Egyben biztos vagyok – mondta Csiszár Imre – ebben a darabban nincsenek pozitív vagy negatív figurák, mindegyiknek megvan a maga igazsága. Nézd meg például a férfi főszereplőt: Kriegs Rudolf egy német származású fickó, aki gyermekként került Erdélybe, majd Budapestre. Viczián Ottó játssza ezt a szerepet, és nála minden mozdulatban, gesztusban gyönyörűen megjelenik az a német precizitás, ami annyira jellemző a germán emberekre. Tisztelendő, amennyire fegyelmezett életet él, nagyon erős az önbecsülése. És akinek erős az önbecsülése, az nem engedheti meg magának a kilengéseket, éppen ezért a főhős minden helyzetben végtelenül fegyelmezett, szinte már érzelemmentes. Ezzel szemben az erdélyi származású feleség, akit Timkó Eszter formál meg, minden tettében és gondolatában az ösztönök és érzelmek embere.
Ennek a nőnek is vannak ambíciói, érthetőek, de sokkal kevésbé kézzelfoghatóak, mint a férje esetében, aki karriert, anyagi jólétet, és társadalmi megbecsülést akar. Ezzel együtt azonban ők nagyszerűen élnek egymással. Ami furcsa, hogy végül éppen az szakítja el őket egymástól, ami közös bennük: és ez a szülőföldhöz való ragaszkodás. És ennek a ragaszkodásnak a megfoghatatlan természete. Mert amit szeretünk, ahhoz ragaszkodunk. Ha szerelmesek vagyunk, akkor imádatunk tárgyához kötődünk. DE a hazaszeretet egy elvont fogalom, banálisnak tűnő tárgyakhoz, emlékekhez kötjük az érzést. A szülői házhoz. Egy festményhez. Fatornyokhoz. A szereplőket egyre több csalódás éri, a remények helyét lassan megtöltik a csalódások, melyek végül robbanásszerűen kiéleződnek. Csiszár Imre szerint egyetlen házasság sem megy tönkre egyik pillanatról a másikra.
A harmincas években, amikor Zilahy ezt a darabot írta, még nem volt jellemző a válás, folytatta a Kossuth-díjas rendező. A konfliktusokat a felek igyekeztek elsimítani. Itt viszont szinte minden szereplő összeütközésbe kerül egymással, a problémák végül feloldhatatlan ellentétekké válnak. Ez a lassú hanyatlás, az erősnek hitt kötelékek meglazulása, végül szakadása erőteljesen megjelenik a szereplők játékában.
A darab ennek ellenére nincs híján a humornak sem.
Zilahy úgy építette fel ezt a művet, hogy az elején még azt gondolod, egy blőd vígjátékba csöppentél. A komikus helyzetek mögött lassan megjelennek a problémák, de a humor marad, sőt: az abszurd határáig emelkedik a hangulat. Amíg nézed ezt a szürreális jókedvet, már érzed, hogy ebből a magasságból törvényszerű a mélybe zuhanni.
Zilahy Lajos darabját Magyarország német megszállása után betiltották erősen náciellenes tartalma miatt. Pedig a Fatornyok című színmű mentes a direkt és durva utalásoktól – mégis lenyűgöző érzékletességgel mutatja be a második világháborút megelőző idők vészterhes hangulatát.