Függöny, deszka, reflektor és igazi libidó – az 57 éves Eszenyi Enikő legérdekesebb gondolatai

nlc | 2018. Január 11.
Eszenyi Enikő karrierje csaknem 37, életpályája pedig kereken 57 éve tart, és egyik területen sem tartozik azok közé, akik vesztegetik az idejüket, így aztán jócskán van mit mondania színművészetről és úgy általában a világról is.

Eszenyi Enikő mögött kivételes pálya áll: csaknem 37 éve tartó karrierje során száznál is jóval több színpadi, filmes és tévés szerepben láthatta a közönség, emellett tartott önálló esteket, adott ki lemezeket, majd rendezőként is elismertté vált bel- és külföldön egyaránt, 2009 óta pedig a színigazgatóságig jutott maréknyi hazai nő egyikeként ő vezeti a Vígszínházat. Ennyi tapasztalattal a háta mögött természetesen színművészetről és úgy általában az életről is bőven van mondanivalója, ezért 57. születésnapjára is néhány érdekes gondolatát gyűjtöttük egybe.

„A vidéki gyökerek ott vannak a zsigereimben. Az innen fakadó természetesség, a természetközeliség meghatározó élménye, a személyes viszony a végtelen térrel. A világ alapvető törvényeinek elfogadása, és az indíttatás, hogy közben folyamatosan végeznünk kell a magunk dolgát. Az idő múlik, az évszakok változnak, és mindegyik kirója a maga feladatát.”

– személyiségének ösztönös oldaláról (Nők Lapja)

Én az életemet és véremet adtam ezért a színházért, gyakorlatilag ez az életem, én csak ebben vagyok benne. Reggeltől estig itt ülök, nekem az jelenti a kirándulást, ha elmegyek a szervezésre.

– a Vígszínházban betöltött igazgatói pozíciójáról (Magyar Narancs)

Fotó: Olajos Piroska

„Tény, hogy az embernek az én koromban már valamiképpen összegeznie is kell. Mit tett, hová tart, hol vannak a hangsúlyok az életében. Rólam azt szokták mondani: extravagáns, bolondos csaj. Ma már inkább befelé figyelek, illetve nem akarok eltávolodni a közvetlen környezetemtől. Így védem magam.”

– az örök ifjúságról (Nők Lapja Évszakok

„Számomra fontos, hogy legyenek nők a politikában, a parlamentben, a városházán. A nőkben hiszek, talán másoknak is hinniük kéne. Látom, hogy erősek, kreatívak, ragaszkodnak a művészetekhez: a színházba járó közönség több mint 70 százaléka nő.”

– a nők szerepéről (hvg.hu)

Stohl András és Eszenyi Enikő A Testőr című vígjátékban (Fotó: Mohai Balázs)

„Gyermekkoromtól kezdve tudok keresztszemest varrni, horgolni, subaszőnyeget készíteni, kötni, kalocsai mintát hímezni. Tudok főzni, tésztát gyúrni, bélt húrolni. Erre megtanítottak. Ez nem dicsekvés, csak mondom. Megtanultam a nagymamáimtól, anyukámtól. Minden ételt meg tudok főzni, csak ritkán szoktam.”

– arról, hogy kitől tanult főzni (Blikk)

Ahol függöny van, deszka meg reflektorok, ott a színészek játszani akarnak, a közönség meg szórakozni, és kész.

– az amerikai és a magyar színház közti különbségekről (NLCafé)

„Van, aki ezt rossz hangzású szónak találja – én nem. A feminizmus csupán egy másfajta nézőpontot jelent, és ebben az értelemben igen, feministának tartom ezt a színházat. Arra, hogy csak férfiak írják és rendezik a darabokat, és a főszerepeket is ők játsszák, arra senki nem mondja azt, hogy »maszkulinista«. Nemcsak attól nevezhető feministának ez a színház, hogy a női rendezőket, szerzőket, illetve színészeket hozzuk helyzetbe, hanem a nézőpontunktól, gondolkodásmódunktól is.”

– a feminizmusról és a feminista Vígszínházról (Magyar Narancs

Erzsébet szerepében William Shakespeare III. Richárd című drámájában (Fotó: Rosta Tibor)

„Voltak lázadó korszakaim, de számomra nem az a változás, ha veszem a kabátom, és másutt csinálom ugyanazt. Sosem a környezetet akartam felcserélni, inkább azon dolgoztam, hogy itt, belül változtassak.”

– arról, hogy váltana-e társulatot (Nők Lapja

„Én népszínházban gondolkodom, a nyitott színházban hiszek. Egy olyan színházban, ahová sok ember jár, mindenféle pártból és rétegből, szegények és gazdagok, mindenféle felekezetből, hiszen ez nagy színház. Mi mindig a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk. Úgy gondolom, hogy egy ekkora színháznak, mint a Víg, úgy kell politizálnia, hogy nagyon jó előadásokat hoz létre, és sok ember számára tesz fel fontos kérdéseket.”

– a színház szerepéről a modern világban (hvg.hu)

Fotó: Honéczy Barnabás

„Az embereknek igenis szükségük van arra, hogy valami felszabadítsa őket. A katarzis természetesen nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Van, aki szellemi katarzisra vágyik, és akad, akinek inkább csak arra van szüksége, hogy ellazuljon.”

– arról, hogy muszáj-e a színháznak kompromisszumot kötni a szórakoztatás javára azért, hogy bejöjjön a közönség (NOL.hu

Szerintem akkor van valakinek elég libidója, ha sok éven át ugyanazzal a társsal van. Na, ahhoz tényleg kell libidó. Bocsánat a párhuzamért, de én úgy érzem, nekem még mindig van libidóm a Vígszínházhoz.

 

– arról, hogy mennyire bírja a gyűrődést (Nők Lapja

Még több Eszenyi Enikő az NLCafén:

Így még biztosan nem láttad Eszenyi Enikőt 
Eszenyi Enikő balesetet szenvedett 
Eszenyi Enikő is beül a bizottságba, szerepet vállalt a Comet gálán 
Óriási elismerésben részesült Eszenyi Enikő

Exit mobile version