Színészet izomból – tíz híresség, aki sportolóként és filmsztárként is bizonyított

Színész általában úgy lesz az ember, hogy elvégez egy szakiskolát (vagy többet), aztán meghallgatásokon tölti minden szabad percét, de mint az élet minden területén, itt is megvannak azok a kerülőutak, amelyek szintén járhatóak bizonyos esetekben. Nem, nem a hollywoodi pincérkedésre gondolunk, hanem mondjuk arra, hogy egy jól összehozott modell- vagy popkarrierből viszonylag könnyen át lehet nyergelni a mozivászonra is, ha ilyen ambíciói vannak az embernek. Vagy épp arra, hogy bár kicsit messzebbről kell indulnia, mint egy énekesnek vagy egy modellnek, azért egy sportoló is végigjárhatja ezt az ösvényt – ahogy azt az elmúlt szűk egy évszázadban többen bizonyították is. Íme a legemlékezetesebb sztorik.

Johnny Weissmüller

Az Osztrák-Magyar Monarchiában, Szabadfalván született Johnny Weissmüller minden sportolóból lett mozisztárok keresztapja – már persze túl azon, hogy maga volt a megtestesült amerikai álom is. A sváb fiú, aki még az első életévét sem töltötte be, amikor családja az Egyesült Államokba emigrált, 24 évesen már ötszörös olimpia aranyérmes úszó és bronzérmes vízilabdázó volt, de itt sem állt meg: a mozikorszak hajnalán tizenkétszer játszotta el Tarzant, méghozzá úgy, hogy a mai napig sem tudott senki a nyomdokába lépni, a majomember üvöltését pedig még akkor is vele fogja azonosítani mindenki, ha valakinek esetleg sikerül felérnie a szerepben az ő sikereihez.

Chuck Norris

Chuck Norris mint mindenhez, ahhoz is túl kemény volt, hogy csupán sokszoros karatebajnokként, a taekwondo legnagyobb nyugati mestereként és még pár fekete öv tulajaként vonuljon vissza, úgyhogy a mozi és a tévé világát is két vállra fektette. A többiekkel ellentétben neki természetesen ez sem volt nehéz feladat, a fentebb emlegetett ösvényt pedig mindenki másnál szélesebbre taposta. És csak a kislábujja hegyét használta hozzá.

Arnold Schwarzenegger

Neki még az is sikerült, ami az élete vége felé elszegényedő és segédmunkásként dolgozó Johnny Weissmüllernek már nem jött össze: az Ausztriában született sokszoros testépítőbajnok hetvenévesen is keresett és körülrajongott filmsztár, ráadásul úgy, hogy közben még ebből a karrierből is továbblépett, és a politikában is csúcsra jutott. És ha mindez még nem volna elég, őt sokakkal ellentétben nem hívta senki a filmiparba, sőt nem is csak úgy belesodródott a dologba, hanem céltudatosan tört előre, nem törődve vele, hogy mindenki esélytelennek tartja. Neki volt igaza.

Növényi Norbert

A magyarok közül egyértelműen Növényi Norberté a leglenyűgözőbb történet, ami annak köszönhető, hogy a birkózó olimpiai bajnok schwarzeneggeri elszántsággal akarta a színészetet, sőt tulajdonképpen még az osztrák testépítőnél is komolyabban vette a tervét, hiszen egy színitanodát is kijárt. Ennek fényében nem is csoda, hogy nemcsak a mozis berkekben találta meg a helyét, hanem egyedülálló módon a színházi körökben is – az viszont már az, hogy közben a sportkarrierjét sem hagyta félbe (mi több, ötven fölött még MMA-ban, majd grapplingben is világbajnok lett), úgy egyébként pedig egy agrárszakértői diplomát is szerzett.

O. J. Simpson

Schwarzeneggerrel és Növényivel ellentétben neki nem kellett volna a színészeten is túllépnie. Ma már elképzelni is nehéz, de a médiában jó ideje csakis bűnügyeivel szereplő O. J. Simpson valaha a hetvenes évek amerikai futballjának egyik legjobb running backjéből a Csupasz pisztoly-filmek és a Pokoli torony mellékszereplőjévé avanzsált szupersztár volt, aki ironikus módon azért nem kapta meg a Terminátor címszerepét, mert James Cameron rendező azt mondta: túl barátságos karakter ahhoz, hogy egy gyilkost alakítson.

Kovács Koko István

Bokszbajnokunk ugyan nem hajtotta túl a színészetet, de így is feltűnt egy-két filmben az Idegölőtől a Zsigulin át az Üvegtigrisig – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a szegről-végről rokon tévés szakmában ennél is tevékenyebb volt.

Jason Statham

Mára akkora filmsztár lett, hogy nem is nagyon gondolunk rá másként, mint színészként, pedig bizony ő is sportolóként kezdte: műugró volt. Külön érdekesség, hogy a medencéből nem is egyenesen a forgatásokra vezetett az útja, először ugyanis modellként fedezték fel, és csak innen állt tovább szépen fokozatosan haladva (eleinte klipekben szerepelt) a mozi világába. Első filmszerepét pedig nem is ennek a gazdag múltnak köszönhette, hanem annak, hogy a megélhetésért közben parfüm- és ékszerhamisítványokat árult az utcasarkon, Madonna exe, Guy Ritchie ugyanis emiatt válogatta be A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőbe.

Dwayne Johnson

Talán neki kellett a legkisebb távolságot legyőznie a sportkarrierje és a mozivászon között, eredetileg ugyanis pankrátor volt, az pedig legalább annyira színészet, mint amennyire a mostani színészkarrierje testépítés – ha érthető, mire gondolunk. Ettől függetlenül tényleg ő az új Schwarzenegger, még ha a kissé pejoratív hangsúly egyértelműen az „új”-on van is ebben a kis jelzős szerkezetben.

Papp László

Egyetlen filmben szerepelt (úgy látszik, a magyar ökölvívók már csak ilyen alkalmi kiruccanásként tekintenek a mozis karrierre), abban viszont főszerepet játszott, ráadásul elég nagy sikert is aratott vele. És ez még akkor is nagy szó, ha az 1957-es Nehéz kesztyűkben lényegében önmagát kellett alakítania.

Bud Spencer

A tavaly elhunyt, Budapesten hamarosan szobrot is kapó Bud Spencer életét a magyar közönség alighanem a legnagyobb történelmi személyiségekénél is jobban ismeri, de mivel oltári pofonjai, nagy duettjei Terence Hill-lel, na meg a hagymás bab minden mást beárnyékolnak, néha megfeledkezik róla az ember, hogy bizony ő is úszóként és vízilabdásként kezdte. Pedig még egy hazai kötődésű anekdota is tartozik első karrierjéhez: az akkor még Carlo Pedersoliként ismert pólós utolsó meccsét a Kárpáti Györgyöt és Gyarmati Dezsőt is soraiban tudó magyar válogatott ellen vívta, és külön megkérte a mieinket, hogy ha egy mód van rá, hollywoodi szerződése miatt őt már ne nagyon gyepálják a medencében.