Makranczi Zalán a Macskafogóban (x)

hirdetés | 2019. Szeptember 02.
Szeptemberben mutatja be a Macskafogó című musicalt a József Attila Színház. Makranczi Zalán a gonosz Mr. Teufel bőrébe bújik. A készülő előadásról, az újonnan írt zenéről beszélgettünk.

– Először, ha az embernek azt mondják, Macskafogó: a hideg víz kiveri. Egy rajzfilm színpadi adaptációja! De amikor Vajk azt mondta, hogy rám gondolt Mr. Teufel szerepére, azonnal igent mondtam. Luxus lett volna egy ilyen lehetőséget elengedni. Ilyen egyszer van az életben. Aztán, amikor elkezdtem foglalkozni az anyaggal – ’hál Istennek nagyon jó a szövegkönyv –, akkor észleltem, hogy lénygében kilencvennyolc százalékban megmaradt az eredeti Macskafogó-szövegkönyv. Jé! Ez itt az én kesztyűm. Meghozta az öltöztetőm. Tessék, most felveszem Mr. Teufel fémes kesztyűjét. Ez nagyon jól néz ki. Na, tessék! Már ezért a kesztyűért megérte elvállalni Mr. Teufel szerepét.

Szerednyei Béla, Makranczi Zalán

Percekig próbálgatja a fémes csillogású jelmezt. Ingujjra, ingujj alá. Az arcán lévő öröm hasonlít ahhoz, amikor egy kisfiú nagyon vagány kisautót kap ajándékba.

– Visszatértem. Szóval elkezdtünk foglalkozni az anyaggal, és rájöttem, hogy van a történetnek ma is létjogosultsága. A darab is beszél arról, amiről manapság én is nagyon szeretek beszélni, hogy van két csoport, akik között ellentét van. Ki akarja irtani az egyik a másikat, ez a világtörténelemben nagyjából mindig is így volt. Az egyetlen igazi megoldás: ha leülünk egymással beszélgetni. Erre fut ki a darab is. Ezt jelenti az egész. Persze lehet agresszívan létezni, de minek?

Hiszel abban, hogy megváltozhat a világ, ha türelmesek vagyunk?

– A racionalista énem azt mondatja velem, hogy nem, az idealista énem viszont azt, hogy de, legalább meg kell próbálni. És azt hiszem, ez a legfontosabb. Ha meg sem próbáljuk, akkor nem fog semmi sem változni.

Csoportkép


Teufel mit gondol az életről?

Nagyon érdekes, hogy Vajkék írtak neki egy számot, ahol Teufel egy pillanatra megrendül. Nem, inkább rájön arra, hogy belekényelmesedett a rengeteg erőszakba. Ez mindenre nagyon könnyű megoldás, és lehet, hogy nem így kéne reagálni a dolgokra? Természetesen aztán megrázza magát, és azt mondja: ez hülyeség! Dehogynem! Így kell reagálni… ennek ellenére van mégis egy pillanat, amikor azt lehet játszani, hogy ez nem jó.

Viszonylag ritkán játszol gonosz karaktert…

Nem, mostanában nem. Szinkronban is azon röhögtem, hogy folyamatosan megkapom az indulatkezelési problémákkal megáldott fiatalembereket vagy azokat, akik nagyon-nagyon gonoszok. Nem tudom, miért. Lehet, hogy azért, mert hiányzik belőlem az agressziónak ez a formája? Vajon miért? Azért, mert ezt ki tudom „adni”, játszani különböző platformokon. Nem tudom. Ezen még nem is gondolkodtam: miért pont most, és miért ezek a szerepek találnak meg.

Fila Balázs, Makranczi Zalán


Hogy viszonyulsz Juhász Levente zenéjéhez?

Megértettem Vajk teljesen logikus magyarázatát, hogy egy rajzfilm forgatókönyve 6000-8000 szóból áll, míg egy színházi szövegkönyv az 13 000-15 000 szóból, és hogy valamit kellett csinálni. A szöveghez nem akart hozzányúlni, jelenetek nem maradtak ki. Az előfordult, hogy hozzákerült az elején vagy a végén egy-egy mondat, de ami jelenet benne van a rajzfilmben, az nálunk is mind megtalálható. Így lett a zene a köztes megoldás: dalokkal kell kitölteni az űrt. Személy szerint én nagyon bírom, hogy a daloknak a stílusa megmaradt a négy gengszter –swingszerű, jazz standard – nótájának a világában. Jó, pont az enyém kicsit kivétel, mert az fémesebb, agresszívabb stílust képvisel, de hát Teufel is ilyen,  és ezzel sincs baj.

Csoportkép


Hogy érzed magad a József Attila Színházban?

Általában úgy szoktam mindenhova menni, hogy jól akarom érezni magam. Itt meg van egy olyan közösség, aki szintén így gondolja. Jól egymásra találtunk.

Tehát tessék eljönni szeptember 28-tól megnézni a Macskafogót, és akkor ti is látjátok, milyen jól összecsiszolódott ez a csapat.

Fotók: Kállai Tóth Anett

Forrás: József Attila Színház

Exit mobile version