Tóth Olivér azért nyilatkozott a kábítószer-függőségéről, hogy személyes tapasztalata alapján megmutassa, igenis lehet küzdeni a betegség ellen, és ahogyan neki is sikerült új alapokra helyeznie az életét, másnak is sikerülhet.
„Mindig színész akartam lenni, és szerencsére már fiatalon sokat játszottam. Hol kisebb, hol nagyobb szerepeket kaptam a Madách Színházban, jól is kerestem. Viszont a szüleim függőségei miatt szerzett lelki sérüléseim terheit cipelnem kellett magammal, és ebből adódóan önértékelési zavaraim voltak” – kezdte a BEST magazinnak a Barátok közt Veintraub Barnája.
A színésznek nem volt felhőtlen a viszonya az édesanyjával, szerinte később ezért sem tudott komoly kapcsolatot kialakítani a barátnőivel, pedig a csajozás része jól ment neki. Úgy érezte, hogy őt nem lehet szeretni és Tóth Olivér boldogságot keresett, hogy ne érezze magát magányosnak, és meg tudja élni a sikert.
„Aztán megtaláltam, ami pillanatok alatt euforikus állapotba repített: a kristálynak nevezett kábítószert…”
Két évig volt függő, de utána is évekig élt kisebb-nagyobb megszakításokkal a szerrel, amiért nagy árat fizetett. A barátai és a családja elfordultak tőle, és a színész tiszta pillanataiban úgy érezte, hogy ennél még a korábbi élete is jobb volt.
„Aki függő, annak remélem, lesz elég bátorsága, hogy szembenézzen önmagával, és szakember segítségét kérje” –magyarázza Olivér, aki szerint az őszinteség a kulcs, és nem szabad megállni a tüneti kezelésnél, el kell jutni a probléma gyökeréig. A saját történetével pedig mindenkit biztatni szeretne, hogy van kiút.
„Nem voltak ezek elpocsékolt évek, mert bár óriási küzdelem árán, de jobb emberré váltam.”