Galambos Lajos, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Lagzi Lajcsi több nehéz időszakon ment keresztül az elmúlt években. Januárban, 23 év után hivatalosan is elváltak feleségével, akivel három gyermeket neveltek fel. Lajcsi mégis mosolyog, minden pillanatban az örömöt és a boldogságot keresi és talán elmondható, még soha nem volt olyan szoros a kapcsolata a gyermekeivel, mint most: éppen egy közös, több lakásos villába készülnek költözni. Ha ez nem lenne elég, úgy néz ki, hogy az ország trombitására ismét rátalált a szerelem.
Most aktuális a kérdés ennyi minden után: hogy vagy?
Alapjában véve egy optimista ember vagyok, de természetesen törekszem is rá, hogy jól érezzem magam. Nyilván ez nem mindig sikerül, de megtalálom a rosszban is a jót. Tudok örülni, ha süt a nap és annak is, ha esik az eső. Ezt a nagymamámtól örököltem. Ő mondta, hogy mindennek lehet örülni. A nagymamám olyan volt, mint a legjobb barátom. Nincs speciális technikám, egyszerűen törekszem arra, hogy jól legyek.
Galambos Lajos (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Mivel telnek mostanában a napjaid?
Még soha életemben nem unatkoztam. Mindig csinálok valamit, nem töltök tétlenül időt. Sokat dolgozom a vidéki gazdaságunkban, emellett pedig Budapesten építkezem. Megvettem egy budai villát, amit felújítunk és a tervek szerint oda fogunk költözni a gyerekekkel.
Úgy tudom, nagyon jó kapcsolatot ápolsz velük. Ez mindig így volt?
A közelmúltban váltam el, ami a gyerekekkel való kapcsolatomat valahogy szorosabbra fűzte. Ezt megelőzően nem mondhatom, hogy mintaapa voltam, a gyerekfürdetésre is ritkán értem haza, nem voltam túl sokat otthon. Amikor azonban együtt voltunk, azok tartalmas együttlétek voltak, hétvégén viszont általában turnéztam. Most úgy alakult, hogy a gyerekek Budapesten vannak, és gyakran sietnek haza, hogy együtt töltsük az estét. Ezen én is időről-időre meglepődöm, pedig már nem kicsik: 23, 22 és 21 évesek. Nagyon jó a kapcsolatom a fiaimmal, ha később érek haza, rám telefonálnak, megkérdezik, mivel várjanak haza. Ugyan van, aki segíti a mindennapi munkánkat, de én például imádok főzni. Természetesen a gyerekeknek az édesanyjukkal is ugyanilyen szoros a kapcsolatuk. Tervezzük, hogy felköltözünk Pestre, de a vidéki életünkből is megtartunk egy keveset. A kislányom, Bogi designer, az egyik fiam diplomás közgazdász. A legkisebb gyerekem pedig ügyvédnek tanul, aminek azért van köze ahhoz is, ami velem történt. Nagyon szeretek velük beszélgetni, esetleg egy pohár bor vagy egy szivar mellett. Egyik gyermekemet sem korlátozom semmiben, már kisebb korukban is felnőttként kezeltem őket. Sosem minősítettem őket, sosem mondtam, hogy „kicsi vagy hozzá”, ahogy az én szüleim tették, ami nem baj, hiszen éppen ezért megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Egyet kértem mindegyiktől, egy doktori címet. Nem tapostam ki előttük az utat, ugyanúgy meg kell mászniuk a ranglétrát, ahogy nekem is kellett.
Fotó: Vadnai Szabolcs
A lányod már szerepelt párszor az újságokban, de a fiúkra ez nem jellemző. Amikor kisebbek voltak, felmerült bennetek, hogy nem mutatjátok meg őket?
Megpróbálhattam volna óvni őket a nyilvánosságtól, de ez nehéz, ha valaki ismert. Amikor kicsik voltak, gondolkoztunk rajta, hogy megváltoztassuk a vezetéknevüket. De amikor a lányom még egészen kicsi volt, ott volt a koncertjeim egyikén, amelyekre egyébként nagyon szeretett eljönni. Akkor valaki megkérdezte tőle, hogy hívják, mire büszkén válaszolta, hogy Galambos Boglárka. Ez annyira megható volt, hogy akkor elhatároztuk, nem változtatjuk meg a nevüket.
Feleségeddel januárban különváltak útjaitok. Azóta próbáltál ismerkedni?
Nagyon kellemetlen ajánlatokat és megkereséseket kaptam. Egy nőnek mindig nehezebben mondok nemet, de muszáj volt. Ráadásul azt vallom, hogy az udvarlás a férfi dolga, ezért mindig kényelmetlenül érnek a felajánlkozások. Volt olyan, amikor egy hölgy randira hívott, én nemet mondtam, de nem fogadta el a válaszom, indoklást kért. Kérdezgette, hogy mi a baj, miért nem akarom. Elképesztően kellemetlen volt. Aztán olyan is történt, hogy a lányomnál egy alig idősebb hölgy próbálkozott be, az egyenesen zavarba ejtő volt. A születésnapjára szeretett volna engem meghívni egy „pajzán kuckóba”. Mondanom sem kell, korábban soha nem hallottam ezt a kifejezést. Nem hencegni akarok ezzel, de hihetetlen volt. Természetesen kedvesen visszautasítottam és mondtam a hölgynek, hogy kívánok neki egy hozzávaló úriembert.
Nem is olyan régen felröppent a hír, hogy újra rád talált a szerelem. Mit lehet tudni a kapcsolatotokról?
A szerelem és az érzelmek fontosak számomra. Megismerkedtem valakivel, de ez nem egy egyszerű történet. Én sem vagyok egyszerű, ami körülöttem van, akár az imidzs, akár a feladataim sokasága, az sem egyszerű. Éppen átrendezem az életem. Az új mottóm az, hogy a kevesebb is elég, fordulóponthoz ért az életem. A gyerekeimmel való kapcsolatom is olyanná vált, hogy úgy gondolom, beleférhet valaki az életembe, de lehet, hogy ez csak egy ábránd. Azt nem mondom, hogy nem komoly, mert én komolytalan kapcsolatba nem mennék bele. Inkább azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz kezelni ezt az egészet a választottam oldaláról. Én egy kész, megérett pali vagyok. Van három gyerekem, akik ugyan már felnőttek, de ugyanannyi időt töltök velük, mint amikor kicsik voltak. Rá kellett jönnöm, hogy talán nem én vagyok a legideálisabb partner jelenleg. Egy olyan férfi vagyok, aki most rendezi az életének az utóbbi 3-4 évtizedét.
A gyermekeim nem ismerik, akkor fogom otthon bemutatni, amikor a gyerekeimmel együtt időszerűnek érezzük. Szerintem már lassan itt az ideje, de a gyerekeim valamiért nem úgy állnak ehhez a dologhoz, én pedig nem akarom erőltetni. Azt mondták, hogy az otthonunkban ők nem szeretnének senkit látni, hiszen eddig az anyukájuk volt az édesapjukkal. Én pedig ezt tiszteletben tartom, de bízom benne, hogy egyszer majd a ők is megismerik a párom.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Azért elárulsz róla valamit?
Sokat nem szeretnék egyelőre. Ez a kapcsolat barátságnak indult, jókat beszélgettünk, de több lett belőle. Talán nem én vagyok az az ideális partner, akit szeretne a barátnőm. Én azt tudom nyújtani, ami vagyok, annak az összes előnyével és hátrányával. Tudom, hogy egy kapcsolat miről kell, hogy szóljon, és ha le tudnám tenni azokat a dolgokat, amik a nyakamon vannak, akkor talán egyszerűbb lenne. Nyilván máshogy szerelmes az ember húsz évesen, ráadásul megszoktam a magányt és ebből nehéz visszajönni.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Mindig is sokat szerepeltél a bulvárlapokban. Nem sokalltál be?
Néha nehéz a bulvárt kezelni, de azt gondolom, hogy válaszokat kell adni. Nem értek egyet az olyan művészekkel, akik felállnak a színpadra, a közönség pedig elvárna egy-két mondatot, de ők nem nyilatkoznak. A cikk megszólalás nélkül is megszülethet és sokkal kellemetlenebb lehet a végeredmény, mintha valaki elmond pár mondatot. Lehet, hogy nem a legjobb érzés, de akkor is ki kell mondani, be kell vállalni. A bulvárt tudni kell kezelni és nem lehet hülyének nézni az újságírót. Nem lehet becsapni titeket. (nevet) Azt gondolom, a média kiszolgálja az olvasót, le lehet ezt szólni, de az újságírónak ez a munkája és azért csinálja, mert van, aki elolvassa.
A sok nehézség ellenére árad belőled a pozitív energia. Mi a titkod?
Nagyon beteg gyerekként születtem, az orvosok akkoriban azt mondták a szüleimnek, hogy nem élem meg a második születésnapomat. Ezért megtanultam mindennek örülni. Amikor elmondtam otthon, hogy mik a terveim a zenével, apám azt mondta, hogy ne legyek bolond és ne váltsam aprópénzre a tehetségemet ezzel a mulatós műfajjal, diplomás létemre. Egyébként ezért lett a művésznevem Lagzi Lajcsi. Amikor felvázoltam a terveimet, a nagymamám bement a szobába és a kis dobozából kivette a pénzét, amit a temetésére tett félre, és odaadta nekem. 80 ezer forint volt, ennyivel kezdtem. Ő hitt bennem és mindig biztatott. Természetesen, ahogy tudtam – amire hamar sor került – visszaadtam ezt a pénzt, szinte már az első hétvége után. Mindenkit arra biztatok, hogy ne adja fel az álmát, mert az álmok azért születnek, hogy megvalósítsák őket. Minden nap találjunk valamit, aminek örülni tudunk. Attól, hogy példás karrierem volt, még én sem vagyok tökéletes, én sem csináltam mindent jól. A magánéletem nem jó példa mások előtt, bár én sem arra készültem, hogy valaha elválok a gyerekeim édesanyjától. Az elmúlt években sok problémám volt, meghurcoltak, de mindenből van kiút.