A tárgyi adományokkal kapcsolatban pár éve még nem győzték a gyűjtések szervezői tapintatosan elmondani, nem szemétlerakókat működtetnek, és bizony irodáik sem a rongyok és kacatok süllyesztőiként üzemelnek.
Az emberek egy része ugyanis hajlamos volt azt hinni, hogy a megunt, szükségtelenné vált ruhák, bútorok, háztartási cikkek egyet jelentenek a foltos pulóverekkel, működésképtelen elektronikai cikkekkel és büdös bútorokkal, és bizony szemrebbenés nélkül ajánlották fel őket, elvárva hálát és alázatot nemes tettükért. Holott az adománygyűjtés sohasem arról szólt, hogy az elnyűtt holmijainktól szabaduljunk meg.
Mégis, úgy igyekeztünk segítőkészek lenni, hogy az valójában semmilyen áldozatot ne követeljen meg tőlünk, főleg ne anyagit.Szép lassan azonban elkezdődött a változás, és bár a jó minőség és használhatóság még manapság is tág fogalomnak számítanak, egyre többen lettek, akik valódi segítséget kívánnak nyújtani felajánlásaikkal. A társadalmi felelősségvállalásunk megérett rá, hogy szintet lépjen.
Nyugati országokban már régi hagyománya van annak, hogy a használt holmik helyett (vagy mellett) különböző jótékonysági akciókhoz csatlakoznak az emberek, és új ruhákkal, háztartási cikkekkel, játékokkal vagy más felajánlásokkal járulnak hozzá a rászoruló egyének vagy családok boldogulásához. Most talán felhördülhetnénk, hogy ó, persze, a nyugati fizetésekből könnyű jótékonykodni, de ez valójában nem attól függ, milyen vastag a pénztárcánk.
Ha a jó szándék meg van, egy átlagos magyar keresetből is kigazdálkodhatók kisebb összegek, és senki sem várja el, hogy erőnkön felül bizonyítsunk. Ha csak évente egyszer vagy kétszer engedhetjük meg magunknak a felajánlást, az már éppen annyival több alkalom, amikor valaki hathatós és értékes segítséget kap, nekünk köszönhetően.
A mennyiség helyett a minőség többet számít az adományozás terén is.
A mekis és Kinder tojásos kacatok helyett egy új mesekönyv százszor többet ér, egy „rendes ruhával” egy felnőtt esélyt kap, hogy megfelelő módon jelenjen meg állásinterjún, egy új öltözékben egy gyereket végre nem cikiznének az osztálytársai.
A segítő szervezeteken keresztül bármikor megismerhetjük a konkrét szükségleteket, és személyesebbé is válhat a felajánlás azáltal, hogy pontosan tudjuk, kinek vásároljuk meg a termékeket. Jómagam is részt veszek ilyen kezdeményezésben, és bizony igazi, szívet melengető érzés és boldogság, amit cserébe kapok. Az én kiválasztottaim olyan nehéz sorsú gyerekek, akik számára az akcióban részt vevő „angyalok” – egyedül vagy összefogva – karácsonyi kívánságaikat teljesítik 6-8000 forintos értékben. A kívánságokat olvasva, a sorsokról értesülve minden évben elszorul a szívem, mert a játékok mellett bizony többségben vannak a praktikus holmik: a meleg ruhák és cipők, amikről már 5-6 évesen is tudják, hogy másképp nem kapnák meg. És bár valójában a programban részt vevők személyesen sohasem ismerik meg a gyerekeket, mégis izgatottan csomagoljuk be az ajándékokat, remélve, hogy valóban sikerült egy kívánságot teljesíteni. Személyes példám azonban csak egy a több száz közül, amelyek élnek és egyre inkább virágot bontanak itthon is.
Érdemes mindenkinek a környezetében szétnéznie, és megtalálnia azt a célt és azt a szervezetet, amely a legközelebb áll a szívéhez, és érdeklődni, miben tud ő maga is segíteni a saját lehetőségeihez mérten. Addig is, míg erre mindenki rálel, adományozhatunk a jól bejáratott módokon is különböző rendezvények keretében.
Ilyen lesz például április 14-től május 6-ig a Premier Outlet Adok-Kapok Napok eseménye, ahol feleslegessé vált, de jó állapotú ruháinkat adományozhatjuk el. Az immár 6. éve megrendezésre kerülő akcióban a szervezők idén elsősorban gyermekruhákat gyűjtenek, a felajánlásokat az Ökumenikus Segélyszervezet juttatja el a rászorulóknak. Az adományozók pedig nemcsak az adni jó érzésével lehetnek gazdagabbak, de az outletközpont kedvezményekre jogosító kuponokkal is megköszöni mindenkinek a segítséget.