Bereczki Zoltán ma már boldog, kiegyensúlyozott életet él, ám nem volt ez mindig így. Gyerekkorából, az iskolából olyan traumákat hordoz, amelyek a mai napig előjönnek a rémálmaiban. Erről mesélt a Story magazinnak.
„A nagylányom most elsős gimnazista, ő már egy egészen más világban nő fel, mint én. Ha most elölről kezdhetném, szívesen megnézném, hogyan alakul az életem, milyen személyiségfejlődésen mennék át, ha olyan körülmények között járhatnék iskolába, mint ő. Mert ahogy én felnőttem, azt inkább személyiségrombolásnak nevezném. Az általános iskolám teljes ideje alatt értek atrocitások. A középiskola pedig felemás volt: részben inspiráló, részben szintén romboló. (…) Szülőként is elhatároztam: lehet, hogy az én gyerekkoromat megnehezítették, de a lányaimat nem hagyom, nekik szabadságban kell felnőniük. Nekem volt két osztályfőnököm, akik ma bűnözőnek számítanának. Olyan dolgokat tehettek és tettek is meg, amik ma már elképzelhetetlenek. Hogy mást ne mondjak, kaptunk körmöst. Ezek a tanárok valószínűleg már nem élnek, így nem akarom részletezni, miket követtek el, de súlyos nyomokat hagytak a lelkünkön” – részletezte a lapnak a DWTS zsűritagja, aki egy konkrét esetet is elmesélt.
„A sportiskolában volt egy alkoholista tornatanárom. Ha finoman fogalmazok, poroszosan nevelt minket, de igazából egy agresszív személyiség volt, aki azt gondolta, a gyerek abból ért, ha jól tarkón verik. Sokszor láttuk illuminált állapotban. Máig élesen emlékszem, hogy nyolcadik év végén egyszer teljesen elázva azt ordította az arcunkba: gyűlöllek benneteket! Ma már tudom, ez azt jelentette, önmagát gyűlöli, de azt akkor még másként fogtam fel. Igazából ezt nem nekem kellett volna lefordítani, hanem az igazgatónak. Felháborítónak tartom, hogy ez az ember anno tanári állásban lehetett, ma ez elképzelhetetlen.”
Story – címlap