Milyen munkáid vannak mostanában?
Tavaly júniusban végeztem a Színművészeti Egyetemen. Szerencsém volt, nagyon hamar kiengedtek dolgozni az iskolából, és lehetőségem nyílt sok helyen kipróbálni magam. Szabadúszó színész vagyok, nem szerződtem le egy színházhoz sem. A Barátok közben vissza-visszatérő szerepem van, amit szintén nagyon szeretek.
Bajor Lili a színpadon (Fotó: Bajor Lili)
Mindig is színésznő akartál lenni?
Nem. Két szakma érdekelt nagyon, szerettem volna állatorvos vagy pszichológus lenni. Aztán amikor felvettek a Madách Imre gimnázium dráma szakkörébe, akkor már nem volt kérdés, hogy ez mindegyik szakmánál jobban érdekel, ebben megtaláltam önmagamat. Ezért is felvételiztem a Színműre, ami az első két évben nagyon nehezen ment.
Akkoriban ment el édesapád, Bajor Imre.
Igen, és ezt nyilván mindenki máshogy éli meg, én lassan és nagyon nehezen dolgoztam fel. Lelkileg nehezen tudtam ezzel a helyzettel mit kezdeni. Sok segítséget kaptam volna, de nem kértem belőle. Ebben makacs voltam, egyedül akartam megélni mindent ami ezzel jár, egyedül átvészelni a nehéz időszakot. Két évig így az iskolát sem élveztem, borzasztó volt számomra az az időszak. Aztán egyik nap odaálltam anya elé, és azt mondtam neki: ‘most már össze kell magam szedni és menni az én utamon tovább. Így is lett, megráztam magam és változtattam a gondolkodásmódomon. Onnantól kezdve nagyon szerettem oda járni, ki tudtam teljesedni a színpadon, nagyon jól éreztem magam – annak ellenére, hogy sokat kivesz az emberből a Színműn töltött öt év.
Szerintem édesapád büszke lenne rád.
Remélem. De nem azért, mert elvégeztem a Színművészetit, hanem azért mert azt csinálom, amit szeretek. Neki mindig az volt a fontos, hogy a testvérem és én azt a szakmát válasszuk, ahol jól érezzük magunkat. Nagyon féltett a színházi világtól, mert sok árnyoldala van, és ma már tudom, hogy tényleg kell lennie egy B tervnek, mert soha nem tudhatja az ember, mi lesz holnap. A koronavírus idején tanultam meg, hogy a mai világban nem szabad egy lábon állni. Szabadúszóként a karantén alatt nem volt bevételem a színházból és ilyenkor fel kell találnia magát az embernek. Takarítottam és angolt tanítottam, ami persze a problémához képest részmegoldás volt. Szóval felvételiztem a doktorira, ahová fel is vettek, hogy tovább tudjam képezni magam. Szeptembertől így újra iskolapadba ülök, és már nagyon várom.
Mi leszel, ha elvégzed?
Taníthatok majd, ami szerintem nagyon jó lehetőség. De nem mondtam le a pszichológiáról sem, szerintem az egy olyan irány, ami lehet, hogy még része lesz az életemnek.
Most egyedül élsz?
Beköltöztem a fővárosba, és albérletben lakom. Van egy párkapcsolatom, egy csodálatos férfival, akit nagyon féltek a médiától. Ő a filmes világban dolgozik, és biztos vagyok benne, hogy ki fogja járni a saját útját. Igazán tehetséges. Szeretném megkímélni a rosszindulatú telefonoktól meg üzenetektől, amiket régebben én sem tudtam kezelni, így jobbnak látom ha név nélkül beszélek róla. Nagyon szeretem őt, már régóta együtt vagyunk. Jóban, rosszban.
Bajor Lili kislányként az öccsével (Fotó: Bajor Lili)
Nehéz a Bajor névvel élni?
Nehéz is, meg nem is. Okozhatna könnyebbséget, de én és a testvérem sem használtuk ki soha az édesapánk nevét. Nem azért, mert nem vagyok büszke rá, hanem azért, mert a saját utamat szeretném járni és azt szeretném, ha azért alkalmaznának, mert tehetségesnek tartanak. Van bennem egyébként egy túlteljesítés is emiatt. Maximalista vagyok. Sajnos mindig akadnak rosszakarók is az életemben, amit régen nehezen viseltem, de már dolgozom rajta, hogy higgadtan reagáljak mindenre. Amennyire a munkámban karakán vagyok, az életben, a mindennapokban nem vagyok az. Nagyon a lelkemre veszek dolgokat, de ezen változtatni szeretnék, igyekszem, hogy ne így legyen. Szerencsére a baráti köröm saját magamért szeret és soha nem éreztem azt, hogy ők azért barátkoznak velem, mert ismertek a szüleim.
Eléggé nyugodt vagy, ha erről beszélsz.
Igen, én is érzem magamon. Szerintem az az egyik legjobb tulajdonságom, hogy soha nem kiabálok. Nem vagyok konfliktuskerülő, inkább csak hiszek abban,hogy meg lehet beszélni a dolgokat ,ezért nem emelem fel a hangomat. Azt is megtanultam a szüleimtől, hogy humorral sok mindent meg lehet oldani, ezért van hogy a bajokból inkább viccet csinálok, de persze határokon belül.
Anyukáddal milyen a kapcsolatod?
Sokat járok haza hozzá, mindent tud rólam. Nincs titkunk egymás előtt. Amióta apa már nincs, azóta még jobban összekovácsolódtunk. Nagyon apás lány voltam, imádtam az édesapámat, most pedig nagyon anyás lettem. De ez így van jól. Anyukám húsz éve él együtt egy fantasztikus emberrel, aki egyébként a férje és ő a saját gyerekeként tekint rám és a tesómra. Szerencsés vagyok, hogyha bármi bajom lenne, mindkettőjükre azonnal számíthatnék. Édesanyám férje soha nem akart a pótapám lenni, egyszerűen szeret és kész.
Bajor Lili, édesanyjával Hámori Eszter színésznővel (Fotó: Bajor Lili)
Vágysz már családja, gyerekekre?
Mivel nagy családban nőttem fel, ezért igen, én is vágyom erre. De nem most. Most kezdtem a pályámat, és szeretném megmutatni magam a világnak. Még korai lenne a családalapítás.
Mennyit foglalkozol a külsőddel?
Mivel elég husis alkat vagyok, ezért sokat kell dolgoznom a testemen. Évekkel ezelőtt hirtelen akartam sokat fogyni, le is ment huszonöt kiló, és ez majdnem vissza is jött. Most tizenhetet fogytam és jól érzem magam a bőrömben. Rájöttem, hogy meg kell találjam azt az arany középutat, ami nekem is jó. Elfogadtam, hogy soha nem leszek nádszál vékony. Régebben versenyszerűen táncoltam, jártam kortárs táncra, néptáncra, de az egyetem alatt abbahagytam. Ezért is kezdtem most el edzeni. Lejárok az edzőterembe és kardiózok, emelgetem a súlyokat, formálom az alakomat. Egyedül szeretek ott lenni, mert akkor tudok teljesen kikapcsolódni.
Az étkezéseden is változtattál?
Most próbálom beállítani, mit hogyan egyek. Rájöttem, hogy minden ételnek van egészséges verziója. Például szénhidrátmentes tésztát eszem, mert imádom a tésztaféléket, és mivel édesszájú vagyok, a cukormentes édességeket részesítem előnyben. Nagyon kenyeres voltam régen, arról viszont le kellett mondanom. Anyukám istenien főz, szóval az étkezéssel mindig bajban vagyok. Azt viszont megfogadtam, hogy nem fogom magam éheztetni, karácsonykor is meg fogok enni egy bejglit, csak másnap kell vigyáznom, hogy ne egyek újra belőle. Most úgy érzem jól vagyok. Sok mindenen lehet még változtatni és alakítani, mert persze mint sokan, én sem vagyok még elégedett teljesen magammal. De úgy érzem elkezdtem a jó úton haladni.
A szépségápolással hogy állsz?
Régen minden nap sminkeltem, még az egyetemre is úgy jártam be. Egy sminkiskolába is elmentem, hogy megtanuljam, mi áll jól nekem, és hogyan sminkeljek a hétköznapokban. Ma már ez teljesen megváltozott. Amióta a Barátok köztben minden nap csinálták a hajamat, a sminkemet, rájöttem, hogy fontos a pihentetés is. Ezért leszoktam a napközbeni arcfestésről. Már nem sminkelek, csak akkor, ha megyek valahová szórakozni, vagy éppen forgatás van. Vigyázok a bőrömre, hogy később ne legyen gond. Mivel nagyon fehér bőrű vagyok ezért a naptól is védenem kell magamat. Próbálok természetes alapanyagú krémeket használni, amik jót tesznek a bőrömnek.
Bajor Lili kamera előtt (Fotó: Bajor Lili)
Milyen a Barátok köztben dolgozni?
Egy kőkemény munka. Más, mint a színpad. Itt minden napra iszonyatos mennyiségű szöveget kell megtanulni, másképp veszi igénybe az embert, mint egy darab eljátszása. Nagyon sok barátra tettem szert a forgatáson, főleg a stábtagok között. Ennek nagyon örülök. Egyébként élvezem, hogy már két éve visszatérő szereplő lehetek.
A színészeten kívül van még olyan dolog, amit nagyon szeretsz?
Festeni. A karantén idején rengeteget festettem. Megnyugtat, és vászonra tudom vinni a gondolataimat, érzéseimet. Jó terápia, mindenkinek ajánlom. De a barátaimmal is nagyon szeretek táncolni járni. Vagy csak összeülni egyet kártyázni. Szerencsére sok jó ember van a környezetemben, akikre mindig számíthatok.
Nyitókép: Toroczkay Csaba