Rippel Feri közel az ötvenhez megállította az öregedést: „A lányoknak nagyon imponál az életvitelem”

Amikor Rippel Ferit jógaórára invitáltam, biztos voltam abban, hogy ez alkalommal sokat tanulok majd, és feszegetni fogom a határaimat, nem tévedtem.

Ferit artistaként ismerhettük meg, és azt gondolom, mindenki tátott szájjal nézi, amikor testvérével egy-egy produkciójukban embert próbáló gyakorlatokat hajtanak végre. Ám számára ez nem volt elég, és ma már összetettebben gondolkodik mozgásról, testről, lélekről. Sikerességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 49 évesen jó, ha harmincnak kinéz.

„A jóga régi indíttatás bennem. Az artistaképzős időszakomban sokat balettoztam – és bár akkor még nem kedveltem a sok nyújtást –, megadta a karrierem és a testtartásom alapjait. Aztán az éjszakai élet engem is beszippantott, amikor a párizsi Moulin Rouge fellépői voltunk a testvéremmel. Mindennap hajnalig ébren voltunk, és ez kimerítette a tartalékaim. Fájtak az ízületeim, mindenem recsegett-ropogott. Ekkor kezdtem tudatos életmódváltásba. Az étkezés volt az első lépcsőfok, így ismerkedtem meg a ketogén diétával. Utána pedig megfigyeltem, hogy hiába járok edzőterembe, és emelgetem a súlyokat, a szervezetem limitálta az izmaim nagyságát. Rájöttem, az a probléma, hogy nem pihenek eleget, későn fekszem, és emiatt úgy kelek, mint akit fejbe vertek. Egyre tudatosabban kezdtem tanulmányozni azt, hogy a szervezetemnek mire van szüksége, például több minőségi pihenésre, több nyújtásra, több lazításra, és bejött a jóga is az életembe” – kezdte Feri, aki azonnal ráérzett a saját testsúlyos edzések fontosságára.

„A lazítással, nyújtással kapcsolatban voltak ellenérzéseim, mert régen az edző bá előrehajlásban a hátunkra állt, és iszonyú fájdalmakat éltem át, így volt egy rossz attitűdöm, amikor azt hallottam: lazítás. Aztán rájöttem egy-egy nyújtás közben, hogy nemcsak a testemre, hanem az idegrendszeremre is hatással vannak a gyakorlatok. Megnyugodtam, elmúltak a fájdalmak, lecsendesedett a tudatom, és egyfajta meditációba kerültem. Közben kiderült, hogy a gerincemmel is probléma van, ezért kifejlesztettem gyakorlatokat, amikkel fokozatosan elkezdtem helyrehozni. Most pedig már mentor lettem az emberek szemében, és segítséget kérnek, mert látják az eredményességet” – magyarázta Feri, aki orvosi vizsgálatok segítségével figyeli, hogyan működik a szervezete.

„A testemet folyamatosan ellenőrzöm, a gyűrűmben is nyolc jeladó van, ami figyeli a testfunkcióimat. Nemrég vizsgálták az érrendszeremet, és kiderült, hogy 18 éves kornak megfelelő lett a rugalmassága. A lelkem pedig azért nem öregszik, mert sosem nőttem fel, a mai napig játékos gyermek vagyok, és most is simán felugrom egy gumiasztalra, nem fog vissza a korom vagy a testem. Buknak is rám a fiatalok, ez a példa imponál nekik, tanácsot kérnek, és keresik a társaságom.”

Adódik a kérdés: Feri párja elfogadja-e ezt a tudatos, és valljuk be, szigorú életmódot, amely folyamatos kontroll alatt tartja az étkezést, a testmozgást, és ezáltal a tudatot, a gondolkozást is?

„A lányoknak nagyon imponál az életvitelem, és azt vettem észre, keresnek bennem egy pasit, aztán keresik a védelmező bátyust, és keresik a bölcs tudóst, akitől tanulhatnak. Igaz, sokszor azt veszem észre, érdekből vannak mellettem, mert tanulni szeretnének. De ez nem gond, mert ha húszéves lennék és egy bölcs ember mellé kerülnék, én is szeretnék tőle minden tudást megszerezni.”

„Ha igényli a párom, segítek neki, és szívesen adok tanácsot, de ha ezt én megteszem, akkor elvárom, hogy ő is belefektesse az energiáit. Ilyenkor lép be az, hogy ehhez kemény kitartás és akarat kell, mert komplexen kell életmódot változtatni. Időnként be kellett látnom: ezt nem mindenki tudja elfogadni és követni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy szigorú, de annál eredményesebb életmód, és igazából csak ennyire következetesen tudjuk az elmúlt években kialakult problémákat meggyógyítani, legyenek azok testiek vagy lelkiek.

Hívtak Schobert Norbi nyilatkozata miatt is, hogy mondjam el a véleményem. Egyetértek azzal, hogy komoly problémává vált az elhízás. De szerintem az életmódváltást nem lehet ráerőltetni senkire, viszont felhívni a figyelmet rá nagyon is fontos dolog. Az emberben, akár nő, akár férfi, akár fiatal, akár idős, saját akaratából kell megszületnie az elhatározásnak. Ha valaki mellettem él, látja az életvitelem, tetszik neki, és szeretné követni, akkor én azonnal beleadok 100 százalékot, és mindenben segítem. Viszont amikor azt veszem észre, hogy csokit, pizzát és mindenfélét eszik, majd panaszkodik, hogy ismét görcsöl a hasa, pattanásos, fáj a feje, megint lázas, akkor kiderül, hogy igazam volt, és azt nem tudom tolerálni. Amikor van egy párkapcsolatom, és azt látom, hogy a társam figyel, lát, tanul, és szeretne egészségessé válni, azt a kapcsolatot tudom megbecsülni” – szögezi le Feri, utalva arra a hírre, hogy azért hagyta el a barátnőjét, mert csokit evett. Felmerül a kérdés, a fiát ebben a szellemben neveli-e.

„A fiam anyukája is úgy döntött, életmódot vált. Kivettük az étkezéséből a cukrokat, liszteket és a tejtermékeket, azóta sokkal jobban érzi magát. Vivien is tudja, mennyire fontos a helyes életmód, és így neveljük a fiunkat. Herki azt látja, amikor velem van, hogy friss vagyok, jókedvű, tele vagyok életenergiával. Anyukájánál pedig szintén lát egy jó kedélyű, vidám és boldog, egészséges embert. A fiam is figyeli, mi az egészséges, mi nem, és például az édességet sem szereti, inkább elrágcsál egy répát, mint csokit enne.”