Jákob Zoli tavasszal Balira látogatott, nyár elején Párizsba, most pedig Szantorinire készül a lányaival, de a Balatont sem hagyhatja ki.
Fotó: TV2 / fotocentral.hu
De vajon a luxust kedvelő milliárdos üzletember mi alapján dönti el, hová megy nyaralni, vajon mi felel meg az igényeknek? Jákob Zoli a Storynak adott interjújában elárulta, hogy nála is vannak határok. Hawaii legdrágább szállodájának legdrágább szobájába is ellátogatott egyszer Jákob Zoli, de a sikeres milliárdos üzletember rájött, hogy a luxus és a fényűzés helyett az élmények és a tapasztalatok nagyobb boldogságot hoznak.
„Nekem tökéletesen megfelel a Balaton is, pont annyira tudom élvezni, mint bármely tengerparti várost. A társaság a lényeg, no meg persze az ellátás és nem utolsósorban a gasztronómia. Például nemrég sokkalta jobbat ettem egy balatoni étteremben, mint egy három Michelin-csillagos helyen Párizsban. Ahova ráadásul pólóban mentem le reggelizni, és rajtam kívül mindenki ingben, nyakkendőben volt… Mondjuk, ezen én jót nevettem. De visszatérve, a drágább nem mindig jobb… Azért többségében mégis – tréfálkozik. – Nem tagadom, élvezem a pénzt, az azzal járó szabadságot és spontaneitást. De elmesélek valamit. Jó pár évvel ezelőtt még esztelenül költöttem. Vágytam a puccparádéra, hogy olyan élményekben legyen részem, amikben csakis a leggazdagabbaknak van. Így egyszer kibéreltem Hawaii legdrágább szállodájának legdrágább szobáját, aminek minden ablaka az óceánra nézett, több világsztár is megfordult már benne. Aztán csak ültem ott, de egyáltalán nem okozott akkora örömöt, mint vártam. Ennek ellenére nem bántam meg, mert azóta tudom, nincs szükségem ilyesfajta rongyrázásra.” – nyilatkozta Zoltán.
Majd hozzátette, hogy legközelebb Szantorinira látogat majd el, mégpedig azért, mert a lányai oda akartak menni.
„Én még nem jártam ott, de a gyerekeknek konkrét elképzelései voltak, hol szeretnének megszállni, mit szeretnének megnézni. Még az éttermet is lefoglaltam, ahonnan pazar panorámás, naplementés képet lehet készíteni – ezt is tőlük tudom. Csinálunk is majd egy-két szelfit, de nem erről fog szólni, hogy ott vagyunk… Beszélgetni fogunk, meg emlékeket gyűjtünk, a pillanat fog számítani. Természetesen álszent sem akarok lenni, a ’körítés’ sem mindegy. Ötcsillagos szállodánál alább nem igazán adom. Bár legutóbb épp egy olyanban szálltam meg, ami finoman szólva sem hozta a szintet. Éjjel bekopogott a concierge – hiába volt kint a ’ne zavarjanak!’ tábla –, hogy meghozta az italomat. Mondtam, én nem rendeltem whiskyt, mire ő, hogy ez rum, de hát azt sem rendeltem – válaszoltam. A sofőrt elfelejtették értem küldeni, csak hogy pár hibát említsek a sok közül. Különben ezeken már mosolygok. Sok helyen jártam, annál is többet tapasztaltam, belefér, ha valami nem tökéletes. És a számlát a végén így is, úgy is ki kell fizetni” – jegyzi meg nevetve.
