Eszenyi Enikő mögött kivételes pálya áll: csaknem 37 éve tartó karrierje során száznál is jóval több színpadi, filmes és tévés szerepben láthatta a közönség, emellett tartott önálló esteket, adott ki lemezeket, majd rendezőként is elismertté vált bel- és külföldön egyaránt, 2009 óta pedig a színigazgatóságig jutott maréknyi hazai nő egyikeként ő vezeti a Vígszínházat. Ennyi tapasztalattal a háta mögött természetesen színművészetről és úgy általában az életről is bőven van mondanivalója, ezért 57. születésnapjára is néhány érdekes gondolatát gyűjtöttük egybe.
„A vidéki gyökerek ott vannak a zsigereimben. Az innen fakadó természetesség, a természetközeliség meghatározó élménye, a személyes viszony a végtelen térrel. A világ alapvető törvényeinek elfogadása, és az indíttatás, hogy közben folyamatosan végeznünk kell a magunk dolgát. Az idő múlik, az évszakok változnak, és mindegyik kirója a maga feladatát.”
– személyiségének ösztönös oldaláról (Nők Lapja)
Én az életemet és véremet adtam ezért a színházért, gyakorlatilag ez az életem, én csak ebben vagyok benne. Reggeltől estig itt ülök, nekem az jelenti a kirándulást, ha elmegyek a szervezésre.
– a Vígszínházban betöltött igazgatói pozíciójáról (Magyar Narancs)
Fotó: Olajos Piroska
„Tény, hogy az embernek az én koromban már valamiképpen összegeznie is kell. Mit tett, hová tart, hol vannak a hangsúlyok az életében. Rólam azt szokták mondani: extravagáns, bolondos csaj. Ma már inkább befelé figyelek, illetve nem akarok eltávolodni a közvetlen környezetemtől. Így védem magam.”
– az örök ifjúságról (Nők Lapja Évszakok)
„Számomra fontos, hogy legyenek nők a politikában, a parlamentben, a városházán. A nőkben hiszek, talán másoknak is hinniük kéne. Látom, hogy erősek, kreatívak, ragaszkodnak a művészetekhez: a színházba járó közönség több mint 70 százaléka nő.”
– a nők szerepéről (hvg.hu)
Stohl András és Eszenyi Enikő A Testőr című vígjátékban (Fotó: Mohai Balázs)
„Gyermekkoromtól kezdve tudok keresztszemest varrni, horgolni, subaszőnyeget készíteni, kötni, kalocsai mintát hímezni. Tudok főzni, tésztát gyúrni, bélt húrolni. Erre megtanítottak. Ez nem dicsekvés, csak mondom. Megtanultam a nagymamáimtól, anyukámtól. Minden ételt meg tudok főzni, csak ritkán szoktam.”
– arról, hogy kitől tanult főzni (Blikk)
Ahol függöny van, deszka meg reflektorok, ott a színészek játszani akarnak, a közönség meg szórakozni, és kész.
– az amerikai és a magyar színház közti különbségekről (NLCafé)
„Van, aki ezt rossz hangzású szónak találja – én nem. A feminizmus csupán egy másfajta nézőpontot jelent, és ebben az értelemben igen, feministának tartom ezt a színházat. Arra, hogy csak férfiak írják és rendezik a darabokat, és a főszerepeket is ők játsszák, arra senki nem mondja azt, hogy »maszkulinista«. Nemcsak attól nevezhető feministának ez a színház, hogy a női rendezőket, szerzőket, illetve színészeket hozzuk helyzetbe, hanem a nézőpontunktól, gondolkodásmódunktól is.”
– a feminizmusról és a feminista Vígszínházról (Magyar Narancs)
Erzsébet szerepében William Shakespeare III. Richárd című drámájában (Fotó: Rosta Tibor)
„Voltak lázadó korszakaim, de számomra nem az a változás, ha veszem a kabátom, és másutt csinálom ugyanazt. Sosem a környezetet akartam felcserélni, inkább azon dolgoztam, hogy itt, belül változtassak.”
– arról, hogy váltana-e társulatot (Nők Lapja)
„Én népszínházban gondolkodom, a nyitott színházban hiszek. Egy olyan színházban, ahová sok ember jár, mindenféle pártból és rétegből, szegények és gazdagok, mindenféle felekezetből, hiszen ez nagy színház. Mi mindig a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk. Úgy gondolom, hogy egy ekkora színháznak, mint a Víg, úgy kell politizálnia, hogy nagyon jó előadásokat hoz létre, és sok ember számára tesz fel fontos kérdéseket.”
– a színház szerepéről a modern világban (hvg.hu)
Fotó: Honéczy Barnabás
„Az embereknek igenis szükségük van arra, hogy valami felszabadítsa őket. A katarzis természetesen nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Van, aki szellemi katarzisra vágyik, és akad, akinek inkább csak arra van szüksége, hogy ellazuljon.”
– arról, hogy muszáj-e a színháznak kompromisszumot kötni a szórakoztatás javára azért, hogy bejöjjön a közönség (NOL.hu)
Szerintem akkor van valakinek elég libidója, ha sok éven át ugyanazzal a társsal van. Na, ahhoz tényleg kell libidó. Bocsánat a párhuzamért, de én úgy érzem, nekem még mindig van libidóm a Vígszínházhoz.
– arról, hogy mennyire bírja a gyűrődést (Nők Lapja)
Még több Eszenyi Enikő az NLCafén:
Így még biztosan nem láttad Eszenyi Enikőt
Eszenyi Enikő balesetet szenvedett
Eszenyi Enikő is beül a bizottságba, szerepet vállalt a Comet gálán
Óriási elismerésben részesült Eszenyi Enikő