Galambos Lajos hétfőn titokban elhagyhatta a baracskai börtönt, ahol 14 hónapot töltött gáz-, villany- és vízlopás miatt. A trombitás lakhelyelhagyási tilalom mellett szabadult, nyomkövetővel a bokáján fogadta a Bors munkatársát a birtokán.
Galambos azt mondta, hogy nagyon sokat tanult az elmúlt időszakból. „Meg kellett találnom önmagam és én egy másik önmagamra bukkantam. Most nagyon jól vagyok ebben az új világomban, és ehhez hozzásegített ez a tizennégy hónap.” Elárulta, hogy kéthetente pszichológushoz járt odabent, de engedélyt kért arra, hogy visszajárhasson további foglalkozásokra.
Galambos Lajos (Fotó: Olajos Piroska)
Beszélt arról is, hogy COPD tüdőbetegsége miatt az egészségügyi részlegben helyezték el a börtönben, és szerinte rendes ellátást kapott.
Egyébként, bár ez a betegség nem gyógyítható, az értékeim javultak. Jobb állapotban távoztam a börtönből, mint amilyenekkel bementem. Heti rendszerességgel kaptam orvosi kezeléseket és mindent nagyon komolyan vettek.
Továbbra is gyomorműtétre van szüksége, hiába várták idekint finomságokkal, semmit sem tudott azokból enni. Ugyanazokat eszi, mint odabent, pépes ételeket és a levesek híg részét fogyasztja.
A börtönben olvasott, tévét nézett, spanyolul tanult, folytatta belsőépítészeti tanulmányait és foglalkozásokon vett részt. Tartotta a kapcsolatot a családjával, de ez volt a legnehezebb.
„Nem vallottam be magamnak sem, hogy mennyire mélyen voltam. Ez akkor történt, amikor a gyermekeim meglátogattak. Lesújtó volt… Telefonon és Skype-on továbbra is beszélgettünk, de kértem őket, hogy többé ne jöjjenek, mert amit a szemükben láttam… Nehéz volt. Voltak könnyek is, de leginkább akkor, amikor a napokban felhívtam a kisfiamat és közöltem vele, hogy ha nem baj, akkor a hétvégén már hazajövök.”
Odabent komoly atrocitás nem érte, de kapott bőven beszólogatást a többi rabtól, „szinte versenyeztek a rabok, hogy ki tud nagyobbat belém rúgni”. „Mindenkinek előre köszöntem, mégsem tudtam olyan szerény lenni, hogy ne tűnjek egyesek szemében nagyképűnek” – mondta a zenész hozzátéve, hogy a börtönben természetesek a beszólások.
Szabadulása után Galambos Lajos nem tervez nagy visszatérést, de kisebb klubkoncerteket el tud képzelni. Emellett arra készül, hogy visszafogottabban fog élni.
„Az lesz a mottóm, hogy a kevesebb is elég, és nagyon fontos lesz számomra a társadalmi szerepvállalás. Hatalmas személyiségbeli változáson mentem keresztül és már csak olyasmit szeretnék csinálni, ami igazán fontos. Az életem utolsó szakaszához értem. Minden tekintetben a változáson és a változtatáson vagyok, beleértve az életterem és az autóm méretét, mert ezek nem fontosak.”