– Assalone heves, türelmetlen, nagyképű fazonnak tűnik.
– Nem túl bonyolult gondolkodású ember, inkább ösztönlénynek mondanám. Nem képes uralkodni magán. Hangos, agresszív, hamar felhúzza magát. A vitapárbajban is sokszor ezt a módját választja a kommunikációnak. Az idős emberek egyenesen idegesítik. „Miért van ez itt? Öregeknek nincs keresnivalója egy olyan helyen, ahol munkavégzés zajlik!” – gondolja ezt Oldfieldről. Viszont elég talpraesett abból a szempontból, ahogy a maga kis bizniszeit intézi. Ismeri a módját, hogyan kell illegálisan „legális” vagyonhoz jutni. A rendőrkapitány bátyjával szövetkezve arra használja fel a megbízatását, hogy mindenféle ügyleteket lebonyolítson.
Brasch Bence A jegyzőkönyvben – fotó © Mészáros Csaba
– A hazai közegben milyen típusnak feleltetnéd meg?
– Hirtelen Berki Krisztián jut eszembe. Itt elsősorban arra gondolok, amit és ahogyan kommunikál magáról. De nem ismerem személyesen, szóval nem állítom, hogy olyan, mint Assalone. Viszont amikor egy figura nagyon távol áll a személyiségemtől, csak akkor tudom jól képviselni, ha megértem a motivációit, és saját meggyőződésemként tálalom. Ilyenkor muszáj teljes mértékben mögé állnom, és hinnem abban, amit gondol. Így válik valódi emberré, nem pedig paródiává. Amúgy a 12 dühös emberben is elég szélsőséges karaktert játszom, akinek a világlátása gyökeresen eltér attól, amit én gondolok. Kellett magamban keresnem olyan ügyeket, amikről olyan szenvedélyesen gondolkodom, mint ő a „bevándorlókról”. A jegyzőkönyvben is imádom, hogy mindannyian végig színen vagyunk, a szereposztást pedig őszintén telitalálatnak gondolom. Mindenkinek hasonló mennyiségű megszólalása van, én pedig ebben az előadásban kimondottan izgalmasnak érzem azokat a részeket, amikor nem beszélek, mert a csendjeimben is sűrűn lehet játszani és ez nagyon építi a szerepemet.
– Többnyire azok az ügyek kerülnek terítékre a képviselő-testület ülésén, amelyekhez személyes érdekek fűzik a képviselőket: a parkolóhelyektől az akadálymentesített szökőkúton át a látványelemekkel bővített hagyományőrző fesztiválig.
– Rendkívül vicces, szórakoztató a képviselő-testület működése, sokat nevetünk rajta a próbákon, közben elég borzasztó, ha a valóságban is így döntenek a közösséget érintő dolgok felett. Félredobnak beadványokat, ha – teszem azt – nem tetszik a címük. Amikor felmerül egy megvitatásra váró probléma, vagy nyilvánosságra kellene hozni az igazságot, a saját – és megítélésük szerint a város – érdekére való tekintettel inkább eltussolják.
Szatory Dávid, Rába Roland, Brasch Bence A jegyzőkönyvben – fotó © Mészáros Csaba
– Mit gondolsz a darab alapfelvetésének társadalmi aktualitásáról: lehet-e jövőt építeni a tisztázatlan, a letagadott múltra?
– Azt hiszem, sok országban aktuális téma. Szerintem az a tiszta sor, ha az ember belátja a múltat, a megtörtént dolgokat nem próbálja elhazudni, mert csak ennek tudatában lehet tovább menni. Nem akarok politizálni, hiszen nem értek hozzá, de emlékezhetünk olyan hajmeresztő mondatokra, amik a közelmúltban politikusaink szájából hangzottak el. Például, amikor a kormányszóvivő a riporter felvetésére, amelyben a nemzeti bank eltitkolt költéseire kérdezett rá, „De sikerült?”-tel kérdezett vissza. Vagy amikor kiderül valakikről, hogy hazudtak, és az a válasz, hogy igen, hazudtunk, de amúgy igazat mondtunk.
– Az Isteni végjáték szövegét közösen dolgoztad át Ugrai István dramaturggal, és társrendezőként is részt vettél az előadásban. Milyen tapasztalatokat szereztél?
– Korábban már rendeztem a Színművészetin, Martin McDonagh Kripli című darabját, új jeleneteket is írtam bele Fabacsovics Lili dramaturg segítségével, de különféle akadályok miatt sajnos nem tudtuk bemutatni. Egyébként ebből a munkafolyamatból írtam a szakdolgozatomat. Az Átriumtól eredetileg arra kaptam felkérést, hogy én rendezzem az Isteni végjátékot. Közben leszerződtem a Vígszínházba, és a sok elfoglaltságom miatt nem tudtam egészében bevállalni. Elég sokat dolgoztunk a szövegen, a darab amerikai közegre lett kitalálva, ezért olyan elemeket, poénokat vettünk bele, amelyek magyar közegben működnek. Nagyon fontos munka volt számomra.
Brasch Bence mint Assalone képviselő A jegyzőkönyv című előadásban – fotó © Lakatos Péter
– Milyen volt Alföldi Róbertet instruálni? Színészként ahhoz szoktál, hogy ő hoz helyzetbe…
– Van már mögöttünk néhány közös évnyi munka, ezért nem jelentett gondot, hogy bátran hozzászóljak az elképzelésekhez. Robi annyi hittel és felkészültséggel állt hozzá a próbákhoz, hogy valójában csak terelgetni kellett. Ő találta ki az előadás keretét, a többit együtt tettük hozzá. Teljesen nyugodt, kreatív próbafolyamat volt. Nagyon büszke vagyok a végeredményre. Jó előkészítése volt egy jövőbeli nagy munkának!
Az interjút készítette: Szentgyörgyi Rita
Tracy Letts A jegyzőkönyv című komédiáját szeptember 4-én este fél 8-kor mutatja be az Átrium, jegyek az atrium.jegy.hu oldalon kaphatók. További előadások szeptember 5-én délután 3-kor és este fél 8-kor és 17-én este fél 8-kor. A beszélgetés 2020 októberében, A jegyzőkönyv eredeti próbaidőszakában készült.
Tracy Letts: A jegyzőkönyv. Testületi ülés egy részben
Fordította: Totth Benedek. Szereplők: Friedenthal Zoltán, Hevér Gábor, Bánfalvi Eszter, Rába Roland, Debreczeny Csaba, Szatory Dávid, Murányi Tünde, Herczeg Adrienn, Brasch Bence, Gyabronka József, Fodor Tamás/Molnár Piroska. Díszlet: Molnár Zoltán. Látvány és jelmez: Kálmán Eszter. Rendező: Alföldi Róbert