Kitartott kislányból az operett legnagyobb primadonnája: így élt Honthy Hanna

Fedák Sári, Bajor Gizi, Honthy Hanna – szeretett nagymamám gyakran emlegette a régi nagy színésznőket, akik az ő fiatalkorát meghatározták. Honthy Hanna neve különösen a tudatomba égett, talán az alliteráció miatt, talán azért, mert valahogy olyan rendkívülinek tűnt már a neve csengése is. Az akkori megérzéseim beigazolódtak. Noha azt eddig is tudtam, hogy kivételes színfoltja volt a magyar színháztörténetnek, azt nem tudtam, hogy ez volt az élete, erre született. Szomjazta a reflektorfényt, a hírnevet, a vele járó anyagi elismerést, bár azért ő sem volt tökéletes: bármit megtett azért, hogy ő legyen a fókuszban. Akár másokon is átgázolt érte.

Négy elemitől a világot jelentő deszkákig

Honthy Hanna alig múlt hároméves, amikor apja úgy döntött, az amúgy is mélyszegénységben élő családját hátrahagyja. Az, hogy ezek után édesanyja, aki egyébként varrónőként dolgozott, egyedül nevelte őt a nagymamájával egy szoba-konyhás lakásban, sokat elárul arról, hogy mennyit kellett az akkor még Hügel Hajnalka névre hallgató kislánynak nélkülöznie. Annyira megpecsételte a sorsát ez a fajta nincstelenség, hogy az elemiben csak négy osztályt végzett el, pusztán azért, mert szégyellte a szegénységüket.

Arra, hogy nem ez az általános, akkor jött rá, amikor bérházuk egy másik lakójának szülinapi zsúrjára volt hivatalos. A jómód szinte megbabonázta a kislányt, és nekik, vagyis a Spitzer családnak köszönheti azt is, hogy megnyílt előtte a lehetőség az Operaházba mint balett-táncos. Az első év sikeres elvégzése után rögtön a harmadik évfolyamra ugrott, és nem sokkal később már az Operaház színpadán állt, ahol az Aidában kapott szerepet. Pici szerep volt ugyan, de arra pont elég, hogy egy földbirtokos és gyártulajdonos, bizonyos D. Lovag mecenatúrát ajánljon neki.  

Romantikusan hangzik? Nem volt az. A 40-es éviben járó férfi hazáig követte az akkor alig 14 éves kislányt az egyik előadása után, amivel bőven túllépett egy határt, mindegy, hogy akkoriban más idők jártak. A férfi nagy lakást ígért neki, anyjának és a nagymamájának is, mellé pedig apanázs és nyelvtanár is a kecsegetető csomag része volt – amire végül a nagymama mint a család feje rábólintott. Hogy pontosan mit várt a kislánytól a férfi, azt mindenki képzeletére bízzuk, egy azonban biztos: egoizmusát legyezgetve úgy hivatkozott magára a társaságban, mint Hajnalka pártfogója. De bármennyire is kétes ennek a kapcsolatnak a felhangja, ennek köszönhette azt, hogy a balettet hátrahagyva – amihez egyébként nem rendelkezett a megfelelő kecses, törékeny és légies testalkattal – színitanodába járhatott, és a hangját is képezhette a kor legjobb műhelyeiben.

Ki? Hát, a Honthy Hanna!

Miután elvégezte az iskolát, a Vígszínházhoz szerződött, ahonnan Bécsbe küldték, tanulmányútra. Hajnalka hatalmas tudással és még nagyobb tettvággyal tért vissza a főváros szívébe, csakhogy nem kapta meg a várva várt elismerést. Ezért Réti István – az ország első színészügynöke – tanácsát megfogadva vidékre ment, és immáron egy teljesen új név alatt, Honthy Hannaként kezdett karrierjének új fejezetébe. Nem mellesleg az új identitás is a férfi ötlete volt, hiszen azt mondta, Hajnal Hajnalka (ahogyan akkoriban hívatta magát), nem elég kifinomult egy primadonnához. Márpedig a fiatal lány minden álma az volt, hogy igazi primadonnaszerepeket kapjon.

Pozsonyba szerződött, itt pedig egyetlen év alatt olyan hírnévre tett szert, hogy konkrét rivalizálást indított a szakmai életben, a rendezők versengeni kezdtek a kegyeiért. Nincs ember, akinek ettől ne szállna a fejébe a siker, és Honthy is élvezte a figyelmet, ami felé irányult. Szinte az összes fővárosi magánszínházban megfordult, a közönség pedig imádta vitathatatlan humora miatt. Legendásan jól tudott kapcsolódni a nézőtéren ülőkkel, védjegye volt a kikacsintás, kiszólás a közönség soraiba, és kifejezetten ügyes volt abban, hogy úgy ünnepeltesse magát, hogy ne tűnjön tőle önteltnek, csak pont annyira, hogy azt a színésznői ambícióira lehessen fogni.

Az operett királynője

Honthy ragyogását egyetlen ember homályosította el, Fedák Sári, aki nemcsak, hogy nála fiatalabb volt, de legalább annyira tehetséges, mint ő maga. Ahol csak tudott, keresztbe tett vetélytársának, és hamar elérte, hogy kolléganőjét kiszorítva szubrettből primadonnává lépjen elő. 1925-ben szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, két évet töltött itt „alkalmazotti” státuszban, de ezután függetlenné vált. Ügyes üzletasszonynak bizonyult, aki megkérte a saját árát, csak olyan szerepeket vállalt el, amikért hatalmas gázsit tehetett zsebre. Évtizedekig tündöklő csillaga volt a szakmának, csak a második világháború miatt volt egy kisebb törés a karrierjében, de innen is felállt, bár már úgy tűnt, a csillaga leáldozóban van.  

1949-ben azt suttogták, kiöregedett a primadonnaszerepből, még az is felmerült, hogy nyugdíjazzák – amire a legenda szerint az is rájátszott, hogy tényleg olyan magas összeget kért egy-egy szerepért, amit már nem szívesen adtak meg neki. De ahogyan a kezdetekkor, úgy most is talált magának egy pártfogót – még ha egész más értelmezésben, mint korábban. Gáspár Margit, az államosított operettszínház első igazgatója kitalálta, hogy Lehár Ferenc művében, a Luxemburg grófjában mellékszereplőből főszereplővé lépjen elő – 59 évesen ez kuriózumnak számított. Ám ez az egyetlen döntés a korábbi sikereit is felülmúlta: a Kálmán Imre-féle Csárdáskirálynőt szintén átírták a kedvéért, Cecília vált vitathatatlanul a legnagyobb szerepévé, amivel még 80 évesen is színpadon állt – ez volt az ő jutalomjátéka. Bár tévéfilmekben és játékfilmekben is szerepelt, vitathatatlanul a színpadon mozgott a legmagabiztosabban.

Szerelme a színház

Ami a magánéletét illeti, háromszor is volt házas. Egy rövid ideig Halmos Géza felesége volt, még akkoriban, amikor kezdett befutni. Ezután 1923-ban Petheő Miklósnak mondott igent, akivel 1939-ig, 16 évig volt együtt. Utolsó férje Rácz László volt, de 18 év házasság után, 65 évesen tőle is elvált. A pletykák szerint a férfi a balatoni birtokuk házvezetőjével csalta, amit Honthy azzal bosszult meg, hogy a férfi halála után az egész majorságot az államnak adta.

Életrajzírói szerint egyik kapcsolata sem volt ugyanakkor felhőtlen, és ennek az volt az oka, hogy:

Nem úgy, mint a férfiakban.

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5