“Gyűjtöttem, hogy minél több életbe belebújhassak az én egyetlen életem alatt” – 80 éves lett Pécsi Ildikó

Pécsi Ildikó 1940-ben született a Hajdú-Bihar megyei Polgáron. Amikor interjút ad, s az életében zajlott nehézségekről kérdezik, mint például a balesete, vagy a méhen kívüli terhessége, mindig ugyanazt, az otthonról hozott szemléletet emeli ki, amit szüleitől tanult. “…szerencsére sokat segít a fekete humor, ami gyerekkori örökség, a szüleim neveltek így” – mondogatja ilyenkor. Gyerekkoráról alig néhány éve osztott meg egy nagyon megindító történetet, melyet ő maga vetett papírra, egy készülő könyv miatt. Ebben elmesélte, hogy háború alatt, hogyan sikerült alig háromévesen megolvasztania egy gyilkolásra kész katona szívét. 

A történet szerint több más emberrel együtt Ildikót és szüleit egy nagy gimnázium épületébe terelték, ahol a katonák kivégezték volna őket. “…A mese szerint bejött a parancsnok, a katonák pedig felemelték a fegyverüket. Édesanyámnak eszébe jutott, hogy a lövések szívmagasságban szoktak jönni, én, aki térdig érek, életben maradhatok. – Haljunk meg együtt! – mondta édesapám, és megölelte anyámat. A parancsnok felemelte a kezét, én kitéptem magam az ölelő karokból, odarohantam a parancsnokhoz, átöleltem a csizmáját, mert épp olyan magasan voltam, mint a csizma. Lehajolt, magához emelt, hosszan nézett, mosolyogtam. Aztán visszavitt az édesanyámnak, visszafordult, a katonák pedig leengedték a fegyvereiket. Az embereket elengedték. Édesanyám szerint az első nagy alakításom ez volt”- szólt a történet a Borsban. Arról már az Arckép című műsorban beszélt, hogy kisgyerekként a kertben, a paprikáknak produkálta magát.

Összetartó, erős család voltak. Bármikor visszaemlékezik szüleire, hatalmas szeretettel beszél róluk, s csak úgy áradnak belőle a megható történetek. Mint például annak az egyszerű bundának a története, melyre annyira vágyott az édesanyja és amit az édesapja egyszer, nehezen megvásárolt karácsonyra. Évekkel később pedig ez a bunda “eltűnt” a mamáról, amikor ment meglátogatni a főiskolás lányát. Csak sokkal később, egy levélből tudta meg Pécsi Ildikó, hogy anyja eladta a féltve őrzött kabátot, hogy segíthessen neki a tanulmányaiban.

22 évesen, 1962-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, s rögtön Pécsre szerződött, amivel egyszerre jött Az aranyember premierje is. Ezzel együtt Pécsi Ildikó lett a hatvanas évek hazai szexszimbóluma. „Én nem érzékeltem ebből semmit. Akkoriban ez máshogyan volt. Talán öregségemre jöttem rá, amikor látok korábbi fotókat magamról, hogy szépséges nő voltam. De szerencsének tartom, hogy nem tudtam róla akkor, mert zavart volna…Semmi lemondásom nem volt abban, hogy úgy néztem ki. Persze szerettem úszni és gőzbe járni, de speciálisan nem készültem szerepekre”- magyarázta a korábban említett műsor felvételén.

A szexszimbólum színésznőnek végül Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgó nyerte el a kezét, és 1969-ben összeházasodtak. Érdekesség, hogy a színésznő három évvel idősebb a férjénél. Azt szokta mondani, hogy szerinte a lehető legjobb időben találkoztak össze. „Amikor összeházasodtunk, nekem mindenki azt mondta, hogy megbolondultam, mert mit akarok egy primitív focistával. Lajosnak meg azt mondták, hogy mit kezd egy ilyen színésznővel. Hát, én vele akartam élni és fordítva. Aztán mindenki beletörődött”– mesélte Kadarkai Endrének. 

Egy picit máshogyan emlékszik erre Szűcs Lajos, akit bizony először kikosarazott Ildikó.  „Filmeken már régebben láttam, és persze engem is elbűvölt a szépsége, ahogyan nagyon sok férfit az országban. Személyesen meg 1964-ben. Még a Dorogban fociztam, a Pécs ellen volt fontos meccsünk, és emiatt egy nappal korábban már odautaztunk, hogy pihenten lépjünk pályára. Este még lementünk sétálni a Király utcában, és ott láttam meg Ildit. Gyönyörű volt, kibontott szőke haja lobogott a szélben, és egyből megbabonázott. Beleszerettem.  Pesten szóltam a drága Blumi bácsinak, az MTK akkori legendás intézőjének, aki otthon volt a színi világban, hogy mondja meg neki, szeretnék vele találkozni, de ő visszaüzent, hogy focistával nem akar ismerkedni… gondolkodtam ezen, éppen eléggé el voltam keseredve a kikosarazás miatt. A véletlen aztán úgy hozta, hogy a következő évben mindketten Pestre kerültünk, ő a Vígszínházba, én a Fradiba, és én azt gondoltam, hogy most több esélyem lesz, de így sem jött össze semmi. Néha ugyan találkoztunk valamely társaságban, de nem tudtam a kegyeibe férkőzni… Szerintem rám se hederített, és bennem az munkált, hogy biztosan azért, mert focista vagyok…” -mesélte a Nők Lapjának Szűcs Lajos még 2012-ben. Aztán persze az is kiderült, hogy 67-ben Albert Flóri volt az, aki egy bárban megsúgta Pécsinek, hogy Szűcs bizony nagyon belezúgott, s ha ez már így történt, legalább egy táncot megérdemel.  „Lerúgta a csillárt a maga vehemenciájával, én zavartan totyogtam, és a végén megkérdeztem tőle, hogy mikor találkozhatnánk újra”– hát így kezdődött az 1969 óta tartó házasság.

Legalább hét színház társulatának tagja volt. Hatalmasat alakított a Tenkes kapitányában, a Lindában vagy a közönségkedvenc Indul a bakterházban. Komikától a drámai szerepekig mindent eljátszott és mindenben lubickolt. „Én szerencsés vagyok, nagyon szerencsés, és nagyon örülök, hogy abban a korban éltem… Játszottam Budapesten a Karinthy Színpadon, de közben Debrecenben próbáltam a Hamletben. A hajnali gyorssal lementem, délelőtt próbáltam, délután visszajöttem a gyorssal és este már Budapesten álltam színpadon. Annyira szerettem csinálni, hogy nem is fáradtam el. Gyűjtöttem, hogy minél több életbe is belebújhassak az életem alatt” – mondta még a 72. születésnapja környékén.

Arról is gyakran mesél, hogy mennyit tanult színésztársaitól, így Ruttkai Éváról is. „Annyit segített nekem…Ma is emlékszem, hogy ember nem tudott úgy játszani és bánni a kezével, mint ő. Sokszor csak néztem a háttérből, hogy mi mindent csinál egy próbán, hogy abból tanuljak. Ezt pedig évekkel később továbbadhattam, amikor rendezni kezdtem. S ezek Éva hagyatékai, nem az enyém”– emlékezett vissza a Lillás Reggeli című műsorban.

Lehetetlen említés nélkül elmenni, az elmúlt évek történései mellett. Az, hogy Pécsi Ildikó neve mostanában már leginkább a menyével, és unokájával elmérgesedett háború kapcsán kerül említésre. Az ő életük. Az ő magánéletük. S mindkét oldalnak joga van ezt megtartani magának. De talán beszédes az néhány sor, amit alig négy éve mondott egy tévéinterjúban. „A lelki fájdalom jobban megérint. A fizikai fájdalomhoz jobban hozzá vagyok szokva. Abban éltünk, hogy nem marad el előadás, akkor sem, ha fáj. Azokon, mindig tudok uralkodni. A lelki, az más. Édesanyámnak volt egy mondása, ami nagyon igaz: Hajnalban jönnek a boszorkányok, s hozzák a fájdalmakat. S ez bizony így van.”

2004-ben, amikor a művésznő az M3-as autópályán haladt, súlyos balesetet szenvedett. Bár a szerencsétlenség után sokan a halálhírét keltették, ő szerencsésen felépült a balesetből. Évekkel később így beszélt az elmúlásról:  „Nem félek a haláltól, jön, amikor jönnie kell. Szórakozva olvastam a halálhíremet, hiszen születünk, élünk, meghalunk, majd újra születünk” – mondta egy interjúban. Mi azonban még további sok, egészséges évet kívánunk a színésznőnek.

Olvass még legendás színészekről!

• Gregory Peck a legenda, aki a válása napján újranősült, és tragikus körülmények között elveszítette legidősebb gyermekét
• Kiket szeretett Karády Katalin?
• Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva – a színészkirály és -királynő szerelme