A teljes videó interjú megtekinthető itt:
J.G.: Gattyán úr, ha ma egy közismerten gazdag ember bemutatkozik és nem üzleti tárgyalásra megy, akkor mit mond, hogy mutatkozik be?
G.Gy.: Amikor reggel fölkelek és este lefekszem, a magam számára én egy átlagember vagyok, hiszen ugyanaz a Gattyán György néz bele a tükörbe, mint aki belenézett esetleg tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt.
J.G.: Állandóan úton van, tulajdonképpen ez egy életforma. Hogyha egy hetét el kellene mondani: hol ébred, hova megy, hogy szervezi össze az életét?
G.Gy.: Igyekszünk legalább két-három hetet egy helyen tölteni, és a család ehhez hozzászokott. A gyermekeim már tényleg nagyon kis koruktól utaztak. Több helyen jártak iskolába, különböző pontokon éltek. A szüleim is nagyon sokat utaztak, ugye annak a jóvoltából, hogy anyagilag én tudtam őket segíteni. Ők már például kétszer körbejárták a világot. Sajnos édesapám pár hónappal ezelőtt elhunyt, de édesanyám a mai napig nagyon aktív és szereti az utazást, úgyhogy talán ez így a génekben van.
J.G.: Tudjuk azt, hogy jön a baba, ami egy komoly izgalom most ezekben a pillanatokban is. Van már három lánya, érkezik a negyedik gyerek és ez azért érdekes, mert ilyenkor az ember akárhogy is, de számot vet magával. Most, hogy megérkezik egy kisgyerek, hol lesz a kiságy?
G.Gy.: Talán ez a legegyszerűbb, hogy kiságyunk már mindenhol van. Ez is valahogy az élet részévé vált. Nem aggódunk azon, hogy hol kelünk föl.
Jakupcsek Gabriella és Gattyán György
J.G.: Hogy kell elképzelnem ezt a XVI. kerületi családot? Honnan jön?
G.Gy.: Édesanyám Nógrád megye, Balassagyarmat, édesapám Mezőkeresztes. Amikor édesapám katona volt, találkoztak. Tehát ez az idilli. Édesanyám 16 éves volt, de akkoriban már úgy volt, hogy eladósorba került. A szüleim nagyon fiatalok voltak, mikor én megszülettem. Egyszerű, átlag munkásemberek voltak. Nálunk mindig az volt a tisztesség, hogyha valaki dolgozott és jól elvégezte a munkáját. Ez volt az érték.