge! (2001)
Musical? Persze, miért is ne – szólt Nicole Kidman válasza. A Moulin Rouge!-t már akkor is megérte volna megcsinálni, ha csak arra jó az egész, hogy kiderül belőle: Nicole Kidman és Ewan McGregor simán alkalmas szívfacsaró duettek éneklésére, ezen ugyanis mindenki lepadlózott. De a készítők nem érték be ennyivel, és még arra is volt gondjuk, hogy egy kifejezetten eredeti és jó filmet kanyarítsanak a szokás szerint színészként is brillírozó főszereplők köré.
Hideghegy (2003)
Egy közel tökéletes háborús szerelmi dráma, amelyben a mellimplantátumával nemrég egyszer s mindenkorra leszámoló Nicole Kidman a szokott módon a fél hollywoodi elittel együtt remekel. A premier után a legtöbb elismerést mondjuk kivételesen nem ünnepeltünk gyűjtötte be, hanem Renée Zellweger, de ez nem Kidmant minősíti le, hanem kolléganőjével szemben óriási elismerés
Oroszlán (2016)
Nicole Kidman a negyven feletti színésznőket minden ok nélkül, de annál rutinszerűbben félretoló hollywoodi gépezetnek is lazán fityiszt mutatott, és közel ötvenévesen begyűjtötte negyedik Oscar-jelölését ezzel a szívszorító igaz történettel, amit nem mellesleg még a kortárs irodalom egyik legnagyobb alakja, a saját bevallása szerint a modern Indiában játszódó hollywoodi mozikkal szemben mindig gyanakvó Salman Rushdie is az égbe magasztalt – természetesen főhősünkkel együtt.
