„Hiányzik belőlem az elemi magamutogatás” – Miller Dáviddal beszélgettünk

Hogyan ünnepelted a születésnapod? 

Mexikóban, pontosan akkor, amikor a Cinco de Mayo nevezetű ünnep is van (a Cinco de Mayo eredetileg az 1862-es pueblai csata évfordulója alkalmából tartott ünnep, de mára jelentése átalakult – szerk.) Az egyik legnagyobb nemzeti ünnep, úgyhogy ha nem akartam volna, akkor is buli volt aznap, és ha már így alakult, olyan nagyon azért nem bántam.

Milyen érzés, hogy ilyen fiatalon ennyi nagy lehetőségeket kapsz, mint például az Éden Hotel vezetése?

Az Éden Hotel egy nagyon népszerű műsor, úgy érzem, az ilyen típusú realityk a tévében és a különböző streamingfelületeken is virágkorukat élik. Próbálok ilyenkor nem a feladat súlyára koncentrálni, nehogy összenyomjon. Jólesik, hogy bízik bennem az RTL annyira, hogy képesnek tartanak egy ilyen formátum levezetésére, igyekszem a tudásom legjavát adni.

Egyből igent mondtál?

Ritkán mondok egyből igent bármilyen megkeresésre, mindent jól megrágok a végleges válasz előtt, de az Éden Hotel esetében nem gondolkodtam túl sokat. Nézőként is szeretem a reality műfajt, műsorvezetőként pedig izgalmas kihívás, ráadásul két éve terveztem, hogy eltöltsek kicsit hosszabb időt valami egzotikus helyen, szóval tökéletes az együttállás.

Amikor először bedobtak a mély vízbe az X-Faktornál, gondoltad volna, hogy a csatorna minél több műsorvezetői feladattal fog megbízni?

Reménykedtem benne, hogy ha úgy látják, megfelelek az elvárásoknak, talán kaphatok újabb lehetőségeket. Ez a legjobb visszaigazolás, mert akkor ezek szerint jól csináltam a dolgom.

Miben más egy reality vezetése? Hogyan készültél rá?

Jól ismerem a formátumot, és sokat beszélgettünk felkészülésképp a senior kreatív producerrel is, de igazából szerintem egy Éden Hotelre inkább mentálisan lehet felkészülni, mint a gyakorlatban, hisz ezt a műsort nagyrészt a játékosok alakítják, ez pedig előre kiszámíthatatlan. Persze lehet készülni a helyzetekre, de a valóságban úgysem úgy lesz, ahogy az ember elképzeli. Épp ez egy fontos különbség például az X-Faktorhoz képest, ami centire pontos munkát igényel.

Hogyan vélekednek a szüleid a karriered alakulásáról? Szoktál tanácsokat kérni tőlük vagy engednek magadtól szárnyalni?

Szeretem magam intézni a dolgaimat és jó, hogy ezt a szüleim értik és tiszteletben tartják. Az Éden Hotel esetében nem hiszem, hogy túl sok gyakorlati tippel tudtak volna előállni, ilyesmit még nem csinált senki a családban. Egyébként nagyon aranyosak, mert általában meg szokták kérdezni, hogy kíváncsi vagyok-e a véleményükre, vagy sem. 

Hogyan viseled az itthoniak hiányát?

Amíg van wi-fi és lehet videochatelni, minden oké. Nagyon fontosak számomra az otthoniak, de jó most kicsit kiszakadni. Nem titkolt vágyam, hogy Mexikóban a munka mellett fejben helyrerakjam magam, és ehhez szükséges a távolság.

Vár rád egy különleges személy itthon?

Több is! A családom, a barátaim és a kutyám.

Lennének más fajta műsorok, ahol szívesen kipróbálnád magad? Akár szereplőként?

Hiányzik belőlem az az elemi magamutogatás vagy akár versenyszellem, ami szükséges ahhoz, hogy valaki erős karakter tudjon lenni egy műsor játékosaként. Úgy szerepelni, hogy szórakoztató legyen az ember, miközben próbálja megtartani a személyiségét, nem könnyű feladat. Maradnék inkább a műsorvezetésnél, én ebben érzem jól magam.

Gondolom, nagy népszerűségnek örvendsz a rajongók körében. Volt már olyan, hogy egy rajongó kellemetlen helyzetbe hozott?

Szerencsére nagyon kedvesek, akik érdeklődnek irántam, szeretettel állnak hozzám, soha nem hoztak kellemetlen helyzetbe. Olyan előfordult már többször is, hogy én éreztem magam kellemetlenül, vagy inkább zavarban, de ezek az én harcaim, nekem kell megtanulnom jól kezelni ezt az egészet. Ha nem munka helyzetben vagyok és úgy néznek, akkor elkezdek kicsit szorongani, de közben meg azt tapasztalom, hogy örömet tud okozni embereknek, ha odajöhetnek mondani valami kedveset, vagy megölelni, vagy egy közös képre, és ez nyilván nekem is jó érzés.

Nem csak műsorvezetésből áll az életed. Színészkedés, zenélés, szinkronszínészet. Hogyan fér bele ennyi minden? 

Idén a műsorvezetés mellett nagyobb hangsúlyt tervezek fektetni a zenére, és izgalmas színészi feladatok is várnak rám. Vannak sűrűbb időszakok, és vannak lazábbak. Akkor érzem, hogy esetleg sokat vállaltam, amikor összecsúszik 2-3 projekt, de hál’ istennek, ritkán adódik olyan helyzet, hogy ne lehetne összeegyeztetni a dolgaimat egymással és a magánéletemmel.

Melyik területen érzed magad a legkomfortosabban?

Jó kérdés. Amikor koncerten énekelek, akkor mintha egy olyan részemet engedném ki, amivel én sem sokat találkoztam; hihetetlenül felszabadító és érdekes. A dalok írásánál viszont rengeteg blokkom van, egyelőre hiányzik a magabiztosságom, de dolgozom rajta. A filmezés nekem ugyanúgy szerelmem, mint a zene. A tévézés pedig egyikhez sem hasonlítható, minden perce kihívás. Nehéz lenne választani, nem is akarok. Amit épp csinálok, arra koncentrálok.

Mivel szoktál kikapcsolódni?

A baráti társaságom veszi le rólam a legtöbb terhet. Ha velük vagyok, akkor normális a pulzusom is. A kutyám a másik: ő mindent tud rólam, mindenhogy látott már, soha nem hazudtam neki, még csak kegyből sem, és feltétel nélkül szeret, mint én őt. És imádok horgászni. Tudom, hogy ez sokaknak érthetetlen, de nekem a legnyugisabb kikapcsolódás. Meg egyébként minden, ami természet, naplemente, tenger, úgyhogy Mexikóban jó dolgom van.

Mi az, amit 30 éves korodig mindenképpen el szeretnél érni?

Egy ideje már nincs kristálytiszta képem arról, mit szeretnék elérni. 

Néha elvisznek az érzelmek, gyakran veszem észre, hogy akkor is feszült vagyok, amikor nincs rá okom. Úgyhogy talán az a rövid válaszom, hogy azt lenne jó elérni 30 éves koromra, hogy lélekben és fejben a lehető legjobb formámban legyek.