„A fellépésekkel egész évre, színházzal pedig a szezon végéig be vagyok táblázva. Ez már a lassított kiadás, hetente csak három-négy koncertem van, és este színház” – mondta a Borsnak adott interjújában Halász Judit, akinek első színpadi szereplése, alig háromévesen, azzal ért véget, hogy elsírta magát.
Három évvel később már tehetséges versmondó volt, kilencévesen pedig – miután egy barátnője felvilágosította, hogy ami a színpadon zajlik, azt színészek csinálják – már azt is tudta, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. „Onnantól kezdve már nem kellett azon gondolkoznom, hogy mi leszek, és még több és több verset tanultam.”
A Kossuth-díjas Halász Judit az interjúban őszintén elmondta, hogy az ő életében is voltak nehéz időszak: „Hiába szerepeltem rengeteg filmben, tévéjátékban, színdarabban. Az én életemben is voltak nehéz időszakok, de közben elkezdtem énekelni, koncertezni. Mondhatom, hasznom is volt belőle, mert megismerkedtem egy másik közönséggel.”
Halász Judit nem ért egyet azzal, hogy a gyerekközönség lenne a leghálásabb közönség, sőt… Ezzel együtt elismeri, rengeteget tanult a gyerekektől. Így például azt, hogy figyelni kell. Hozzáteszi, a mai felgyorsult, az okostelefonok és okosszámítógépek által dominált világ egyszerre jó és nagyon veszélyes: „A mai emberek általában túl sok információt kapnak, és nem tudják ezeket a helyükre tenni. Ráadásul sok a hazugság, nem tudni, melyik a hiteles információ.”