A Showbusiness, Hungary a hazai hírességek életébe és a szórakoztatóipar kulisszái mögé kalauzolja az olvasóit a szerző, Kordos Szabolcs pletykák helyett a különleges világ valós működését mutatja meg. Menedzserek, producerek, újságírók, iparági bennfentesek és maguk az érintettek, a hírességek mesélik el, hogy milyen is ez a gyakran szemfényvesztő hókuszpókusz belülről. Mennyit ér egy sztár a piacon? Gazdag-e, aki híres? Kik és miért kerülnek a címlapokra? Hogyan élik meg ismertségüket a mindennapokban a celebek? A riportkönyv többek között ezeket a témákat járja körbe.
A médiában és a közösségi oldalon az ismert emberek az életük egy bizonyos részét mutatják meg, sok képről a luxus sugárzik, azonban Szabolcs könyvében olvasható részlet megmutatja a valóságot.
Kordos Szabolcs könyve a magyar sztárok életébe enged betekintést
Igenis vannak szegény celebek. Szinte már-már éhező hírességek is. A hírnév és a gazdagság egyáltalán nem jár kéz a kézben, sőt sok esetben az újságolvasó vagy tévénéző jobb körülmények között él, mint az, akiről olvas, vagy akit éppen a képernyőn lát.
“Nagyon híres voltam, már amennyire Magyarországon az ember annak mondhatja magát. Aztán jött egy magánéleti és szakmai válság, és hirtelen anyagilag egy mélységesen mély veremben találtam magam. Ott ültem az összedőlő egzisztenciám romjain, és arra gondoltam, hogy cseszhetem a nagy sztárságomat” – mesélte Magyarország egyik legismertebb nője, amikor a pénz és a hírnév kapcsolatáról kérdezte Kordos Szabolcs.
A producerekkel, menedzserekkel és magukkal a sztárokkal folytatott beszélgetések világosan megmutatták, hogy a koronavírus egy éve alatt még a legnagyobb nevek is megroppantak anyagilag, a módosabb celebritások is legfeljebb tizenkét hónapra elegendő tartalékot halmoztak fel. Elérkeztünk a legizgalmasabb részhez, lássuk mennyit ér egy híresség a piacon, és mennyit lehet celebként keresni Magyarországon! A kérdés bonyolult, és egy picit vissza kell ugrani az időben ahhoz, hogy megfontolt választ adhassunk.
Kezdjük az első magyar zenetévével, amely a nagy kereskedelmi csatornák előfutára volt. Ez amolyan sztárkeltetőként funkcionált, mert a fiatal közönségnek fiatal műsorvezetőket toboroztak, ráadásul igen jó szemmel, és sok energiát fektettek abba, hogy kiműveljék őket, felépítsék a PR-jukat, vagyis jóvá és eladhatóvá tegyék őket. Más-más korszakokban, de itt dolgozott Sebestyén Balázs, Kovalcsik Ildikó (Lilu), Iszak Eszter, Istenes Bence, Steiner Kristóf, Pintér Adrienn (Ada) és Kiss Orsolya (Kisó) is. A képernyősök a nevükhöz híven szinte csak átöltözni mentek le a képernyőről, majdhogynem folyamatosan adásban voltak, és a népszerűségük is szárnyalt, azonban az „álomgyárból” egyikük sem gazdagodott meg.
“Azokból az évekből arra emlékszem, hogy iszonyat sokat dolgoztunk, folyamatosan buliztunk, és rettentő jól éreztük magunkat. Keresni viszont nem kerestünk sokat. A stúdió egy kelenföldi panel tetején volt – mindennek tűnt az a miliő, csak hollywoodi álomnak nem. Abban a lyukban töltöttük a napjainkat. Nyilván mindenki más háttérrel érkezett a tévéhez, de a műsorvezetők is úgy éltek, mint bármelyik másik fiatal: vagy villamossal mentek munkába, vagy valami nyolc-tíz éves kisautóval. Életem legjobb munkája volt, ám egyáltalán nem kerestünk sokat” – mesélte Kriszta, az egykori szerkesztő. Aztán jöttek a nagy tévék, és hirtelen minden megváltozott.
“Szörnyeket szabadítottunk a világra” – summázta a véleményét a celebekről Balázs, a sokat látott tévés producer, aki szakmai szempontból együtt nőtt a kereskedelmi televíziózással, így aztán tudja, hogy az első pár évben milyen csillagászati pénzek repkedtek az éterben. A külföldi tulajdonosok zsákszámra öntötték a pénzt a piacba, egyrészt, mert számukra az a zsák inkább zacskónak tűnt a nyugati költésekhez viszonyítva, másrészt, mert tudták, hogy az elején kell megalapozni a sikert. Az, aki elsőként szerzi meg a piacvezetői helyet, jó eséllyel ott is marad. Igyekeztek hát magukhoz láncolni a legnagyobb neveket, azokat, akik bizonyítottan hozták a nézettséget és vele a temérdek bevételt, merthogy akkoriban nagyon sok pénz volt a tévézésben.
“Az egy dolog, hogy a szórakoztatóiparban addig soha nem látott fizetések jelentek meg, de ezek olyan emberek bankszámlájára kerültek, akik két hónappal korábban még füstös kocsmákban énekeltek pár ezerért, vagy külpolitikai rövidhíreket raktak össze a rádió egyik hátsó szobájában. Nagyon gyorsan zajlott le a folyamat: az év elején még BKV-bérletre se volt pénze annak a sztárnak, aki az év végén már BMW-t követelt”– próbálta éreztetni a helyzetet Balázs. 2002 környékén a legnagyobb show-műsorok műsorvezetőit, házigazdáit, valamint a hírműsorok ikonikus alakjait Balázs szerint havi egy-három millió forintos fizetéssel kényeztették a csatornák. Ismétlem, közel húsz évvel ezelőtti összegekről beszélünk! Iszonyatosan nagy pénzek voltak ezek akkoriban, de természetesen egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy egy tévénél hány celebnek jutott a VIP-szerződésből.
“Sokan abból indulnak ki, hogy aki sztár, az nyilván vagyonos is, ám ez korántsem igaz. Amerikában talán igen, mert az a hollywoodi mellékszereplő, akinek mi ismerjük a nevét itt, Közép-Európában, az valóban tehetős lehet, de idehaza más világot élünk. Ki merem mondani, hogy a celebjeink többsége amolyan csendes kispolgári létformát tud biztosítani magának, talán öt százalékkal él jobban, mint a nagy átlag” – magyarázta Balázs. A valóságshow-szereplők egy része munka és eladható tudás hiányában törvényszerűen elkallódik, ám azok között is vannak szegények, akik valódi, értékelhető produkcióval váltak ismertté. A színpadi színészek egy része már a pandémia előtt is kevés pénzből élt: a magánszínházak szenvedtek, a szinkronizálás zsebpénznek jó csupán, a járvány pedig azt a kevéske biztos jövedelmet is elvette tőlük, amelyet korábban a magukénak mondhattak. Sokan állandó szerződés híján egyik napról a másikra élnek, nyugdíjra pedig a rendszer kialakítása miatt szinte egyáltalán nem számíthatnak. Azok a színészek, akikre nincs igény a tömegmédiában, vagy túl büszkék ahhoz, hogy celebkedjenek, igen szomorú helyzetben várják a holnapot. Egy gáláns cég a gyári munkásainak jobban fizet, mint amekkora bevételre ezek a színészek szert tehetnek.