Nem is fűzünk hozzá semmit, pusztán idetesszük Tóth Vera sorait:
„Kedves Iskolások! Tanuljatok, mert a tudást senki nem veszi el tőletek, a tudás hatalom. A tanulás nem ciki, később ciki, ha nem tudod, amit tudni kellene. Ne dőlj be az osztálytársaid nagymenő dumájának, hogy inkább lógni kell, mert az pont nem menő, hidd el, én is tudom. Tiszteld a tanárt, a szüleidet. Ne félj beszélni róla, ha valaki bánt, ne félj szerelmesnek lenni az osztálytársadba. Menjetek el a padtársakkal iskola után egy üdítőre valahova, beszéljétek ki a napotokat és mindig minden tankönyv legyen nálatok, ami arra a napra kell. Most ez a dolgod, ne akarj azonnal felnőtt lenni mikor nem vagy az, mert majd egyszer úgy is az leszel. Ilyen az élet rendje, nem tudod az időt felgyorsítani, hiába akarod. Néha olyan jó lenne újraélni gyerekkort, a felhőtlen-felelőtlen időszakokat megízlelni. Higgy nekem, »nagykorodban« sokszor lesz majd olyan, hogy szívesen visszamennél a múltba, ami most még a jelened. Tudod, milyen szerencsés vagy? Jó sulit mindenkinek, sok erőt, sikert, energiát nektek, skaccok! (A fotón én vagyok elsős koromban, 6 évesen)”